Felnőtt: Mondotok-e valamit magatokról?
Kislány: Igen! Szíriából jöttem, nagy utat megtettem, ha befogadnak, én jól megfizetem. Úgy hallottam erre, székely népek laknak, vendégszeretők ők, s könnyen szállást adnak. (taps)
Felnőtt:Na, erre mit szól a rendőr?
Kisfiú:Rendőr vagyok a javából, szólj csak nekem, ha bárhol tolvajt látsz vagy migránsot, elkapom én meglátod. Az éjjel is dolgoztam, egy migránsot elfogtam, fegyverét elkoboztam s szinte meg is pofoztam (...) (taps)
Felnőt: Még van?
Kislány: Igen. (énekelve): Mi vagyunk a migránsok, a tévében a sztárok, újságban is ott vagyunk, s Merkelnek bebokszolunk.
Kisfiú (énekelve): Mi ez a csúnya beszéd, te szemtelen fehérnép, nem szégyelled magadat, fog bé hát a szájadat!
Kislány: Nem megyünk mi Németbe, mert a mocsok Merkelke, a sok jót megígérte, de nem teljesítette.
Kisfiú: Hát ez nem ért magyarul, inkább mondjam arabul, fogja be már a száját s szedje gyorsan a lábát!
Kislány: Kérem, jó rendőr uram, engedd szabadon utam, mert az egész családom, itt bujkál a határon.
Kisfiú: Egyáltalán nem lehet, gyorsan börtönbe veled, én becsületes vagyok, az államnak dolgozok!
Kislány (köteg pénzt vesz elő): Mit szól az euróhoz (bruhahaha) beszéljük meg ezt itt most, engedjen el bennünket, s lehet nyaralni egyet.
Kisfiú: Jó’ van,akkor menjenek, csak tünjenek el innen, ennyi jó euróért, ki bolond, ne engedné? Ájnánáná, nánáná... (tánc, bruhahaha, taps)
Hát így esett szó szerint a fergeteges farsangi mulatság egy kis erdélyi faluban, amelyről az ottani iskola igazgatója azt állítja: eddig a pálinkájáról volt híres. S még azt is mondja: „Itt mindentől el vagyunk zárva, nem vagyunk annyira tudatában ezeknek a dolgoknak, mint azoknak az országoknak a lakói, akiket érintett a menekültáradat. Mi, székelyek, mindenből viccet csinálunk.*”
Mihály Tibor oroszhegyi iskolaigazgató csak azt nem mondta el, hogy hol itt a vicc.
Pedig de jó lenne, ha megmondaná. Akkor én is bruhaházhatnék...
Mert így, felvilágosítás nélkül csak sírni tudok, miközben sürgősen kapkodom befele a gyömbért, meg mifenét, hogy legalább háborgó gyomromat, görcsölő epémet megnyugtassam, ha már lelkemet nem tudom - az továbbra is összecsavarodva, nyúzottan hever valahol.
De tényleg, valaki mondja már meg nekem, hogy van ez? Miért akar egy tízésvesforma kislány menekültnek öltözni egy maszkabálon? És miért gondolja egy kisfiú, hogy az a vagány rendőr, aki egy babáját hordozó anyukát börtönbe zár? Ja, mert migráns? Tudja-e az a kisfiú, mit jelent az a szó? Hallott-e az a két gyerek a szíriai háborúról? Nem, mert Oroszhegy elzárt falu, és nincsenek tudatában ezeknek a dolgoknak? Ja, értem!
Akkor mégis, miről hallottak ezek a gyerekek? És honnan? Kitől? Mi van a fejükben? Mi van a lelkükben?
Van abban a faluban templom? És iskola? Van-e ott olyan ember, akitől megtanulhatják, mit jelent az együttérzés? Ahol megtanulhatják, mi a segítség, mit jelent, az emberek iránti tisztelet, miért fontos a becsület? És van-e, aki megtanítsa őket arra, hogyan vegyék észre, ha megvezetik őket, aki elmondja nekik, hogyan legyenek óvatosak, amikor a híreket nézik, mert amit látnak, az már nem híradó, hanem stratégia, akkor is, ha nincs kampány! Ki mondja el nekik, hogy a stratégia része a félelemkeltés, az ellenséggyártás? És, hogy ez az egész migránsos duma, mennyire embertelen, mennyire méltatlan, mennyire erkölcstelen? És hogy az Istenért, ha mégis valaha kendőbe bugyolált, gyerekét cipelő asszonyt lát, ne féljen tőle, és ne bántsa!
Nem tudom, van-e olyan ember. A fenti ábra azt mutatja, hogy egyelőre nincs. Ami viszont biztosan van, ott az elzártságban is: televízió. Hogy mit tanultak belőle a világról? Hát ezt.
Reflexszerű most elborzadni az emberi butaság láttán. De jó lenne, nem leragadni ennél az érzésnél. Tenni kellene és végre nem legyinteni, nem relativizálni, nem elviccelni nagyon súlyos gondokat. A kimondott és leírt szavakért felelőséget kellene vállalni mindazoknak, akik arra „vetemednek”, hogy a körülöttünk levő világról nyílvánosan beszélnek – politikusként, újságíróként, véleményformálóként. Mert az információ (csúsztatva és kitekerve is), eljut egészen elzárt, elszigetelődött helyekre is. És életérzést, viszonyulást, magatartást befolyásol - akár az oroszhegyihez hasonló tragikus irányba. A félelmet, megvetést, undort pedig nagyon nehéz kiradírozni a lelkekből. Azt az erkölcsi mocsarat, amit egy ilyen kedves kis modern stratégia képes generálni, bizony jó emberöltőnyi farsangtemetés se tudja elűzni nemzeti - összefogós, vagy akármilyen álarcban sem.
