Az utóbbi időben egyre több támogatás érkezik Magyarországról Erdélybe. Sokan firtatják, hogy ez jó vagy nem. Mindenképpen pozitív dolog, hogy iskoláink megújulnak, intézményrendszerünk megerősödik, de egy dolgot el kell kerülni, az elkényelmesedést, ami főleg kisebbségi létben végzetes hiba lehet. Tudjuk mindannyian, hogy a magyar államtól érkező finanszírozást lényegében a román államtól kellene kapnunk, hiszen Romániának vagyunk adófizető polgárai, de Bukarest annyira el van foglalva a pitiáner hatalmi acsarkodással, hogy a jelek szerint még csak nem is foglalkoztatják ennek a megnövekedett magyarországi támogatásnak a hosszú távú következményei, s ebben a kérdésben a többségi nacionalizmus fennhéjazása sem jó tanácsadó.

Romániában időnként divatba jön nemzetbiztonsági veszélyekről beszélni. Hol többet, hol kevesebbet esik szó erről, de tény, hogy a sokat hangoztatott – ezért valódisága igencsak megkérdőjelezhető – veszély végigkísérte ennek az országnak az elmúlt legalább hetven évét, hiszen a kommunizmus idején is divatos volt rá hivatkozni. Jól hangzott, elég ijesztő volt ahhoz, hogy a nemzetbiztonsági veszély leple alatt bármit elhitessenek a néppel és véghezvigyék a legnagyobb disznóságokat, gazemberségeket. A szekus államnak egyik kedvelt és általánosan bevetett eszköze volt, amit a rendszerváltozás után is átörökítettek, mint ahogy a rezsim emberei is átmentették magukat a demokráciába.