Születésnapi utazás egyedül, közepes méretű hátizsákkal, olcsó megoldásokkal
Egyedül, közepes méretű hátizsákkal (még a hálózsák is belefért) utaztam el október közepén, a három ázsiai országban tömegközlekedést használtam, ingyen laktam a helyi CouchSurfing (ingyenes nemzetközi vendégfogadó hálózat) házigazdáimnál, és a lakónegyedi olcsó étkezdékben fogyasztottam el az itt lakók által is kedvelt ételeket. Az egyéni szervezésű utam során három hetet töltöttem Kínában, kettőt Dél-Koreában és négyet Japánban.
Utazás előtt részletesen tájékozódtam a három országba történő beutazási feltételekről, szokásokról, hagyományokról, jellegzetességekről, valamennyi repülőjegyet előre megvásároltam. Fókuszomban a helyi emberek, nem pedig a turisztikai látványosságok voltak, ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy a CouchSurfing segítségével valóságos társadalmi „megélésben” legyen részem.
Hónapokig lestem a legolcsóbb repülőjegyeket. Tudtam, hogy több kínai állami légitársaság heti hat járatot működtet Budapestről az ázsiai ország különböző városaiba, tudtam, kell lennie egy olcsó lehetőségnek. Mégsem találtam. Ekkor a mesterséges intelligenciához fordultam segítségért. A ChatGPT-nek részletes leírást adtam a szándékomról, és ki is adta a főnyereményt: október 17., Hainan Airlines, 251 euró. Mit gondol, ugye, ilyenkor az ember? Túl szép, hogy igaz legyen. A légitársaság honlapján ugyanez az ár szerepelt. Ekkor arra gondoltam, hogy „légből kapott” cég a Hainan. Megkerestem pilóta barátomat, aki megnyugtatott: az egyik legnagyobb és legkomolyabb kínai légitársaságról van szó. Azonnal lefoglaltam a Budapest – Sanghaj repülőjegyet.
Azért is esett a választásom Kínára, Dél-Koreára és Japánra, mert a 2024 november-decemberi indiai, pakisztáni és afganisztáni, valamint 2025 márciusában megejtett szíriai utazásom után kiszámíthatóságra, nyugalomra, biztonságra és stressz mentes kalandozásra volt szükségem.
Mélyugrás az ismeretlenbe
Kínában az egyedüli támpontom Jinmei Lu volt, akivel 2003-ban a Világsajtó Intézet (World Press Insitute) ösztöndíjasai voltunk, s nyolc kollégával együtt két hónapig az Egyesült Államok különböző intézményeit látogattuk meg. Indulás előtt írtam neki Facebook Messengeren, de nem válaszolt.
Pánik.
Szerencsére ismerősei közbenjárására, akiknek szintén írtam, sikerült felvenni vele a kapcsolatot. Tudtam: bármi van, számíthatok a támogatására, a segítségére. Mégis, nem egy országba, hanem egy kontinensnyi államba utaztam… Ugyanakkor még indulás előtt sikerült CouchSurfing házigazdát találnom Sanghaj egyik külvárosában, a turisztikai látványosságnak számító Zhujiajiao vízi városban, amely amúgy is a meglátogatásra kiszemelt objektumok között szerepelt.
Kibírta a húsz éves Loganom, megérkeztem Budapestre. Trombitás Enikő és Nádasi Norbert indulás előtt befogadott egy éjszakára, a Dacia személygépkocsit pedig a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér közelében található házuk előtt parkolhattam.
Mintegy 11 órát repültünk Shenzhenbe, hivatalosan itt léptem be Kína területére. Már a gépen szembesültem a kínai felügyelettel: két testkamerával ellátott rendőr járt időnként fel-alá a vasmadárban…
Aggódtam, ugyanis diplomáciai források azt állították, hogy a kommunista rezsim ellenőrzi az utasok jegyzékét, az újságírókra pedig külön „figyelmet” fektetnek. Nem tudják, hogy kisebbségi regionális napilap munkatársáról van szó, ők csak a politikai rendszerre veszélyt jelentő szakmára figyelnek. Mihelyt a határrendőr a munkahelyem felől érdeklődött, azt válaszoltam: kulturális asszisztens. Hazudni nem akartam, ha ellenőrzik, akkor bizonyítható, hogy a Minerva Művelődési Egyesület kuratóriumának a tagja vagyok.
A kínai határrendőr legfőképpen azt furcsállta, hogy egyedül, s csak 40 literes hátizsákkal utazom. Természetesen az sem volt ínyére, hogy magánszemélynél, és nem szállodában lakom. Tekintete bizalmatlanságról árulkodott…
Beengedtek Kínába…
Shenzhenből belföldi járatra kellett átszállnom. Szerencsére Sallai János barátom részletes utasítást adott, merre vegyem az irányt a kisebb lakónegyed nagyságú légikikötőben. A várakozásokkal ellentétben a 4000 milliamperes külső akkumulátoromat nem engedték át a határon, azaz magyarázat nélkül elkobozták, bár mindenhol azt írta, csupán a 10 000 mAh esetében szükséges a CCC kínai műszaki tanúsítvány annak érdekében, hogy a repülőn ne következzen be akár életeket veszélybe sodró incidens.
