Vegyük hát sorra: ha a büdzsét kedden fogadja el a kabinet, és rögtön átküldi a parlamentnek, amely rohamütemben kezdi el szakbizottságilag tárgyalni, a végszavazás akkor is csak jövő hétre várható, s annak sem az elejére. Ezer oldalas doksit átlapozni is idő, hát még elolvasni, megvitatni, bekezdésenként megszavazni. A csúszásnál nagyobb a veszélye annak, hogy a sebtében bedarált tervezetben nem csak a helyesírási hibák maradnak, hanem alapvető szakmai tévedések is meglapulnak a plénum elé kerülő változatban. Idő-hely hiányában az érdemi elemzés helyett hadd fogalmazzak „diplomatikusan”: van rá esély, hogy kozmetizált adatok és futurisztikus becslések egyaránt megszavaztatnak a szakpolitikailag indokolt és fenntartható döntésekkel együtt. (Az évente megejtett két költségvetés-kiegészítés majd úgyis elkendőz-elsimít dolgokat, gondolják a kormányilletékesek meg a hatalmi tényezők, bár a kabinet programjába foglalt őszi nyugdíjemelés költségvonzatai továbbra is álmatlan perceket okoznak majd egy lelkiismeretes pénzügyérnek, ha az illető egyben fegyelmezett pártkatona is.)
A szombaton megkötött Cioloș-Barna paktumról majd minden szereplőnek kell valamit gondolnia: az USR főnök azt, hogy újabb lendületet kap a párt, és végre van egy húzónév az europarlamenti lista élén. Az ex-uniós biztos, exkormányfő azt, hogy a PLUS felívelése stabil emelkedő pályává izmosodik az egyezség révén. Johannis két sílesiklás között valamit gondol ő is, ha nem épp arra, hogy jövőre új léceket kéne venni. A liberálisoknak kellene a legtöbbet gondolni, de ők is poénosra veszik a sztorit, s „pohárvízbencunami”-szerű szóvivői üzenetekkel igyekszenek elvenni a történet élét. Ponta sereget gyűjt és aknázgat serényen, s ezért nem reagál, Dragneaék pedig a színfalak mögött újrakalkulálják az eddig behirdetett 13-15 mandátumot, melyet májusban be akarnak seperni (valószínűleg inkább lefele, a 11-13 tartományban terveznek). Călin és társai kivárnak, és jól teszik, mert most a PSD további eróziója, lemorzsolódása és annak ritmusa diktálja majd nekik a nyerő taktikát, de legalábbis az átmeneti megerősödést. A Szövetség sem tekinthet felhőtlenül az új ellenzéki pólus felé: a mandátumokért való májusi küzdelem élesebbnek ígérkezik majd és Cioloșnak a gazdasági, illetve kulturális enklávékra vonatkozó minap elhangzott (de eléggé ki nem vesézett) elutasító nyilatkozata, hát szóval...
Dragneának van-e még raktáron ígérete elég, s hozzá pénz is megfelelő, illetve ha kell „másfajta” zsarolási potenciálja -- nos ez itt a kérdés, mely a szocdemek közel (és középtávú) perspektíváira is rávilágít. Azt érzékeli a legnagyobb kormánypárt, hogy a jelöltlistát májusra, meg az őszi államfőjelölt nevesítését naponta elodázva, időt, előnyt és esélyt veszít, s a büdzsé gondja mellett talán még inkább nyomasztja, hogy továbbra sem sikerült a párhuzamosnak nevezett államot sarokba szorítani, bármit is jelentsen ez.