Születésnapi utazás egyedül, közepes méretű hátizsákkal, olcsó megoldásokkal
*** ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK, NEGYEDIK, ÖTÖDIK, HATODIK, HETEDIK, NYOLCADIK, KILENCEDIK, TIZEDIK , TIZENEGYEDIK, TIZENKETTEDIK , TIZENHARMADIK , TIZENNEGYEDIK , TIZENÖTÖDIK rész. ***
Miért nem értenek angolul a japánok?
Cugumival (Tsugumi), a negyvenéves hölggyel a macskakávézó előtt ismerkedtem meg, éppen a havonta kiadott japán képregényt olvasta. Gyermekkora óta vásárolja a kiadványt, örömét leli az olvasásban – mesélte. Éppen a férjét várta, aki bevásárolni ment.
Nálunk ez fordítva szokott lenni, gondolom, de az észrevételt megtartottam magamnak, hiszen megérkezett a férje, Hiromasza.
Bár későre járt, kocsmába mentünk. Cuguminak hamarább sikerült kiejtenie az egészségedre szót, Hiromasza több időt igényelt. A második sör után nekem is sokkal könnyebben ment a nehezebb japán szavak kiejtése.
Keveset beszélnek angolul, s ennek megvan az oka: míg a japán agglutináló nyelv, ahol a nyelvtani viszonyokat toldalékok jelzik, a szótagok nagy része moraegység, és a hangsúly kevésbé fontos, addig az angol analitikus nyelv, azaz a szórend és a szóalak határozza meg a jelentést, s a hangsúly, az intonáció különös fontosságú. Ez azt jelenti, hogy a japán anyanyelvűek gyakran másképp „strukturálják” a mondatot és a jelentést, ezért a nyelvtani szerkezet és a szóhasználat eltérései kihívást jelentenek.
Ugyanakkor a japán hiragana, katakana és kandzsi rendszere teljesen eltér a latin betűktől. A kiejtés is más: a japánban alapvetően öt magánhangzó van, és kevés a zárhang. Emiatt az angol hangok, például az l versus r, th, vagy a hosszú‑rövid magánhangzók nehezen vagy egyáltalán nem reprodukálhatók a japánok számára. Ez okozza, hogy például az „Oliver” nevet a japánok tipikusan oribā formában ejtik, és a hangokat próbálják leképezni, de az eredeti névhez kötődő kulturális konnotációkat nehezebben értik.
A japán gondolkodás valóban részben vizuális jellegű, főleg a kandzsi miatt. A kandzsi fogalmat jelöl, nem csupán hangot. Ez segíti az írott szöveg megértését, de az idegen hangokra épülő nyelvekben (például angol) a kapcsolat a hang és a jelentés között kevésbé intuitív.
Ezért fordulhat elő, hogy az „Oliver” név önmagában nem hordoz számukra semmilyen jelentést, a „-san” hozzáadása viszont szociális és kulturális kontextust ad, így a név beépül a kommunikációba. Ezért fordult elő többször Japánban, hogy a nevem kiejtésekor nem érkezett válasz – egyszerűen nem tudták, hogy mit akarok kifejezni. Még akkor sem, ha nyújtottam a kezemet, azaz bemutatkoztam. A –san odabiggyesztése nélkül nem tudták, hogy keresztnévről van szó.
Közel éjfélig iszogattunk a fiatal párral, majd gyalog mentünk a lakásomig, ők pedig ugyanígy folytatták az útjukat hazáig.
Ivás a vonaton, mutogató és beszélő mozdonyvezető
December másodikán elhagytam Kurasikit, helyi vonattal mentem Himedzsibe (Himeji), ahol az egyik legszebb kastélyt látogattam meg. A szerelvényen nagyon szokatlan látvány fogadott: folyadékot fogyaszt egy férfi. Tudom, hogy az erős társadalmi norma szerint ez igen szokatlan. Legtöbbször a zsúfoltság miatt nem is lehet, csúcsidőben ugyanis az utasok szó szerint egymáshoz préselődnek.
