Ezért is írok inkább a közelgő olasz választásokról. Ezeknek ugyanis nem csak Olaszország, de Európa szempontjából is meghatározó jelentőségük lehet. És számunkra is lehetnek tanulságaik. A választók a legfontosabb (eddig jobbára baloldali) tartományokban, Liguriában, Velencében, Marche tartományban, Campaniában, Apuliában és az Aosta-völgyben járulnak az urnák elé.
A mai olasz kormány közismerten egyfajta alkotmányos államcsínnyel ragadta magához a hatalmat. Ez a hatalom azonban továbbra sem a választók akaratán, hanem a pártok közti sakkjátszmák és az európai manipulációk végkimenetelén alapult.
Matteo Salvini megbukott, de a legutóbbi választásokon oly sikeres Öt Csillag Mozgalom, minekutána a jelentéktelenségig legyöngült baloldali Demokratákkal fogott össze, maga is a jelentéktelenségbe zuhant. Ráadásul a Demokratákkal sem tud igazi egyetértésre jutni. Még arra sem voltak képesek, hogy közös jelölteket állítsanak.
Igaz, a döntően Demokrata kormányzat viszonylag jól kezelte a járványt (ami a támogatottságán is érezhetővé vált). A járvány a legsúlyosabb következményekkel a jobboldal által kormányzott észak-itáliai tartományban, Lombardiában járt, s ez a tény megtörte Salvini megfékezhetetlennek tűnő szárnyalását is. Salvini Legájától a szavazók egy része a Fratelli d'Italia nevű – a nyugati sajtó által szélsőjobboldalinak bélyegzett – pártalakulathoz pártolt át. Ez utóbbinak a közvéleménykutatások szerint e pillanatban épp annyi szavazója van, mint a mélybe zuhant Öt Csillagnak (melynek szavazóit viszont főként a Demokraták csaklizták el), azaz 15 százalék.
Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a kormányzó Demokraták és az Öt Csillag e pillanatban mintegy 35 százalékos támogatottsággal „kormányoz”. A demokraták ugyanis 20 százalékon állnak.
Így aztán a Ligából, a Fratelli d'Italiaból és a – korábbi, populista olasz kormányfő Berlusconi – Forza Italiájából álló jobboldali szövetség folyamatosan 50 százalék fölötti támogatottságnak örvend. S ha a vörösnek tekintett Toscanában is a jobboldal jut hatalomra, s az eddig Demokraták által birtokolt négy tartományból három szintén „elesik” (ahogyan azt a közvéleménykutatások sejtetik), a tavaszi parlamenti választások sorsa is megpecsételődhet.
Annak ellenére is, hogy az Európai Unió továbbra is teljes mellhosszal a mai miniszterelnök, Giuseppe Conte mellett kötelezi el magát. Ezzel a támogatással a háta mögött Conte valóban sikeresen enyhíthette a lakosság világjárványból fakadó nehézségeinek jelentős részét. Hatékony – de lassan lejáró hatályú – intézkedéseket hozott a munkanélküliség enyhítésére, a munka nélkül maradottak megsegítésére. De a járvány következményei így is katasztrofálisak. Az államadósság a nemzeti jövedelem 132 százalékáról már eddig is 160-ra ugrott. (S ehhez jönnek majd az európai kölcsönök...) Az iskolák megnyitása is kétes érvényű döntés lehet, és sikeressége a küszöbön álló választásokat is befolyásolhatja. Ahogyan a képviselőház és a Szenátus létszámának csökkentésére kiírt referendum is. Az ellenzék szerint a 400-ról 200-ra csökkentett létszámú Szenátus képtelen lesz kezelni a helyzetet.
Az Európa által Itáliának ítélt hatalmas kölcsön és segítség sem látszik elegendőnek ahhoz, hogy az ország talpra állhasson. Összesítve horribilis, mintegy 250 milliárdos összegről van szó. Az olasz lakosság – főként a korábbi eladósodást előidéző gazdasági folyamatok miatt – úgy érzi, hogy Európa (magyarán Németország) taszította válságba és hagyta cserben az országot.
A tét Olaszország és Európa szempontjából óriási. Az olaszok túlnyomó többségének elege van az illegális bevándorlásból, mely a vírus-fertőzés terjedését is felerősítheti. Salvini mindkettőt sikerrel építi be politikai argumentációjába. S egyes jobboldali pártok az Unióból való kiválás alternatíváját is lebegtetik.
A nyugati sajtó nem véletlenül véli úgy, hogy Itália az Európai Unió Achilles-sarka. Olaszországnak a hatalmas adósságteher alatti összeomlása vagy az unióból való kilépése az Unió jövőjét is megpecsételheti. Németország tekintélye, azaz a német szándékok jóhiszeműségébe vetett, amúgy is jócskán megtépázott hit omolhat össze. S ha Olaszországban a jobboldal kerül hatalomra, a V4-ekkel és Ausztriával kiegészülve a jobboldali, erőteljesen migráció-ellenes álláspont is meghatározóvá erősödhet.
Következésként az olasz helyhatósági választások, melyek a tavaszi parlamenti választások sorsát is eldönthetik, a mi sorsunkat is befolyásolhatják. Legalábbis közvetve.
Amikor tehát szavazócéduláinkat kézbe vesszük, fél szemmel az olaszokra is figyelnünk kell majd, hiszen szomszédaink pozíciói is erősödhetnek...
