Születésnapi utazás egyedül, közepes méretű hátizsákkal, olcsó megoldásokkal
*** ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK, NEGYEDIK, ÖTÖDIK, HATODIK, HETEDIK, NYOLCADIK, KILENCEDIK, TIZEDIK , TIZENEGYEDIK, TIZENKETTEDIK , TIZENHARMADIK rész. ***
Szamurájkardok fogságában
Vidámabb vizekre evezek: Hirosima-kastély (japánul: Hiroshima-jō), amely hajdanán a város történelmi központjában állt, és a 16–17. században épült a Mōri-klán egyik szamuráj uradalmának központjaként. A kastély stratégiai helyen, az Ota folyó deltájában feküdt, amely természetes védelmet biztosított a támadások ellen.
A főépület (tenshu) a központi toronyból állt, amely hatszintes faszerkezetű volt, és díszes tetőkkel rendelkezett. Természetesen hajdanán a kastélyt kőfalak és árkok vették körül, amelyek megnehezítették a betörést.
A turistatájékoztató táblán írta, hogy a Hirosima-kastélyt a második világháború alatt az atomtámadás során elpusztították. Az utóbbi évtizedekben a helyszínen rekonstrukciós projekt zajlott: a főtornyot és egyes melléképületeket részben újraépítették, és ma múzeumként működik, ahol a város történelmét és kultúráját mutatják be.
Rászántam a pénzt, és meglátogattam a múzeumot, amelyben a helyi kultúrát és életmódot, valamint a szamurájok mindennapjait, fegyvereit, páncélzatait, rituáléit bemutató kiállítások sorát tekintettem meg.
A vitrinekben a szamurájpáncélokról, -kardokról és harci felszerelésekről készült rekonstrukciók, ugyanakkor modellek és makettek láthatók a kastély eredeti formájáról, a környező erődítményekről. Ezenkívül fotók, dokumentumok és információs táblák láthatók a kastély pusztulásáról és újjáépítéséről, illetve interaktív kiállítások Hirosima város fejlődéséről és a helyi kultúra bemutatásáról.
A legfelső szintre mentem, ahonnan panorámás kilátás nyílik a városra és a környező folyóra, így a látogatók egyszerre élvezhetik a történelmi hangulatot és a modern város látványát.
A parkban a cigarettázók számára elkülönített helyre lettem figyelmes. A dohányzók szigorúan betartják az övezetet.
Az erdélyi néptánc és a japán fiatalok
Hazafelé menet egy csoport fiatalra lettem figyelmes: jól begyakorolt koreográfiára táncoltak. https://www.facebook.com/share/r/1BUJtcv8zU/
Bevontak engem is: emlékezetből roptam a néptáncot, a tinik élvezték a performanszot. Utólag tudtam meg, hogy az „idegen elem” bevonásának köszönhetően sokkal többen nézték meg a kisvideót.
Este csodálatos élményben volt részem: a Shukkeien-kertbe mentem, amely Hirosima egyik legismertebb, a város központjában található, tradicionális japánkertje, és a 17. században épült az Asano-klán megbízásából. Nevét a kínai „shukkei” kifejezésből kapta, ami arra utal, hogy a kert a természet különböző tájait – hegyeket, folyókat, völgyeket – kicsinyített formában jeleníti meg.
A kert központjában nagy, mesterséges tó található, amelyen kis szigetek helyezkednek el. A víz felületén tükröződnek a környező fák és pagodák, ami különösen festői látványt nyújt. Az esti világítás misztikus hangulatot áraszt. A kert több íves fahíddal rendelkezik, amelyek összekötik a szigeteket, lehetővé téve a séta során változó perspektívákat és panorámákat.
A kertben tradicionális japán pavilonok és kis pagodák állnak, ahol a látogatók megpihenhetnek, teát ihatnak, és élvezhetik a kert csendjét.
Ugyanakkor a gondosan kialakított ösvények lehetővé teszik, hogy a látogatók lassan járják be a kertet, miközben minden lépésnél új látvány tárul eléjük.
Shukkeien különösen híres az évszakok váltakozásáról: tavasszal a cseresznyevirágok, nyáron a lombok zöldje, ősszel a vörös és arany levelek, télen pedig a hóval borított tájak teszik varázslatossá. Most nincs téli csapadék, de még így is gyönyörű a környezet.