Ugyanakkor ott van a japánoknak a szagokra való érzékenysége – a japán etikett szerint kerülni kell mindent, ami másokat zavarhat, így az erős szagú étel fogyasztását.
Ezenkívül komolyan veszik a tisztasági elvárást, azaz a közösségi tér „közös felelősség”, ezért a japánok nem hagynak morzsát, foltot. Másrészt fontosnak tartják a csendkultúra betartását: a járművek belsejében a beszéd és a telefonálás is visszafogott, az evés zajos vagy feltűnő lehet.
A mozdonyvezető patyolattiszta kesztyűben vezeti a szerelvényt. Időnként, menet közben különböző tárgyakra, mint például vasúti átkelőhelyekre, olyan megállókra, ahol a sebesvonat nem áll meg, mutat. Egyik későbbi házigazdám magyarázta el, hogy tulajdonképpen a jelenséget japánul shisa kankōnak nevezik, ami szó szerint azt jelenti: mutatás és hangos megerősítés.
Ez olyan tudományosan kidolgozott biztonsági módszer, amelyet vasutasok, metróvezetők, sőt gyárak dolgozói is alkalmaznak. A mozdonyvezető vagy a vasúti alkalmazott menet közben rámutat egy fontos objektumra (jelző, sebességjel, óra stb.), s hangosan kimondja az állapotát, például azt, hogy zöld jelzés – rendben. Ez a mozdulat-hang kombináció tudatosítja a megfigyelést.
Kutatások szerint a módszer akár 80-85 százalékkal csökkenti a hibázás esélyét. Ennek oka: aktiválja a látást, a mozgást és a beszédet egyszerre, csökkenti az „automata pilóta” üzemmódot, növeli a figyelmi fókuszt. Más szóval: az agy több csatornán dolgozza fel az információt, így kisebb az esély, hogy valamit „csak láttunk, de nem vettünk észre”.
Megtudtam, hogy a módszert a japán közlekedési rendszerben széles körben alkalmazzák, többek között a Japan Railways, azaz a japán állami vasutak hálózatán. De nemcsak vasúton, hanem a metrók, ipari üzemek, repülőterek földi személyzete, a karbantartó csapatok esetében is, ugyanis Japánban ez a standard biztonsági protokoll része.
Fontos megjegyezni azt is, hogy a japán munkakultúrában erős a felelősségérzet és a hibák megelőzésére irányuló szemlélet. A shisa kankō ezt a filozófiát testesíti meg, azaz nem elég helyesen csinálni, bizonyítani is kell, hogy helyesen csináltad. Ezért a mozdonyvezető nemcsak látja a jelzést, hanem demonstrálja is az ellenőrzést.
Adott pillanatban a mozdonyvezető mellé felült egy másik vasúti alkalmazott, s ketten végezték el ugyanazokat a mozdulatokat. Maximálison túli biztonságérzetem volt.
Eltévedtek a támadók a csodálatos Fehér Gémben
Himedzsiben láttam először hulladékot a szemeteskukák mellett – megdöbbentem. A magyarázat valójában az, hogy a világhírű kastély miatt nagyon sok a turista.
Az 1993 óta az UNESCO- világörökség részét képező csodálatos épület már távolról lenyűgözi a látogatót. Megtudtam, hogy ezen a helyen már 1333-ban erőd állt. A ma látható komplexum fő része 1601–1609 között épült ki, Ikeda Terumasza hadúr vezetésével.
A kastély a Tokugawa-korban stratégiai központ volt, mert a nyugati tartományok felől vezető utak csomópontját ellenőrizte. Különlegessége, hogy soha nem rombolták le csatában, nem égett le, és még a második világháború bombázásait is sértetlenül túlélte – egy bomba például átfúrta a tetőt, de csodával határos módon nem robbant fel. A neve is impozáns épületre vall: Fehér Gém. Miért?
