Az obligát hatásszünet után jött is a konkrétum: hogy akkor új törvény kelletik, s ezt már 2019 legelején tervezetileg elő is terjesztik (gondolom közvitára s azzal az elszánt célzattal, hogy ősztől már új regula szerint csengessenek be a tanodák). De addig is bekérte az adatokat Katalin és ... meglepődött: annyira sok a leszakadó, átmenő jegyet-értékelést el nem érő gyerek, hogy az már a probléma fogalmát kimeríti. Pótórákat rendel majd el a tárcavezető, ezt orvoslandó. Már a második félévtől. Gyanítom, tudja, honnan fizeti ki a pluszmunkát, miközben kétezer embert bocsát el a minisztérium, ha elődje döntését-szándékát közben nem nullázta le. Tegyük fel, hogy ez sem jelent gondot, kikerül az a kis zseton valami rejtett stratégiai sufniból. De akkor meg az a gond, hogy szintén Ecaterina jelentette be, túlterheltek a gyerekek, csökkenteni kell a heti óraszámot. Szerinte egy darabbal egyelőre, vagy másféllel, nehogy nagyot zökkenjen a rendszer.
Nyilván az érettségihez is hozzá fognak nyúlni, márminthogy nem tudni, a szakiskolák miként juttatják majd diplomaközelbe a végzősöket, ezen rágódik félhivatalosan Kati, az oktatás madámja. Aki azért a pedagógusokra is odafigyel: mintegy 55 ezer oktatónak lesz alkalma továbbképződni, okulni, szakosodni.
Kedves Katalin, ha már névnapodon nem tudtalak felköszönteni s azt a három db. rózsát átnyújtani, most így utólag három kérésem van cserében:
- Ne változtass csak azért, hogy lássák, a tárca mozgásban van.
- Próbálj logikusan ráközelíteni, s a döntést fontold meg még egyszer, mielőtt kiadnád.
- Nem olyan nagy kunszt, ha nem arról maradsz híres, hogy egy Andronescu-törvényt fognak emlegetni évszázad múlva is az oktatástörténészek (Spiru Haret után te lennél a második klasszikusa a témának): már most lehet belőled doktori munkát írni, annyi mindent elkövettél a romániai tanüggyel.
Szülői tisztelettel és főleg aggodalommal
Rostás-Péter István