Születésnapi utazás egyedül, közepes méretű hátizsákkal, olcsó megoldásokkal
Látogatás a szöuli halpiacon: felszeletelik a hwet, megesszük
November 16-án az italkiállításon megismert Young társaságában a szöuli halpiacra mentem. A Noryangjin Fish Market nem más, mint Szöul szíve, amelyet a tenger gyümölcsei töltenek meg élettel. Ha Szöulban jársz, és bele akarsz kóstolni a koreai tenger gyümölcseihez kapcsolódó életérzésbe, a Noryangjin Fish Market olyan hely, amit egyszerűen nem hagyhatsz ki – szól a reklám.
De igaz: ez Dél-Korea legnagyobb és legrégebbi halpiaca – olyan hely, amely nem csupán kereskedelmi központ, hanem élő, lüktető gasztronómiai és kulturális tér, ahol a tenger és a városi élet találkozik. Megtudtam, hogy a piac 1927-ben nyitotta meg kapuit eredeti formájában, majd 1971-ben költözött a mai helyére, a Han folyó közelébe, Noryangjin városrészbe.
Szlalomoztunk a standok között: átlátszó akváriumokból néztek ránk az élő halak, a rákok, a polipok, a kagylók, a tengeri kukacok (sea squirt), óriási rákok és ráják, amelyeket a helyiek és a vásárlók egyaránt nézegettek s kiválasztottak. Az egész tér szagos, sós, hangos és nyüzsgő volt: az árusok folyamatosan hívogattak, csapkodták a vizet a tartályokban úszó élő fogásokért, miközben kifejezetten koreai stílusú alkudozás zajlott mindenütt.
A Noryangjin piac különlegessége, hogy nemcsak tengeri terméket vásárolhatsz, hanem azt azonnal el is fogyaszthatod. A legtöbb vásárló a helyi éttermekben kéri, hogy frissen szeleteljék vagy főzzék meg az általa választott halat.
Mi sem tettünk másként: végignéztük a hwe, azaz a koreai stílusú nyers hal szeletelését, amely hasonló a szasimihez (de külön koreai ízvilággal és köretekkel), s el is készítették nekünk. Ugyanott még fogyasztható lett volna friss rák, polip vagy kagyló – elkészítve grillen, levestésztában vagy egyszerű sóval és szezámolajjal.
Volt ugyanakkor maeuntang, azaz fűszeres halászlé, amelyet gyakran a maradékból készítenek – forró és ízes.
Ez az „azonnali fogyasztás kultúrája” – vásárolsz, aztán felmész az egyik étterembe a második vagy harmadik emeletre, ahol a helyi szakács elkészíti az ételt – az autentikus koreai gasztronómiai kultúra egyik legizgalmasabb eleme.
A piac igazi varázsa a zajos, élénk, pezsgő hangulatban rejlik. A koreai vásárlók és árusok spontán kapcsolatban vannak egymással, az árak alkudozása természetes része a látogatásnak.
A piac ugyan komoly kereskedelmi központ, de a látványosság erejével bíró attrakció is: a hajnalban zajló élő halaukciók autentikus, nyers piacélményt adnak, az akváriumban található és onnan kiválogatott élő fogások látványa szinte filmbe illő, s a frissen készült szasimi vagy halleves megkóstolása valódi gasztronómiai kalandot jelent.
Hason kúszó kéregetőt is láttunk – ez az első és az utolsó, akit Dél-Koreában láttam. Maga előtt tolta a kék tálat, amelybe a piacon lévők pénzt tettek.
A vasútállomásra mentünk, Young segítségével megvásároltuk a vonatjegyet: másnap Puszan (Busan) városába tartott az utam. Délutáni vonatra ültem, 13 óra 41 perckor indultam. Négy óra elteltével már meg is tettem a közel 400 kilométeres távot. Utazhattam volna sebes vonattal is, ám az sokkal nagyobb anyagi erőfeszítéssel járt. Időm volt bőven, így az olcsóbb változatot választottam.
Ethan, a futár házigazdám alig él meg a keresetéből
Az új metrórendszer miatt eltévedtem a föld alatti „egérjáratokban”, egy tini pár segített eligazodni: addig nem adták fel, amíg a megfelelő metrójáratra nem ültettek fel. Hajlongással köszöntem meg segítőkészségüket.
Ethan házigazdám lakása az egyik külvárosban volt, későn ért haza, egész nap futárszolgálatot teljesített. Egyedül él, akárcsak én Kolozsváron. Ételt rendelt, a hűtőszekrényből előkerült a sör. Ethan a nehéz gazdasági helyzetre panaszkodott, nehezen tud megélni.
Cikkeket, statisztikai adatokat és felméréseket idézve mondta, hogy 2025 első negyedévében a gazdaság 0,2 százalékkal zsugorodott az előző negyedévhez képest, ami a negyedik egymást követő negyedév, amikor a növekedés 0,1 százalékkal vagy annál alacsonyabb volt – ilyen tartós gyenge teljesítmény utoljára az ázsiai válság idején fordult elő. Ugyanakkor 2025 negyedik negyedévében a dél-koreai GDP 0,3 százalékkal csökkent az előző negyedévhez képest, ami a legnagyobb soron következő negyedév-visszaesés több év óta, s azt is jelzi, hogy a belső kereslet és beruházások gyengesége dominálhat.