Mert falai vakítóan fehérek, illetve olyan ívelt tetővel rendelkezik, amely szárnyakra emlékeztet. A fehér vakolat nem csak esztétikai elem: tűzálló mészbevonat, amely védelmet adott az ostrom idején.
A Himedzsi nem pusztán palota, hanem labirintusszerű katonai erőd. A fő védelmi elemek közé tartozik a kanyargó megközelítő út, amely miatt az ellenség nem tudta egyenes vonalban lerohanni. Ugyanakkor a rejtett kapuk és a zsákutcák miatt a történelem során a támadók több alkalommal eltévedtek.
Haditechnikai trükkök is voltak, a lőrések különböző fegyverek (íj, puska, lándzsa) használatára voltak alkalmasak. A falakat kődobó nyílásokkal látták el, a magas alapfalakat pedig nehéz volt megmászni. A kastély érdekessége, hogy – szintén taktikai okból – a bejárat és a főtorony közti út szándékosan hosszabb, mint szükséges lenne.
Gyorsan megmásztam a lépcsőket, a hatemeletes torony tetejére értem, fentről is megcsodáltam Japán egyik leglátogatottabb műemlékét, amely a környékre is csodálatos panorámát nyújt.
„Otthon” Oszakában
Másfél hónapig teljesen idegenek között voltam, amikor viszont Mohácsi Gergellyel találkoztam, bár budapesti származású, hirtelen otthon éreztem magam. Megnyugtató érzés volt. Végre anyanyelvemen kommunikálhattam, olyan emberrel, aki teljesen megérti a Japánnal kapcsolatos frusztrációimat, döbbenetemet és csodálatomat egyaránt.
Kihasználtam az alkalmat, minden addigi kulturális sokkról beszámoltam neki, kikértem a véleményét. Természetesen nem mindenben értett egyet velem. Az otthonában elfogyasztott vacsorán különböző finomságokat szolgált fel nekem: kézzel csavart szusi (temakizushi), miszóleves (miso) , okonomijaki, kimcsi (kimchi), tofu (szójatúró), katsuo (angolul: bonito), szasimi. Legjobban a szusi és az okonomijaki ízlett, de a katsuo sem volt megvetendő. Utóbbi a japán konyha egyik legmeghatározóbb, vörös húsú hala, amelyet mély, umamiban gazdag íz jellemez.
A tartalmas beszélgetéssel „fűszerezett” vacsora négyórásra húzódott, igyekeztem minden témát érinteni. Gergely árnyalta az álláspontomat, ellenpontokat fogalmazott meg, érthetővé tette számomra az érthetetlent, így páratlan betekintést nyertem a japán életmódba, értékrendbe, életvitelbe, hagyományokba, szokásokba, viselkedési normákba. Nagyra értékelem, és természetesen figyelembe veszem az akadémiai szintű szempontjait.
Értelmiségivel beszélgettem, akinek sikeres akadémiai karrierje volt Magyarországon, s ugyanez a helyzet Japánban is, ahol helyi nőt vett feleségül. Gergely az Oszakai Egyetem Bölcsész- és Humántudományi Karának antropológia szakán tanít japán egyetemi hallgatókat… japánul. Orvosi antropológus, fő kutatási területe a tudomány- és technológiakutatás (STS), valamint a komparatív etnográfia.
Kutatásai azt vizsgálják, miként hatnak egymásra a test, a kultúra, a technológia és az orvostudomány a kortárs társadalmakban – különösen Japánban. Gergely terepmunkát végzett kórházakban, laboratóriumokban és betegközösségekben, többek között a cukorbetegség önkezelésének társadalmi-kulturális aspektusait tanulmányozva.
Újabban gyógynövény-kutatások és gyógyszerfejlesztési folyamatok antropológiai vizsgálatával foglalkozik Japánban és Kelet-Ázsiában. Szerintem mindez lángészre vall.
