Felnőtt: Na, kik vagytok? Kislány (nagykendőbe bugyolálva, mellén kenguruban babát hord): Én vagyok a migráns. (bruhahaha!) Felnőtt: Ki kíséri? Kisfiú (POLITIA feliratos ingben, rendőrsapkával): Én, a rendőr. Felnőtt: Hova kíséred a migránst? Kisfiú: A börtönbe (ó, haaa!)

Izgalmas időket élünk. Vadidegenekkel mosolygunk egymásra a buszon este hat után – hiszen mindenki tudja, ugyanoda igyekszünk. A székely egyetemista fiúk Kolozsváron a tüntetésre csajozni is járnak: mert az „aktivista” lányok szépek, nem baj, ha nem tudnak magyarul. És aztán kint a téren, és napközben a közösségi oldalakon röpködnek a poénok, vicces jelmezek és táblák feliratai jelzik: élünk, szuszogunk, dobog a szívünk, agyunkban ezerrel dolgoznak a tekervények, lelkünkben a humor adja az üzemanyagot. Hát felébredtünk! Végre, végre!

„Manuel Santos kolumbiai elnök kapta 2016-ban a béke Nobel-díjat, mert 52 évnyi polgárháború után, sikerült neki tető alá hozni egy békeszerződést. A statisztikák lehangolóak: több mint 220 ezer halott, hétmilliónál is több otthonát elhagyni kényszerülő ember, rengeteg emberrablás és véget nem érő harcok – erről szólt a FARC gerillái és a kolumbiai kormány között dúló konfliktus. A négyévnyi tárgyalásokat követő szerződést október 4-én népszavazásnak kellett volna szentesítenie, ám a kolumbiaiak nemmel szavaztak. A díjat odaítélők szerint a kolumbiai nép nem a békét utasította el, hanem a megkötött egyezmény konkrét pontjait. A nép szerint a gerilláknak felelniük kell tetteikért, míg a dokumentum értelmében elkerülhették volna a börtönt.” (index.hu)

Most éppen a hóhért akasztják. Azaz rólunk, újságírókról, publicistákról és azokról a szerkesztőségekről szólnak a legérdekesebb hírek, amelyekben naponta Önöknek készülnek a lapok, folyóiratok.

Mikor e sorokat írom, még nem tudni pontosan, hogyan fog festeni az a miniszteri rendelet, amely korosztályonként leszabályozza, hogy mennyi házi feladat adható egy diáknak. Én nem tudom Mircea Dumitru pénteki nyilatkozatának melyek az előzményei, miért pont most hozakodott elő ezzel. Mint ahogy azt sem értem, hogyan került bele az RMDSZ választási kampányba az, hogy „eltöröljük a házi feladatot”. Én csak azt tudom, hogy ez így nincs rendben.