Körülbelül két óra múlva már landoltunk is Sanghajban. Már a kijáratnál feltűnt a rendőri jelenlét. A férfi a kifelé menőket ellenőrizte. A felügyelet egyébként visszatérő motívum volt a háromhetes kínai utam során: egyenruhában és civilben járőröző rendőrök, térfigyelő kamerák, csomagátvilágítás és testi motozás a metró bejáratánál, néhányszor a kijáratnál is…
A sanghaji mágnesvasút előtti biztonsági ellenőrzés különösen szigorú volt. Nem csoda, a Maglev a világ első, menetrend szerinti forgalomban közlekedő mágnesvasútja, amely 2004 óta üzemel. A vonal a Pudong nemzetközi repülőteret köti össze a város peremén található Longyang Road állomással, mintegy 30 kilométeres szakaszon. A szerelvények érintkezésmentes mágneses lebegés révén haladnak, így elérhetik a 430 km/órás sebességet is, ami a világ egyik leggyorsabb vasúti közlekedési megoldásává teszi. A Maglev elsősorban a kínai technológiai fölény bemutatója, mint gyors reptéri kapcsolat, hiszen alig utaztak rajta emberek…
Nyugalom, csend és elektromos autók Sanghaj belvárosában
Utam egyenesen a belvárosba, a Pudong városrészbe vezetett. Megtekintettem az ikonikus építményt, a Kelet Gyöngye (Oriental Pearl) tévétornyot, amely a Huangpu folyó keleti partján emelkedik. Az 1994-ben átadott, 468 méter magas torony futurisztikus formájával mára a város egyik legismertebb jelképe lett. A torony kilátószintjeiről panoráma nyílik a sűrű felhőkarcolókkal teli Lujiazui pénzügyi negyedre és a történelmi Bund épületeire.
A közterület-fenntartó állami vállalat munkásai a virággruppokat gondozták, s meglelően csekély volt a közúti forgalom. Elegánsan felöltözött, szoknyás tini lányok rövid videót készítettek, a környezet nyugalmat és kiegyensúlyozottságot árasztott.
Tömegközlekedéssel jutottam el a CouchSurfing házigazdámhoz, a festőművész Wenhez. A metróban az egyedüli külföldi voltam, sokan néztek. Zhujiajiao vízi város közelébe kellett eljutnom, pontosabban Qingpu lakónegyedbe, amely Sanghaj egyik külvárosának számít, mintegy 50 kilométerre a központtól. Ilyen léptékben képzeljük el Aranyosgerendet, mint Kolozsvár külvárosát… A helybéliek segítségével és a házigazdám utasításai alapján sikerült eljutnom Wen-hez, akinek a műtermében elhelyezett matracán húzódtam meg.
Azonnal enni mentünk, nem akárhová, hanem a hagyományos kínai „forró fazék” étkezdébe. Ez a stílus a kínai gasztronómia egyik ikonikus, közösségi étkezési formája, amely egyszerre gasztronómiai élmény és társasági rituálé. Lényegét tekintve egy asztal közepén elhelyezett, forró levesben főznek meg különféle alapanyagokat, miközben a résztvevők maguk válogatják, és főzik az ételeket saját tempójukban.
A Qingpu lakónegyed közelében a Wanda negyedben lévő „forró fazék” különlegessége: futószalagon haladó nyers húsok, a tenger gyümölcsei, zöldségek, gombák, tofu és tészta. Ezeket a forró levesbe mártottuk, s néhány perc alatt megfőztük. A kész ételeket különféle öntetekbe, például szójaszósz, szezámolaj, fokhagyma és chili keverékbe mártva fogyasztottuk. A fazékban úgynevezett alaplé fortyogott: enyhe, ízesített csirke- vagy marhahúsleves lehetett, illetve erősen fűszerezett, chilivel, szecsuáni borssal és fűszernövényekkel gazdagított levet azonosítottam.
A megfőzött nyers hús ízlett a legjobban, abból és a zöldségekből tettem a legtöbbet a vizet forraló fémfazékba. Olcsón ettünk, és sokat.
„Forró fazék”: tengeri herkentyűk és kínai étkezési filozófia
Mindenki maga főzte meg az ételét, így az étkezés lassabb, beszélgetős, közösségi élménnyé vált. A teljesen más környezet, helyzet és természetesen az újszerű étkezési stílus miatt alig tudtam szót váltani Wennel, ám a „forró fazék” élmény lehetőséget adott arra, hogy egyszerre sokféle ízt, textúrát és fűszerezést próbáljak ki, valóságos személyre szabott étkezés részese lehettem.