Hajókázás olasz hölgy társaságában
Kíváncsi voltam, mit gondolnak az országról a Japánt látogató külföldiek, ezért az oszakai hajókázás előtt „szándékosan megismerkedtem” egy fiatal olasz hölggyel, aki szintén beszállásra várakozott. Olyasmit kérdeztem, amire tudtam a választ, szóba elegyedtem vele…
Japánnal kapcsolatban Aura körülbelül ugyanazon okok miatt fejezte ki értetlenségét, mint amelyekre én is felfigyeltem: a túlzott szabálytisztelés, az írott vagy íratlan előírások rugalmatlan betartása, a túlzott munkavégzés, a fölösleges humán erőforrások. Aura a sok esetben elfogyaszthatatlan ételekre is panaszkodott, ám ezek valójában elsősorban a kulináris különbségeknek és a más ízléseknek tulajdoníthatók.
Együtt látogattuk meg az oszakai kastélyt, amelyről megtudtuk, hogy Japán egyik legismertebb erődítménye: 1583-ban kezdte építtetni Tojotomi Hidejosi hadvezér és államférfi, aki a széttagolt feudális Japánt egyesíteni akarta. A vár stratégiai központnak készült: nem csupán lakóhely volt, hanem katonai erődemonstráció és politikai hatalmi szimbólum is.
A turisztikai tájékoztató szerint 1615-ben, az oszakai ostrom során a Tokugawa-sógunátus seregei elpusztították a komplexum nagy részét. A kastély többször leégett és újjáépült, a mai főtorony (tenshukaku) 1931-ben vasbeton szerkezettel épült újjá, majd 1997-ben restaurálták történelmileg hiteles külsővel és modern múzeumi belsővel.
Egyre kevesebben házasodnak Japánban
Nem látogattuk meg a körülbelül 55 méter magas épület belsejében található múzeumot, mindketten láttunk már ilyen vagy ehhez hasonló kastélyt. Inkább a Jodo-folyó (Yodo-gawa) partján sétáltunk, megosztottuk egymással a Japánnal kapcsolatos élményeinket, tapasztalatainkat. Aura a nagyvárosokat látogatta meg, szállodában lakott, teljesen elégedett a szolgáltatásokkal, az ő vonatjai sohasem késtek. Az enyém a minap is igen, meséltem neki, nem akarta elhinni.
Fiatal házasokra lettünk figyelmesek, esküvői fotókat készítettek. Észrevették, hogy fényképeket készítek róluk, mosolyogtak, integettek.
Megnéztem a hivatalos japán állami statisztikákat: a házasságok száma az országban 2023-ban körülbelül 474 741 volt, ami mintegy 30 ezerrel kevesebb az előző évhez képest. Ez azt jelzi, hogy a házasságok száma tovább csökkent. A házassági ráta (az ezer lakosra jutó házasságok száma) 2023-ban 3,9 volt, ami alacsonyabb, mint az előző években. Ugyanakkor a házasságok száma 2024-ben is jelentősen csökkent, bár egyes források szerint majdnem elérte az 500 ezret, még így is ez az egyik legalacsonyabb érték az elmúlt évtizedben.
Másrészt a férfiak átlagos első házassági életkora meghaladja a 30 évet, és a nőké is közelíti a 28–29 évet. Az utóbbi évtizedekben a japán társadalomban a személyes célok (karrier, anyagi stabilitás) előtérbe kerültek a családi élethez képest, ami hátráltatja a házasságkötést. Kutatók rámutattak, hogy a munkaerőpiac bizonytalansága, magas életszínvonal‑költség, valamint a nők és férfiak eltérő elvárásai is hozzájárulnak a házasság késleltetéséhez vagy elutasításához.
A szakemberek előrejelzései szerint a házasságkötések száma várhatóan továbbra is alacsony marad, amíg nem csökkennek a gazdasági bizonytalanságok, nem javulnak a munka‑ és családbarát körülmények, s nem születik társadalmi konszenzus a családi értékek támogatásáról.
FOLYTATJUK
