Szokásosnál csendesebb volt a szombat délelőtt: az ausztrál nyílt bajnokság női döntőjét figyelte az ország egyik fele, még az is, amelyik történetesen nem mindenevő sportrajongó, vagy szakképzett teniszőrült.

Bajosan találni a mostaninál kedvezőbb kontextust arra, hogy a kultúra értékmentő funkciójának fontosságát -- már megint, sőt újfent- hangsúlyozó szöveget passzírozzunk a lap harmadik oldalára: a nemzeti kultúra (romániai) napja és a magyar kultúra ünnepe közé torlódott időszakban fejeztem be Orhan Pamuknak Az ártatlanság múzeuma című munkáját (Helikon Kiadó, 2017).

Ilyen kezdetet is ritkábban jegyeztek, átlagon felüli termés ez a tizennyolcadikai; még szerencse, hogy mi magyarok alább adnánk három fokozattal mert a 15-ös valahogy szimpatikusabb: főleg a márciusi. Mert kokárdát mégsem lehet évente kétszer feltenni, az már szemet szúrna a diszkriminációellenes testületnek, meg tényleg nem fair a hazai lengyelekkel szemben, hogy csak egyet említsek kapásból az ország 17 nemzeti kisebbsége közül.