És itt többfelé ágazik az ösvény, akár a mesében: Iordache szenátor június 10-ét emlegeti, Dragnea 17-ét tartja valószínűnek a referendum időpontjaként, míg Johannisnál ketyeg az óra; mivel az Alkotmánybíróság elvetette május harmadikán a népszavazásra vonatkozó törvénymódosításra beadott ellenzéki óvásokat, javában telik a tíznapos terminus, amíg az államfőnek ki kell hirdetnie a törvényt. Elegendő idő, hogy átgondolja a helyzetet. Eddigi nyilatkozatai arra utalnak, hogy élni fog a lehetőséggel és ő maga emel kifogást a legfőbb taláros testületnél.
Közben meg a szenátusnak döntő házként is el kell fogadnia a “családtörvényt”, miután majdnem egy évvel ezelőtt a képviselőház 232 igen 22 ellenszavazattal és 13 tartózkodással már elfogadta, hogy az alkotmány 48-as cikkelye módosuljon és tételesen mondja ki: a házasság egy férfi és egy nő között jöhet létre.
Össznemzeti konszenzus jött létre a kérdésben - legalábbis a pártok hivatalos nyilatkozatai szerint. Az alakulatokon belül viszont korántsem egyértelmű a politikusok álláspontja. Ezt tükrözi az RMDSZ tavalyi voksainak megoszlása: 16 honatya volt a teremben, közülük 12-en megszavazták a módosító javaslatot, ketten tartózkodtak, ketten pedig ellene szavaztak. A szenátusi voksnál sem várja el a Szövetség a frakciófegyelmet, így itt is várhatóan háromféle reakcióra számíthatunk. Miközben ismert az ügyvezető elnök és még néhány élvonalbeli RMDSZ-es rosszalló álláspontja: szerintük ez visszalépés, illetve a férfi-nő családi képlet explicit beemelése az alaptörvénybe olyan újabb diszkriminációs helyzeteket teremthet, ami kétessé teszi a módosítás jobbító szándékát. (Arra még nem érkezett kérdés, hogy miért említi a javasolt szöveg előbb a férfit, s csak utána a nőt a társadalom alapsejtjének elemeiként …)
A téma velejénél maradva, készült-e felmérés a romániai magyarság körében, hogy mit gondol ebben a kérdésben, mert látni lehetett, hogy az elmúlt esztendőben több ízben is hivatkoztak a szavazók opcióira a honatyák. S ha tegyük fel, kisebb mértékben, mint a többségiek, de itt is az derülne ki, hogy a hazai magyarság nagyobbrészt hajlik arra, hogy konkrét animus-anima viszonyként definiálja a családot, mit kezd saját kisebbségével egy egyébként a minoritás jogaiért küzdő szervezet? Mit mondanak a csonka családoknak, az unokát nevelő nagyszülőknek, a gyám-szerepet felvállaló rokonnak, azoknak, akik ugyan együtt élnek, de nem formalizálták házastársi viszonyukat. És a melegeknek, a romániai magyar melegeknek, akik, ha a tárgyban közölt statisztikákra-becslésekre hivatkozunk, akkor a hazai magyarság 2-5 százalékát teszik ki?
Tisztelem a lelkiismereti szavazást, egy ilyen jellegű, kényesen bonyolult kérdésben talán a pártfegyelem nehezebben indokolt (bármennyire is visszatetsző módon próbál profitálni ebből a szocdem tábor, melyről szociális érzékenység és a demokrata jelleg is lefoszlott jó ideje, ahogyan a nemzeti liberálisból is már csak a nemzeti maradt, de az is tépázottan, stb…), de amikor azt hallom az erdők és vizek miniszterétől, hogy végre valamit exportálhatunk mi is Európába, és hogy Romániának joga van megválasztani erkölcsi szempontból a maga útját, nos akkor nem tudom szó nélkül hagyni a csecsemőhalál-arányban vezető EU-s helyünket, hogy maradjunk a család holdudvarában. Ha meg az erkölcs is képbe került, akkor a sztrájkra kényszerült egészségügyiek morális hátterét inkább gondolnám exportcikknek: égető és valós kérdésekre várnak értékelhető, garantált választ.
