Kulcsár

Gabriella

Bár a filharmonikusok hagyományos pénteki hangversenyének teljes estét betöltő műsorát ritkán hallott zenei gyöngyszemek füzére alkotta, sajnálatomra sok üres széksor tátongott az Egyetemiek Háza hangversenytermében. Létezik – gondoltam –, hogy sem Muszorgszkij Hovanscsina-nyitánya, sem Rimszkij-Korszakov négyfelvonásos operájának mítoszból és valóságból szőtt zenekari szvitje, de még Rahmanyinov A harangok című vokál-szimfonikus műve sem keltette fel oly mértékben a nagyérdemű érdeklődését, hogy az előző hetekhez hasonlóan ezúttal is megjelenjen a minden jegy elkelt felirat.
KultSzínTér
A filharmonikusok soha jobbkor nem tűzhették volna műsorra Beethoven IX. Szimfóniáját, mint most, amikor a sorozatos terrorcselekmények borzalma, a nemzetek közötti megnemértés, a háborútól való fenyegetettség és félelem nap, mint nap borzolja idegeinket, felkavarja lelki nyugalmunkat.
KultSzínTér

A Velencében töltött napok bakancslistájáról nem hiányozhatott a környék felfedezése sem. Korán reggel, ragyogó napsütésben ültünk hajóra, irány Murano, Burano és Torcello, a lagúna három kis szigete. Néhány száz méterre a velencei kikötőtől San Michele szigete mellett haladtunk el, a sziget Velence történelmi temetőjéről híres. Amióta betiltották a temetkezést a városban, 1797 óta a halottakat gondolán kísérik utolsó útjukra a szigeten lévő temetőbe, emiatt a San Michele-szigetet a „halottak szigeteként” is emlegetik.

KultSzínTér
Gran Teatro La Fenice – a főnixmadárként újjáéledő operaház

KultSzínTér
Velence híres-díszes Óratornya – a Mórok tornya

KultSzínTér

Szent Márk-székesegyház – az aranykatedrális

KultSzínTér

Első velencei sétánk nem is vezethetett volna másfelé, mint a Canal Grande felől megközelíthető L alakú Szent Márk térre (Piazza San Marco), Velence szívébe. A nagyobbik tér „kistestvére” a Piazzetta, ahol a „terecske” egyik felén a dózsepalota nyugati szárnya, a másik felén a Libreria könyvtár impozáns épülete vonja magára a bámészkodó turisták szemét.

KultSzínTér

„Velence a világ közepe” – olvasom Szerb Antal gondolatát, és miközben a fényképeket nézegetve szinte újraélem az ott töltött napok varázslatos élményeit, igenlően bólintgatok, hiszen ebben a rövid mondatban tökéletesen ott bujkál az az életérzés, ami egész velencei kiruccanásunk alatt boldogsággal töltötte meg a lelkemet.

KultSzínTér
Rohanó életünkben talán észre sem vesszük, hogy városunk zenei eseményei is alig, hogy elkezdődnek, már véget is érnek. A november 10. és 17. között zajló idei Mozart -fesztivál is villámgyorsasággal tűnt tova, és az egyhetes sokszínű rendezvénysorozat – amelyben szimfonikus hangverseny, kamarazeneest, gyermekeknek szánt minikoncert és a klasszikus zene jövőjéről elmélkedő kerekasztal beszélgetés között válogathattak az érdeklődők –, a filharmonikusok rendkívüli vokál-szimfonikus hangversenyével zárult.
KultSzínTér
Harminckettedik alkalommal „gördült” fel a Mozart- fesztivál láthatatlan függönye november 10-én az Egyetemiek Háza koncerttermében. A hangversenyt ugyan nem előzte meg ünnepi köszöntő, de a zsúfolásig megtelt teremben mégis egyfajta ünnepi izgalommal vegyes emelkedettség vibrált.
KultSzínTér
Véget ért a Zenei Ősz! Néhány hétre – napra Kolozsvár újból a zene városa lett. Az idei Fall into Clasic alcímmel ellátott Zenei Ősz sokszínűségével lopta be magát a kolozsvári közönség szívébe, hiszen a rendezvénysorozatban a kamara- és szimfonikus zenétől a kortárs zeneestekig, a filmzenétől a vokál-instrumentális alkotásokig, mindenki megtalálhatta a neki legtetszőbb műsort a legkiválóbb előadásokon.
KultSzínTér