Castro indulásának ténye jóval fontosabb, mint az egyébként is korai esélylatolgatás. Hatvan évvel ezelőtt az USA egy másik Castro ellen hirdetett tartós hadjáratot: katonai, hírszerzői, gazdasági, diplomáciai, propagandabeli frontokon egyaránt támadta Fidel újdonsült rendszerét, amint azt a történések visszaigazolták, enyhe eredménnyel. Most nem a revans idejét éljük, hiszen Julian Castro mexikói felmenőkre tekint vissza: nagymamája jött annak idején az Államokba, az akkor még kerítéssel, fallal, hő-és mozgásérzékelő rendszerekkel nem rendelkező határt átlépve. Castro döntése bizonyos értelemben mégis „ellentámadás”: 1846 és 1848 között Mexikó és az USA háborút folytatott egymással, a konfliktus pedig az amerikaiak győzelmével zárult, akik így megtarthatták a csatározások előtt kiváló Texast, a mai Új- Mexikó állam területét; a történet érdekessége, hogy míg a mexikói fél 25 ezer fős veszteséggel (halottak+sebesültek) számolt, amerikai oldalon mindössze 1733 ember vesztette életét katonai akció során, miközben 11 ezren sárgalázban és egyéb betegségben lelték halálukat. A másik „furaság”, hogy a fegyverrel szerzett területek mellé az amerikaiak további földeket vásároltak, Mexikónak pedig le kellett mondania területének majdnem a feléről.
„Egy nemzet. Egy sors.” – ezzel a jelszóval indul most választási hadjáratba Julian Castro, aki bizonyára megcélozza az Államok lakosságának mintegy 15%-át kitevő hispano közösségeket. Beszédeinek egyik refrénje valószínűleg a migrációs kérdés lesz, mert becslések szerint az USA-ba történő – legális és illegális – bevándorlás 60%-a az amerikai–mexikói határon zajlik. Vagy inkább csak zajlott, mióta Donald Trump karhatalmi erőket rendelt a zónába, és hol az ott elkezdett fal folytatását, hol pedig egy kerítés felhúzását emlegeti, a befektetés árát (vagy legalább jó részét) pedig Mexikóval fizettetné ki.
Demográfusok szerint, ha az eddig tapasztalt népességdinamikai folyamatok érdemben nem módosulnak, 2050-re az Egyesült Államok lakosságának akár 25 %-a lehet spanyol anyanyelvű, tehát az USA-szavazópolgárok egynegyede. Castro ugyan nem biztos, hogy döntőbe jut jövőre az elnökválasztásokon, szereplése viszont jelzésértékű: üzenet a közeljövőbe, hogy valamit kell majd kezdeniük a washingtoni politikacsinálóknak az egyre inkább megváltozott etnikai szerkezetű amerikai populációval és... vokstulajdonosokkal.
Castronak még van egy előnye: megtévesztésig hozzá hasonlító ikertestvére, Joaquin, a képviselőház tagja, de kampányban, ha a nála egy perccel idősebb báty elfáradna, könnyűszerrel bevállalhatna néhány nagygyűlést.]
