LÁSZLÓ ATTILA főesperes
Miért fontos Istennel és egymással találkozni? Hogy legyen alkalmunk hálát adni. Hálával legyünk a remény emberei. Így hálaadásunk megelégedettséget szül, ennek lesz gyümölcse az öröm. Egyházunk ezért hív szüntelen hálaadásra, imádságra. Hogy kelljen felemeljük a fejünk! Hogy vessük előre, a jövőbe mi is a tekintetünket, mint tették egykor a próféták, s szemléljük az isteni titkokat.
Nem vágyom különösebben a prófétaságot, ismerve élettörténeteiket, de keresztségünkben szent krizmával felkentek rá. Ha a prófétai életeket nézzük, embertelenül nehéz volt korukban, övéik körében helytállniuk... Feladatuk magasztos volt: ők készítették elő a választott népet az Úr eljövetelére, de ez sok nehézség, szenvedés forrása lett számukra, mert az akkori ember is Isten áldását kérte-akarta, de Isten nélkül – ahogyan sok esetben történik ez ma is. De készülnünk és készítenünk kell magunkat az Úr második eljövetelére, amely „biztos, mint a hajnalhasadás” (Ozeás 6,3)!
Én is szeretném, akarom a csoda megtapasztalása felé vezetni e kis világot, ahol élek. Nem egyedül, hanem együtt! Nem képemre formálva – bár kétségtelenül adottságaimmal -, hanem ahogyan Isten kinyilatkoztatta, ahogy Jézus elénk élte, és meghívott továbbadására: Isten közöttünk való jelenlétének megtapasztalására vezetve. Nem úgy, ahogy te akarod, nem úgy, ahogyan én – úgy, ahogy Isten akarja! Társam leszel-e ebben? És társak leszünk-e, maradunk-e az élet-advent úton? Mindazokkal együtt, akik hozzánk hasonlóan az élet teljességét keresik, mindazokkal, akikért felelősséget érezve a legtöbbet akarod megmutatni-adni. Vágyom, kérem: legyünk nyitottá Isten hívó szavára, az egyházából hangzó lépésütemet felvéve. Így biztosított együtt haladásunk, így megerősítő az úton maradás. Legyünk jel, amely megszólít, amely arra hív, hogy értelmezzük napjainkat túl azon, hogy most épp mit akarok, mi válna kedvemre. Élő, eleven hittel sikerül. Így vagyunk mi a próféták mai utódai, akik megmutathatjuk a kereső emberelnek keresésük értelmes irányát.
Ismerős a hideg-meleg játék? Játszottad már gyermekeddel? Mit adnál a megtalált ajándékért kapott, mindent feledtető, boldog szemcsillanásért? Adventkeresésben az ember kincset, életet talál. Nem mindegy hát, merre irányítjuk mi a ránk bízottakat. Főként azokat, akiket mindennél jobban szeretünk! Látjuk a helyes irányt? Isten irányt mutat ma is, ha hallgatunk szavára. A keresés terólad, mirólunk szól, és Isten a végén önmagával ajándékozza meg a hűséges keresőket. A várakozás öröme így vált át a megtalálás örömében. Csak ne feledjük: ne magunkat keressük Istenben, ne a saját vágyaink és saját elképzeléseink beteljesülését. Hagyjuk, hogy Isten úgy mutassa meg magát, amint neki tetszik. Mert a valóság mindig értékesebb, mint a képzelet; a megtalálás vágya és kockázata nélkül hiábavaló a várakozás. Kockáztass! Bátorítalak. És hívlak: Isten ígéretének komolyan vételéből forrásozó derűvel legyünk mindennapjainkban az Élet munkálói!
(Részlet az Eljövendővárás. Gondolatok adventnapokra című, a Verbum Egyesület kiadványából)
Borítókép: Rohonyi D. Iván
