Hangokkal megfestett csodálatos természetképek

Benjamin Kruithof, napjaink egyik legtehetségesebb fiatal csellóművésze, és Nicole Paiement karmesternő (Fotó: TRANSILVANIA FILHARMÓNIA / FACEBOOK)

A hideg tél, a havas-jeges, csúszós utak sem tarthattak volna vissza attól a péntek esti hangversenytől, amelyen Elgar csellóversenyének megrázó ereje a lélek mélyére hatolt, Smetana, Dvořák és Debussy szuggesztív zenéje pedig visszavarázsolta a meleg nyár és a bágyadt ősz emlékeit, a hegyek között kanyargó folyó, a csendes erdő, valamint a napsütötte és szél borzolta tenger szépségeit. A színek sziporkájától, a hangulatok sokszínűségétől, a lírai és drámai pillanatoktól ragyogó műsort Nicole Paiement, a San Francisco-i Opera Parallèle alapító igazgatója, a nemzetközi koncertélet neves karmesternője vezényelte, közreműködött Benjamin Kruithof, napjaink egyik legtehetségesebb fiatal csellóművésze, a 2024/2025-ös évad ECHO Rising Star művésze. 

Bedřich Smetana (1824–1884) a cseh nemzeti opera atyja, akinek legnépszerűbb szimfonikus műve a Hazám ciklus, amelyben a cseh táj szépségeit és a nép dicső múltját a zene nyelvén meséli el. A hat szimfonikus költeményből álló ciklus leggyakrabban játszott darabja a Vltava, azaz a Moldva, amelyben Smetana a folyó kanyargós útját ábrázolja a fuvolák és klarinétok által megidézett két forrás egyesülésétől a fővárosig, Prágáig. Nicole Paiement energikus, nagyívű, merész mozdulataival mintegy átölelve a zenekart, „jó mederbe” terelte a „zenés folyót”, amelynek népi ihletésű, magával sodró fülbemászó dallamhullámai mesés tájakon haladnak keresztül. Hosszú útja során, miközben a folyó hullámaival a hegyek-völgyek szépségét csodálja, egy-egy kis időre a parton zajló vadászatra, egy parasztlakodalom vígságára, és a holdfényben táncoló tündérekre is felfigyel. Aztán egy pillanatra lelassul és lecsendesedik, majd szilaj habokat vetve, magasztos indulózenével hirdeti mindent elsöprő erejét. 

Az első világháború után a Londoni Szimfonikus Filharmónia új évadjának első koncertjén, 1919. október 27-én, Wagner és Szkrjábin művei mellett, Edward Elgar (1857–1934) e-moll csellóversenyének (Op. 85.) ősbemutatójára is sor került. Az új zenére szomjas közönség Elgar zenéjét régiesnek, elavultnak találta, és a krónikák szerint a zenekar kevés próbalehetősége is közrejátszhatott abban, hogy a siker elmaradt. Sok évnek kellett eltelnie, amíg Elgar csellóversenyét a 17 éves, zseniális tehetségű Jacqueline du Pré 1962-ben felfedezte, a mű érzelmi világának szenvedélyes-mély értelmezésével pedig új életre keltette és a világsiker útjára indította. A négytételes concerto a zeneszerző háború utáni lelkiállapotát tükrözi, amelyben szenvedélyes vívódások, elsuttogott fájó emlékek, a lélek mélyéről felszakadó sóhajok, bánatos panaszok, virtuóz drámai és elmélyült költői pillanatok váltakoznak. A mű során fel-felcsillanó parányi játékosságot, az élet szép emlékpillanatait minduntalan elűzi a lelki fájdalom, a búcsúzás megrázó pillanata. Benjamin Kruithof fiatal csellóművész a színek mestere, meleg tónusú tolmácsolásában a technikai magabiztosság és virtuozitás, a lelki érettség, az érzelmi magasságok és mélységek költői megfogalmazása és a dinamikai érzékenység tetszett. Muzikalitását, költői vénáját, lelki gazdagságát, Antonín Dvořák (1841–1904) A csendes erdő (Op.68. nr. 5) című, csellószólóra és zenekarra komponált lírai költeményében is megcsodálhattuk, miközben a zene szárnyán végig sétáltatott Bohémia nyugalmat árasztó, őszi színekben pompázó erdőin.

Claude Debussy (1862–1918) A tenger című zenekari vázlatában impresszionista tablók váltogatják egymást oly szuggesztíven, hogy szinte érezni a horizonton megjelenő felkelő nap sugarának melegét, az éjszakai álmából felébredő tenger habjainak sós illatát. A dallamvonalak crescendók és decrescendók általi selymes hullámzása, az egyre masszívabbá váló zenekari szövet is a titokzatos kék óriás ébredéséről tanúskodik. A déli napsugár, miközben az egész tengert átöleli, játékra hívja a hullámokat. Az apró hullámok vízcseppjei vidám táncot lejtve csillannak a napsugarak fényében. Játékuk, a vidámságon túl megőrzi a sejtelmességet. Az apró titkokat rejtő hullámok játékát az egyre erősödő szél hullámhegyekké korbácsolja. A dinamikailag felfokozott finálé a tenger beláthatatlan mélységét és nagyságát sugallja. Csodálatos, szuggesztív tenger-muzsika! A Nicole Paiement vezényelte zenekar mindent megtett azért, hogy a hangokkal megfestett csodálatos természetképeket színekben gazdagon „élővé” varázsolja.