Kulcsár
Gabriella
A Velencében töltött napok bakancslistájáról nem hiányozhatott a környék felfedezése sem. Korán reggel, ragyogó napsütésben ültünk hajóra, irány Murano, Burano és Torcello, a lagúna három kis szigete. Néhány száz méterre a velencei kikötőtől San Michele szigete mellett haladtunk el, a sziget Velence történelmi temetőjéről híres. Amióta betiltották a temetkezést a városban, 1797 óta a halottakat gondolán kísérik utolsó útjukra a szigeten lévő temetőbe, emiatt a San Michele-szigetet a „halottak szigeteként” is emlegetik.
Gran Teatro La Fenice – a főnixmadárként újjáéledő operaház
Velence híres-díszes Óratornya – a Mórok tornya
Szent Márk-székesegyház – az aranykatedrális
Első velencei sétánk nem is vezethetett volna másfelé, mint a Canal Grande felől megközelíthető L alakú Szent Márk térre (Piazza San Marco), Velence szívébe. A nagyobbik tér „kistestvére” a Piazzetta, ahol a „terecske” egyik felén a dózsepalota nyugati szárnya, a másik felén a Libreria könyvtár impozáns épülete vonja magára a bámészkodó turisták szemét.
„Velence a világ közepe” – olvasom Szerb Antal gondolatát, és miközben a fényképeket nézegetve szinte újraélem az ott töltött napok varázslatos élményeit, igenlően bólintgatok, hiszen ebben a rövid mondatban tökéletesen ott bujkál az az életérzés, ami egész velencei kiruccanásunk alatt boldogsággal töltötte meg a lelkemet.