Hogy a jobbon túli és a szélsőjobbos portálokon előszeretettel migránssimogatónak becézett Macron és pártja ellen elindult a hangulatkeltés, nem meglepő. Annál inkább a történet tálalása, a körülötte felhabzó infóhiány és az élesre töltött manipulatív arzenál bevetése. Mert mi is történt valójában? Macron pártjának egyik képviselője törvénytervezetet terjesztett be, hogy ezentúl a francia iskolai dokumentumokban a gyerekek adatait rögzítő űrlapokon nem anya és apa, hanem szülő 1 és szülő 2 szerepeljen. Az indítványt megszavazták a Nemzetgyűlés többségét alkotó En Marche honatyái. Frankhontól délkeletre tavaly júliusban Matteo Salvini olasz belügyminiszter éppen fordítva járt el. Tárcájának honlapjáról töröltette a szülő 1, 2 megnevezést, és visszaállította az anyát meg az apát. Maga Salvini is beismerte, hogy döntése nem okozott számottevő változást, de hozzátette, jó úton halad a hagyományos normalitás értékrendjének megerősítése felé. Lépjünk még hátrébb időben: 2017 – Németország elsőként Európában elismeri a harmadik nemet, újabb lépés: két éve a londoni közlekedési eszközökön az Uraim és Hölgyeim helyett a hangosbemondón, vagy a tájékoztató plakátokon Kedves Közönségünket szólítják meg. És hadd legyen egy utolsó dobásunk, az Újperencián túlig, ahol 2011 januárjában az amerikai külügy arról döntött, hogy ezentúl az útlevelekben a szülők neve mellett nem az anya és apa szerepel. Ezzel korántsem jártuk körbe a kérdést, csak jelzésértékű kiegészítésre futotta, amiből kiderül, hogy a téma nem francia specialitás, és Macron nem az egyedüli „elfajzott” aki íme, leleplezte magát! Ha a kérdés lényegi vonzatait tekintjük egyértelmű, hogy ez a piszi, vagy pécé vagy éppen politically correct megnevezéspár a gyermeket nevelő homoszexuális párokra való tekintettel került a francia tanodák okmányaiba, és így a homofób indulatoknak újabb céltáblát kínál. (A netes hozzászólások stílusában és agresszivitásában semmi új, időnként egy-egy friss fordulat arra int, hogy ennek a diskurzusnak vannak még nyelvi tartalékai.)
Honunkban, melyben ha jól emlékszem tavaly október elején tartatott referendum, s melyen a szavazóképes állampolgároknak kevesebb mint egyötöde (pontosabban 19,3%-a) vélte úgy, hogy nem elegendő a felek megnevezés az alkotmányban, hanem explicit férfi és nő kerüljön az alaptörvénybe, mikor az a házasságot statuálja. A zengzetes kudarc után közvetlenül mindenik addig fervens aktor vagy félhangos drukker (párt +politikus ) megpróbálta megúszni: hallgatással, bölcsnek vélt és a népakaratot ajnározó nyilatkozatokkal, békítően semmitmondós, kiegyensúlyozottra dizájnolt szpícsekkel, néhol vádaskodásokkal és sejtelmes utalásokkal esetleges bűnbakok irányába. (Szerintem a sorosgyuri volt, aki miután elunta, hogy agyonfizesse a kormányépület előtt tüntető pszeudoellenzéket, helybéli tanácsosokra fülelve felmérte: kevesebb pénzből hatékonyabban érheti el, ha azért fizet a népeknek, hogy maradjanak veszteg október hatodikán-hetedikén; a tippet csak azért árultam el ilyen későn, mert a voks tövében nagyobb volt a várható profitja, és nem célom nyerészkedni ilyen jellegű dolgokból). Ugyanezek a politikusok, majdhogynem pártállástól függetlenül ígérték, hogy a referendum után rögvest terítékre kerül a bejegyzett élettársi viszony. (Tekintettel a statisztikákra: a legfrissebb közülük alig pár napos, és kiderül belőle, hogy a tavalyi hazai szülések 69,5%-a zajlott le házasságokban). Erre vonatkozó tervezetek is keringtek a Népházban. Majd ellankadtak. Azóta sincs szó róluk. Többhavi kitartó sunyítás. Maradt az ígéret, a többi között RMDSZszes politikai szereplők részéről is… meg a csend. Melybe milyen hatásosan robbant be ugye, a Macront mocskoló áradat, aki most már nem tagadhatja le, hogy két hobbija is van: migránsokat simogat és melegeket pártol, (meg, amilyen perverz, édesanyja korabeli nőkért rajong).