Hagyományos szusivacsorára hívott Szuszumu, a Couchsurfing-házigazdám.
Ízletes a főtt, ecetes rizs, amit hallal és más tengeri eredetű élelmiszerrel együtt szolgáltak fel nekünk. Szuszumu hangsúlyozta, hogy a szusi a közhiedelemmel ellentétben nem nyers halat jelent (ennek japán neve szasimi), bár ez is gyakori összetevője.
Nyugat-mímelő allűrök
Elhagytam Hirosimát, következő állomásom Kurasiki (Kurashiki) városa volt. Az egyik állomáson rituálészerű mozzanatra lettem figyelmes, amelyet nem turistáknak szántak: a fehér kesztyűt viselő mozdonyvezetők papírokat adtak át egymásnak, szalutáltak, meghajoltak. Egyikük beszállt a vasparipába, a másik elhagyta a vasútállomás területét.
Kurasiki felé menet megálltam az Izotaki állomáson, picit körülnéztem a kisvárosban. A következő állomás Onomicsi (Onomichi): lévén, hogy a településen bicikliutak által övezett tó található, sok bringást láttam. Mi több, bicikli-összeszerelő állomása (legtöbb japán bicikli összecsukható, hogy kicsi helyen is elférjen) is van, ezenkívül szerszámokkal ellátott szervizdoboz is a kerékpárosok rendelkezésére áll. Senki sem tulajdonítja el az eszközöket…
Ebben a kisvárosban is rengeteg angol és francia nevű üzletre, boltra lettem figyelmes: Lady’s Fashion – La mode Paris. Vagy: Marchand de Chopin és Cherie. Az angol és a francia nyelv sok japán számára egzotikusnak, nemzetközinek tűnik, ami vonzóvá teszi a márkát. A francia név például gyakran prémium, elegáns benyomást kelt, míg angol nevekkel a modern, fiatalos vagy „nyugati stílusú” életérzést próbálják sugallni.
Elkönyvelem: sok japán üzletnél nem a nyelvi értelem a fontos, hanem a betűk és hangzás vizuális hatása, az angol/francia szavak ugyanis gyakran rövidebbek, stilizáltabbak, könnyebben illeszkednek logókhoz és plakátokhoz. Például a „Petit Café” vagy „Bonjour” nem feltétlenül szigorúan francia nyelvhasználatot jelent, hanem vizuális stílust.
Szinte mindenkit elhamvasztanak
Hirtelen egy temetőben találtam magam. Utánanéztem, s megtudtam: a japán temetők és temetkezési szokások nagyon jellegzetesek, s mélyen kapcsolódnak a buddhizmushoz, a sintoizmushoz és a tradicionális japán kultúrához.
Jó, hogy Izotakiban találtam egy temetőre, mert kis méretű létesítményről van szó, ahol rendezett parcellák találhatók, s a családok közösen tartják fenn a sírhelyeket.
A legtöbb japán sírkő függőleges kőoszlop, rajta a család, esetleg a halott neve és a buddhista szent nevekkel (kaimyō). A kis temető fák, cserjék, virágok köré rendezett, a hely harmonikus, nyugodt környezetet teremt.
A japán halotti szertartások jellemzően buddhista rituálék szerint zajlanak, bár a sintoista elemek is előfordulhatnak. A halál után a holttestet a család otthonában vagy a templomban tisztítják, és felkészítik a temetésre, ezt követően a család és a pap (buddhista szerzetes) elmondja a szertartást, amely magában foglalhatja a sutrák felolvasását a halott lelkének békéjéért.
A rokonok gyakran adnak a test mellé ételt, italt vagy személyes tárgyakat, amelyek a halott számára fontosak lehetnek.
Megtudtam azt is, hogy Japánban a hamvasztás a leggyakoribb temetkezési forma, a testet erre a célra szolgáló krematóriumban égetik el. Erre a temetőre az jellemző, hogy az oszlopok alá helyezték az urnákat.
A Fukujama-kastély hátsó fala fekete…
Az útba eső Fukujama (Fukuyama) sem maradhat ki, itt a különleges kastélyt látogattam meg. A kastély a 17. században épült, 1622–1624 között Mizuno Katsunari daimjó megbízásából, hogy stratégiai védelmi központként szolgáljon a Szeto-beltenger partvidékén.
