Szép emlékek fűznek ahhoz a kora téli naphoz, amikor 1991. december 5-én, néhai László Ferenc zenetudós kezdeményezésére elkezdődtek a Mozart-fesztiválok, amelyek évről évre remekművekkel, érdekes újdonságokkal, színvonalas kamara- és szimfonikus koncertekkel kényeztették a Mozart-rajongó kolozsvári közönséget. A kezdetekben a fesztivál időpontját Mozart halálának napjához (1791. december 5.) igazították, így a rendezvénysorozatok egyik legkiemelkedőbb pillanata Mozart csodálatos Requiemje volt. László Ferenc halála után, a Mozart-fesztiválok hagyományát Adriana Bera zongoraművész és egyetemi tanár, a Román Mozart Társaság egykori elkötelezett elnök asszonya éltette tovább. Adriana Bera idén márciusban bekövetkezett halála nagy veszteség a kolozsvári zenei élet számára, hiszen több évtizeden keresztül ő volt a Mozart-fesztiválok lelke, ő küzdött elszántan és rendíthetetlenül, hogy az egyre súlyosbodó anyagi nehézségek ellenére a fesztivál kiállja az idők próbáját. Nos, az idei fesztivál sem született meg egykönnyen. Hogy Mozart zenéje a november 21. és 27. között elhangzó kamara- és szimfonikus estéken mégis megörvendeztetheti a kolozsvári közönséget, az a Mozart-fesztiválok egykori fellépőinek az Adriana Bera tanítványainak, barátainak és kollégáinak köszönhető, akik a Mozart Forever – In memoriam Adriana Bera fesztivál anyagi hátterét biztosították.
Adriana Bera emlékéhez méltó hangversennyel indult az egyhetes rendezvénysorozat a filharmonikusok régi „fészkében”, az Egyetemiek Háza koncerttermében, amelyen Mozart zenéjének vigasztaló erejével a Toby Thatcher vezényelte zenekarnak és az egykori Bera-növendék Aurelia Vişovan zongoraművésznőnek sikerült a hamvaiból feléledő fesztivált örömünneppé varázsolnia.
Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) 1785-ben tagja lett a „Megkoronázott reménységhez” nevű szabadkőműves páholynak, így nem csoda, hogy a zeneszerző számtalan műve, többek között a műsort indító Szabadkőműves gyászzene (Maurerische Trauermusik, c-moll, KV 477) is a szabadkőműves közösség szellemiségét őrzi. A mindössze négy és félperces műben a zeneszerző két páholybeli „testvérének”, a magyar Esterházy Ferenc grófnak, és August von Mecklenburg-Sterlitz hercegnek állít emléket. A lassú, ünnepélyes indulózene tragikus hangvételét a c-moll hangnem határozza meg, a gyász fájdalmát a lágyan búgó bassetkürtök sóhajai és a közbeékelt szünetek is súlyosbítják. Mozart zongoraversenyei közül talán a d-moll zongoraverseny (nr. 20. KV. 466) az egyik legismertebb, de egyben legfájdalmasabb zongoraverseny, amelynek szokatlanul sötét, komor színeiben a Don Giovanni drámaisága lüktet. A concerto két saroktételéhez Beethoven írt kadenciát. A hosszú zenekari bevezetőt követően a zongora régi fájdalmas emlékekről és beteljesületlen vágyakról mesél. A románc hangulatú lassú tétel Mozart egyik legköltőibb vallomása, melyben az áriaszépségű mélabús álmodozás, a gyermeki ártatlanság és mesélőkedv ad találkát egymásnak. A bensőséges lírai pillanatokat a középrész gyors vágtája szakítja meg, majd a zenekar és zongora egymást kergető párbeszéde lenyugszik, és finom búcsút intve eltűnik a messzeségben. A gyorsan száguldó utolsó tétel rondótémája sötét és félelmetes, de a megrázó drámai hangvételt végül száműzi a zene vigasztaló ereje és a remény fénysugara. Aurelia Vişovan kristályszépségű tolmácsolásában a drámai és lírai pillanatok természetes fényű váltakozása, a hullámzó futamok, a pergő skálamenetek, a zenekarral valamint az oboával, fagottal és fuvolával folytatott gyöngéd dialógusok szereztek élménypillanatokat. A közönség tomboló tapsát Schubert Auf dem Wasser zu singen című liedjének Liszt-átiratával köszönte meg, a vízizenejellegű dalfeldolgozással az értől az óceánig sodorva magával.
Mozart 1782-ben írt Haffner szimfóniáját (D-dúr, KV 385) áthatotta az akkoriban frissen elkészült Szöktetés a szerájból című operájának játékos, pezsgő hangulata. A mű első tételében Mozart nagy oktávugrásokban kibontakozó főtémával „játszadozik”, miközben a szonátaformát variációs formával ötvözi. Optimista zene, amelyben a fúvósok aranyló fénnyel vonják be a tömör vonóskari zeneszövetet. A szerenádzenék hangulatát idéző lassú tétel humorral fűszerezett bájos dallamú zeneszövete vidám-szomorú mozarti játék. A menüett elegáns, életerős tánctétel, Ländler-ízű triórésszel. A sebes vágtájú finálé vidámságot, szeretetet sugárzó örömzene, virtuozitástól csillogó játék a javából! Toby Thatcher ausztrál/angol karmester az egész Mozart-est folyamán a művészi szépre koncentrálva vezényelte a zenekart. Művészi élményekben gazdag, felejthetetlen este volt, amelyen Mozart vigasztaló zenéjének örömüzenete elűzte a bánatot, megnyugtatta a felcsigázott idegeket, mosolyt csalt a megfáradt arcokra. Ne feledjük hát: Mozart Forever! – vagy, ahogy annak idején László Ferenc zenetudós mondta: „Egy nap se múljon el Mozart zenéje nélkül!”
