Sajnos, nem azért vagyok kénytelen oly gyakran nyugati forrásokra hivatkozni, mert egyesek szerint „kimosott” agyam nem lenne képes rá, hogy tárgyilagos véleményt formáljak a világban zajló jelenségekről, hanem azért, hogy tárgyilagosnak vélt nézeteimet az olvasó közönség „kimosottabb agyú” tagjai számára (is) meggondolandóvá tegyem. Mert makacs tapasztalatom, hogy miközben az utóbbiak a szabadság és a gondolati autonómia szentségét vallják, voltaképpen az olyannyira megvetett tekintélyelv vezérli gondolkodásmódjukat…

A Szilágyi-Gál Mihály által kifogásolt cikkemnek (Nem oszló köd. Válasz Bíró Bélának, Szabadság augusztus 13) van egy alapvető és még mindig cáfolatra váró tétele, miszerint nincs természetes asszimiláció, minden asszimiláció gyöngéd vagy agresszív kényszerek által kiváltott folyamat. Hogy ezek a folyamatok mikor és miként zajlottak a maguk konkrét valóságában, fontos ugyan, de nem fogalom-meghatározó jelentőségű.