A kastély központi tornya háromemeletes, és faszerkezetű, de kőalapon áll. Eredeti formáját a második világháború során részben elpusztították, majd a 20. század második felében rekonstruálták. A kastélyt árok és kőfalak övezték, amelyek a támadások elleni védelmet biztosították – a falak ívelt formái és a bástyák a japán várépítészet jellegzetes elemei.
hogy a hátsó fala fekete színű
A kastély körül rendezett kertek és sétányok találhatók, amelyek a látogatók számára a pihenést és a történelmi hangulat megélését teszik lehetővé. A második világháború bombázásai során jelentős károkat szenvedett, de mai rekonstrukciója látogatható múzeumként, amely bemutatja a vár történelmét, a helyi kultúrát és a korszak életét. A kastélyban kiállítások láthatók, amelyek a Fukujama város és a környék történetét, a szamurájok életét és a vár építészetét mutatják be. Lévén, úgy gondoltam, ismétlődő kiállítást látok, a múzeumot nem látogattam meg.
Inkább a turisztikai irodában kiemelt különlegességet tekintettem meg, azaz a kastély hátsó falát. A Fukujama-kastély egyik különlegessége az, hogy a hátsó fal fekete színű. Ennek több oka lehet, amelyek a japán várépítészet hagyományos elveiből és gyakorlataiból erednek. A valódi okot a szakemberek sem tudták pontosan megállapítani.
Az egyik tűzvédelmi szempont lehet, ugyanis a fekete festés (gyakran kátránnyal vagy szénfestékkel) tűzálló bevonatként szolgált. A fából készült várakat gyakran fenyegették tűzesetek, ezért a sötét bevonat segített csökkenteni a tűz terjedését. Lehetett védelmi stratégia is, ugyanis a fekete fal nehezebben látható a távolból, különösen éjszaka vagy ködös időben.
Ez kamuflázsszerű előnyt biztosított a vár védőinek, mert a támadók nehezebben tudták felmérni a kastély pontos alakját és falainak helyzetét. Egyesek szerint viszont esztétikai és szimbolikus okok húzódnak meg a háttérben. A fekete fal impozáns, tekintélyt parancsoló hatást kelt, kiemelve a vár erősségét és rangját. A japán hagyományban a fekete a stabilitás, erő és védelem színe, így a vár hátfala szimbolikusan is a biztonságot és a hatalmat jelképezte.
Van még a karbantartási szempont. Eszerint a fekete festék véd a nedvesség és az időjárás ellen, így a fa hosszabb ideig megőrizhette szerkezetét.
Ez különösen fontos volt a hátsó falaknál, amelyek kevésbé voltak láthatók és gyakran kevésbé karbantartottak.
Egyedül az ingatlanügynök házigazda lakásában
Találkoztam a házigazdámmal Kurasikiben, egyenesen a könyvtárba mentünk, köteteket vitt vissza. Egyenesen „Japán Velencéjébe” vitt, amely az esti megvilágításban igazán különleges hangulatot nyújtott. Az elnevezés a vízi csatornarendszerére és hagyományos építészetére utal.
A város központjában a Bikan történelmi negyedet csatornák szövevénye szeli át. A csatornák mentén alacsony, fehér falú, fekete tetőgerinces raktárépületek (kura) sorakoznak, amelyek az Edo-kor hangulatát idézik. Apró fahidak kötik össze a csatornapartokat, ami a látogatóknak sétaélményt és fotogén panorámát kínál.
Hosszasan sétáltunk a csatornák között. Házigazdám, Aki elmesélte, hogy ingatlanügynök, s az egyik rokonától örökölt lakást a Couchsurfing-vendégek rendelkezésére bocsátja.
Aki hirtelen idegenvezetőnek csapott fel. Bikan negyed épületei többnyire 17–19. századi raktárakból és kereskedőházakból állnak. Az épületek jellegzetessége a fehér vakolt fal, a fekete tetőgerinc és a hagyományos fagerendázat, amely elegánsan harmonizál a csatornákkal – mondta.
A csatornák mentén sétálva a régi világ hangulatát éltük át, ahogy a vízen csónakok siklottak és a facölöpökre épített kereskedőházak tükröződtek. A városban sok kisbolt, kávézó és kézművesműhely található, amelyek hagyományos kézművességet és helyi termékeket kínálnak. A helybéliek évente kulturális fesztiválokat rendeznek, amelyek bemutatják a helyi hagyományokat, zenét és táncot.
FOLYTATJUK