Rájöttem, hogy ez messze nem csupán étkezés, hanem társasági rituálé, amely során egészséges és friss alapanyagokból készült levest fogyasztunk el, ugyanis a rövid főzési idő lehetővé teszi, hogy az alapanyagok megőrizzék ízüket és tápanyagukat, ami a hagyományos kínai étkezési filozófiával is összhangban van.
Miközben arra figyeltem, mit teszek a tányéromba, főleg arra gondolva, a gyomron nehogy „meglepődjön”, Wen elmondta, hogy a „forró fazék” a kínai konyha sokszínűségét tükrözi: egyszerre jelennek meg a húsok, a tenger gyümölcsei, a zöldségek, a gombák és a fűszerek, amelyek a régiók gazdag gasztronómiai hagyományait egyesítik.
Nem csodálkozott, hogy ámulok-bámulok, fotókat és rövid videókat készítek, hozzá volt szokva: valamennyi CouchSurfing vendége ugyanígy reagált.
Másnap a kötelező rendőrségi regisztráció volt soron: semmiképpen sem akartam kifutni a 48 órás határidőből.
Bár Wen mondta, az általa ismert körzeti rendőr házhoz jöhet, s elintézzük, nem akartam a véletlenre bízni a dolgot. Egyébként a kínai kommunista karhatalom képviselője időhiányra hivatkozva folyton halogatta az ügyet.
Kötelező regisztráció a rendőrőrsön
Eldöntöttem: elmegyek az első rendőrőrsre. Gyalog indultam útnak, 40 perces gyaloglás állt előttem. Egyáltalán nem bántam a fizikai tevékenységet, bár indulás előtt a mágneses rezonancia alapján a jobb térdemben meniszkusz-szakadást állapítottak meg – a bal térdemet évekkel ezelőtt ugyancsak emiatt műtötték meg a kolozsvári ortopédián. Útközben szóba elegyedtem egy horgásszal, egy ideig együtt lestük a halakat – kézzel-lábbal és a Google fordító segítségével értekeztünk.
Próbáltam halogatni a kínai rendőrökkel való találkozást, ám eljött az igazság órája: kalapáló szívvel léptem be az ultramodern külvárosi rendőrőrsre.
A tucatnyi rendőrből csak egy motyogott angolul, a kollégái által kiválasztott fiatalember készségesen állt a rendelkezésemre. „Kínai módra” beszkenneltünk egy QR-kódot, ami a regisztrációs portálra vezetett. Igen ám, de a folyamat műszaki hiba miatt elakadt. Szerencsére nem a póttelefonon futó eSIM kártya által biztosított internet-kapcsolattal volt a gond, minden más weboldalt gyorsan betöltött.
Nem bántam meg, hogy egy olasz világutazó javaslatára ezt a számítástechnikai és távközlési megoldást választottam, még akkor sem, ha két telefont kellett magammal hordoznom (az egyik az én régim, a másik egy barátomtól kölcsön kapott új, eSIM-es), hiszen kéthónapos ázsiai utamon végig jól működött.
A rendőr felajánlotta a saját telefonját, amelyen sikerült regisztrálnom. Örömömben szelfit készítettem vele.
Egész nap sétáltam. Gesztenyét vásároltam az utcai árusoktól, megcsodáltam a rendkívül fejlett infrastruktúrát, amely még a világvárostól, Sanghajtól 50 kilométerre is lenyűgöző volt: új hidak, kátyúmentes aszfalt. Itt lettem figyelmes arra, hogy valamennyi jármű (autóbusz, robogó, furgon) elektromos.
Legyező alakú vízi város
„Elbeszélgettem” a „tengeri herkentyűket” az út szélén áruló nővel. Még nála is a már idehaza a telefonomra telepített és virtuális Revolut bankkártyához rendelt AliPay applikációval lehetett fizetni. A nőnél nem volt készpénz…
Aznap történt meg először, aztán pedig utam során sok más alkalommal, hogy a helybéliek szóba elegyedtek velem annak érdekében, hogy ők és gyermekeik gyakorolják az angolt – együtt vacsoráztam egy édesanyával és kislányával.
Sötétedés után akartam megnézni a híres Zhujiajiao vízi várost – házigazdámmal, Wennel „ostromoltuk meg” az esztétikai szépséget, Kína egyik legjobban megőrzött ősi vízi városát, amelyet gyakran emlegetnek a „Kelet Velencéjeként”. A több mint 1700 éves múltra visszatekintő település 2026-ban is az egyik legnépszerűbb turisztikai célpont Sanghaj közelében.
A még nyitva lévő turisztikai iroda képviselője azt mondta, a település már a Három Királyság korában (i.sz. 220–280) létezett, de várossá a Ming-dinasztia idején vált. Virágkorát a Ming és Qing korszakban élte kereskedelmi központként.
Csodás kivilágításban pompázik az 1571-ben épített Fangsheng-híd, amely a Sanghaj-régió legnagyobb és leghosszabb ötlyukú kőhídja. A Yuanjin Zen templom impozáns épülete nyitott panorámát kínál a forgalmas csatornákra és a hajókra, de már zárva volt.
(FOLYTATJUK)