Az elemzők az okokra is rávilágítottak: a lakossági fogyasztás visszafogott, a kiskereskedelmi forgalom és egyéb fogyasztási mutatók nem erősödnek jelentősen, ami gátolja a belső gazdasági dinamizmust. Az építőipari vállalati beruházások is csökkennek vagy stagnálnak, ami azt mutatja, hogy a vállalatok óvatosak a tágabb beruházási döntésekben.
Ugyanakkor Dél-Korea demográfiai trendjei jelentős gazdasági kockázatot hordoznak: az ország termékenységi rátája a régió országai között az egyik legalacsonyabb, ami hosszabb távon munkaerőhiányt, idősödő társadalmat és csökkenő munkaerő-kínálatot eredményez. Ennek strukturális negatív hatása lehet a potenciális növekedésre. Megtudtam, hogy 2019–2023 között a won fokozatosan gyengült a dollárral szemben, és 2024–2025 körül pedig a gyengülés üteme erőteljesen felgyorsult.
Pánik: felfüggesztik a Couchsurfing-profilomat
Egy üzenet miatt, amelyben a couchers.org elnevezésű versenytársat említettem, a Couchsurfing vendégszerető nemzetközi hálózat felfüggesztette a profilomat – szerencsére már megvolt az első két házigazdám Japánban. Természetesen azonnal írtam az ügyfélszolgálatnak, azt válaszolták, felülvizsgálják az algoritmusokon alapuló automata rendszer hozta intézkedést.
Kirázott a hideg: hol szállok meg Japánban? Mi történik, ha nem tudom használni a Couchsurfing-hálózatot?
Hosszú sétára indultam a Puszan közelében található tengerparton. Puszan egyébként Korea második legnagyobb városa, világszínvonalú tengeri kikötővel, dinamikus városi tengerparti környezettel és erőteljes helyi identitással.
Eldöntöttem: elmegyek a Haedong Yonggungsa kolostorhoz és templomhoz, amely a város keleti részén, Gijang-gun közigazgatási területén található, s kivételes módon nem hegyoldalban, hanem közvetlenül a Keleti-tenger (Donghae) partján épült – ez ritkaság a koreai templomok között.
Erre nem számítottam: a 100-as buszon temesvári házaspárral találkoztam, arra figyeltem fel, hogy románul beszélnek. Ők is ugyanoda igyekeztek.
A 108 lépcső jelentősége
A helyszínen megtudtam, hogy a templom történetében az egyik leginkább elfogadott kronológia szerint az alapítás 1376-ra tehető, a Goryeo-dinasztia késői szakaszába, amikor a zen irányzat (Seon) erősen befolyásolta a koreai buddhizmust. A helyi hagyomány szerint Naong Hye-geun nagy szerzetes látomás révén választotta ezt a partot, ahol a tenger felől érkezett a Haesu Gwaneum Daebul, azaz a „tenger istennő” vagy „tenger nagy kegyelem Buddha” megjelenése.
Állítólag ez nem pusztán mitikus történet, hanem a koreai buddhista népi vallásosság egyik fontos eleme: a tengerrel és vízzel kapcsolatos spirituális szimbolika, amely a tengerparti közösségek életét, halászatát, valamint vízhez köthető rituáléit szőtte át. Haedong Yonggungsa tehát nem „hegyi visszavonulás”, hanem egy, a természeti elemekkel közvetlenül párbeszédben álló kozmikus hely.
A templomot később a japán inváziók során rombolások érték, hosszú ideig elhagyottá vált, majd a 20. században – pontosabban az 1930-as és 1970-es években – rekonstruálták. Ma több épület és kulturális réteg jelzi ezt a történeti folyamatot.
A 108 fokú kőlépcsősor a buddhista tanítás kulcsfontosságú jelképe: a 108 földi vágy, amelyeken keresztül kell „átlépni” a spirituális tudatosság felé. A lépcsősor meditációs útként is értelmezhető. Tizenkét állat szobrára lettem figyelmes: a kínai jegyek (12 állat) koreai értelmezésben spirituális „őrzőkként” sorakoznak a kezdeti szakaszoknál.
A Daeungjeon főcsarnok, amely a templom fő szentélye, hagyományos dancheong festéssel és faépítészet-részletekkel díszített hely. Itt a Szakyamuni Buddha szobra foglal helyet, gazdag ikonográfiával kísérve.
Áthaladtam a háromszintes pagodán, amelyet négy kőoroszlán „őriz”, ezek az érzelmi spektrum főbb állapotait (öröm, harag, szomorúság, boldogság) jelképezik, vizuálisan összekapcsolva a belső „lelkiállapotokat” a világ élő elemeivel. Megtudtam, hogy Haedong Yonggungsa nem csupán „látványosság”: a mai napig aktív spirituális közösség működik benne. A szerzetesek itt napi szertartásokat, szutra-recitációkat és imádságokat végeznek – gyakran különösen a korai órákban, amikor a templom a napfelkeltét köszönti, és a tenger felett imádkoznak.
