Moldománia

Egyesülés: mit jelent az erdélyi magyaroknak? (3. rész)

Moldománia
Hátrány: amint egy unionista tüntetésen meg is fogalmazták, csökkenne a magyarok aránya az országon belül, s az öt százalékos parlamenti bejutási küszöb alatt maradnánk. Ilyenformán tehát az erdélyi magyarság többet soha nem lenne olyan súlyú parlamenti tényező Romániában, mint eddig. Ez komoly következményekkel járna egy olyan országban, ahol a keleti hagyományoknak megfelelően a felülről építkezésnek/központból irányításnak van hagyománya, s ahol a kisebbségnek nincs vétójoga az őket érintő ügyekben. (Demográfiai mutatók alapján ez a térvesztés előbb-utóbb így is bekövetkezik, de talán egy ilyen hullámvölgyből van esély majd kilépni, nagyobb összefogással, vagy egy távolabbi, számunkra pozitív demográfiai trendváltással. Egyesülés esetén viszont olyan kicsi lesz az arányunk, hogy minden bizonnyal örökre ellehetetlenítené az öt százalékos küszöb elérését.)

HERÉDI ZSOLT

Mivel nagyon nagy a gazdasági, fejlettségi különbség a két ország között – Moldova ipara, infrastruktúrája sokkal fejletlenebb – további adóink mennének rá a felzárkóztatásra, mint ahogy Trianon óta, azaz szinte száz éve folyamatosan – és többnyire sikertelenül – zárkóztatjuk Erdély rovására az ország szegényebb régióit. Gazdaságilag tehát visszavetné a jelenlegi Romániát az egyesülés.

A tradicionálisabb moldovai társadalom más politikai kultúrával, mentalitással is rendelkezik. A még szabadabb mozgással valószínűleg még több moldovai jönne a fejlettebb Erdélybe, amivel nem biztos, hogy jól járnánk. Nem tudok erre vonatkozó kutatásokról, de amiket olvastam, hallottam, illetve személyesen tapasztaltam, azt a véleményt alakította ki bennem, hogy a moldovaiak az erdélyi románokhoz viszonyítva sokkal kevésbé toleránsak (így a magyarok irányába is).

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!

promedtudo2Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Boldog megérkezést mindenkinek!

Máskép(p)

Karácsonyi pásztorlevelek

Máskép(p)

Hová érkezel?

Gloria! Gloria! Istennek dicsőség, a földnek békesség!

Az ünnep közeledésében jó ideje szemlélhetem felpörgetett, embert magából kifordítóan zajló életsodrásunkat. Mozzanataiban, a zsúfolódó programokban, a siető emberek arcán kiülő érzésekben, vásári tolongásban, vélt és valós lényeg-keresésben… Mindaz, ami zajlik, valamiképp hitünk, értékrendünk kisugárzása. Mint egykoron, Betlehemben.

Máskép(p)

Újítsuk meg a jó Istennel kötött szövetségünket

„Majd kiállt a király az emelvényre, és szövetséget kötött az Úr színe előtt: hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.” (2Kir 23,3)

Máskép(p)

Az Ige testté lett, közöttünk lakott

„Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz!” (Iz 52,7), olvassuk Izajás próféta szavait a karácsonyi ünnepi szentmise első olvasmányában. Ez az örömhír nem más, mint annak bizonyossága, hogy Isten nem marad a távolság biztonságában. Közel lép az emberhez, megszólal, sőt testté lesz közöttünk.

Máskép(p)

A másik út

Mózes, Isten embere, a Sínai-hegyi kinyilatkoztatás eseményének egyik kritikus pillanatában egy egészen meglepő, furcsa és váratlan kéréssel fordult a vele beszélgető Istenhez. „Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!” (2Móz 33,18)

Máskép(p)