Delikátesz a polip mozgó karja
Szerencsére estére ismét hozzáfértem a Couchsurfing-profilomhoz, írhattam a potenciális házigazdáknak, válaszolhattam az üzeneteikre, tervezhettem a japán utamat. Kilenc órán át tartott a végeérhetetlennek tűnő várakozás. Természetesen időközben alternatív megoldásokat kerestem: couchers.org, hostelworld.com, airbnb.com, hospotalityclub.com stb. Próbáltam készülni a hirtelen változásra, s alkalmazkodni az új helyzethez. Volt ugyan hálózsák nálam, de mégsem akartam vasútállomáson vagy repülőtéren aludni…
Utazásom legfontosabb elemének visszaszerzése ünneplést követelt. Szürkületkor már elkezdtem keresni a megfelelő családi étkezdét, ahol valamiféle halétel és természetesen egy sör társaságában hálát adtam a Couchsurfing applikáció ismételt működéséért.
A harmadik próbálkozás volt a sikeres: a helyieknek kialakított, és csak a környékbeliek által látogatott kis vendéglőre esett a választásom. A legnehezebbnek az étel kiválasztása bizonyult: a Google Lens, amely az okostelefon kamerája által rögzített szavakat (ebben az esetben jeleket) fordítja le, nemigen segített – összevissza írt mindenfélét. Próbáltam tehát olyan ételt választani, amely valamennyire ismerős – nem sikerült.
Vívódásomnak szemtanúja volt a szomszédos asztalnál helyet foglaló fiatal pár – bevallom, szándékosan ültem melléjük, hogy ismerkedhessek. Tudtam, előbb-utóbb valami ürügyén megszólítom őket, szóba elegyedünk, s máris többet tudok meg a dél-koreai helyzetről.
Így is történt, tanácsot kértem tőlük. Azt mondták, itt és most kell halételt rendelni. Amikor látták, hogy továbbra is bizonytalan vagyok, hatalmas táljukról mindenféle nyers tengeri herkentyűt tettek az enyémre, mondván, ezeket így kell elfogyasztani. A polip karja mozgott. Delikátesz, mondták kórusban, dél-koreai különlegesség, és drága is.
Nem akartam, hogy rám pazarolják a pénzt, befaltam a „vergődő” karját. Túlzás nélkül: még a gyomromban is mozgott. A „megrázó” élmény következtében a többi (igaz, nem mozgó) tengeri csodát visszahelyeztem az ő tányérjukba, s megköszöntem az élményt. Kissé csalódottan távoztak.
Másnap a tengerpart volt soron. A Haeundae tengerpart Puszan keleti peremén, a város és a Keleti-tenger (Donghae) határán fekszik. Dél-Korea legismertebb tengerpartjaként gyakran leegyszerűsítve „városi strandként” emlegetik, ám valójában komplex, többrétegű tengerparti táj: természeti képződmény, városszöveti tengely, társadalmi színtér és – sajátos koreai értelemben – szezonális rítusok helyszíne.
Az itt megjelenő tenger nem a mediterrán „nyaralás” háttere, hanem aktív tér, amelyhez a város alkalmazkodik: a széljárás, a hullámzás, a páratartalom és a fényviszonyok éppúgy alakítják Haeundae ritmusát, mint a fesztiválnaptár vagy az ingatlanpiac.
Haeundae egy mintegy 1,5 kilométer hosszú, enyhén ívelt homokos partszakasz, amelyet északról és délről alacsony, sziklás kiemelkedések fognak közre. A homok finomszemcsés, világos színű; jelentős része nem természetes utánpótlásból, hanem irányított partvédelmi és homokpótlási programokból származik, ami Dél-Koreában bevett gyakorlat a sűrűn lakott partvidékeken.
A partvonal kelet–délkeleti tájolása miatt Haeundae napkeltekor és kora délelőtt mutatja meg a legletisztultabb arcát: ilyenkor a városi zaj még visszafogott, a tenger felől érkező pára pedig részlegesen „feloldja” a felhőkarcolók kontúrjait.
Verőfényes napsütés fogadott, hosszasan sétáltam a parton. Több nyugdíjas tornászott a tenger és a homok találkozásánál. Sirályok próbáltak ételt szerezni – nem csupán a tengerből.
A helyi piac meglepetést okozott: a helyi különlegességek mellett találtam egy kis cipőjavító műhelyt, amelyre az egyik árus segítségével bukkantam rá. Ideje volt, mert a sportcipőm orra mellett már vált le a talp. A férfi bagóért megragasztotta, borravalót nem fogadott el.
A napot csodálatos sétahajózással zártam: Puszan lélegzetelállító látványa tárult elém. Égig érő épületkolosszusok, a vízen mintha gyöngyszemből kirakott hidak fénye csillogott volna. Nem álmodtam, a való világ gyönyörű arca mosolygott rám.
