A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) is valami ilyesmiben reménykedik, amikor máris elkezdett ígérgetni a magyar választóknak. Ne szaladjunk azért ennyire előre, hiszen csak a felületes olvasat során jutottak egyesek arra, hogy az USR ígérget a magyar választóknak. Ez téves feltételezés, mert ha alaposan átböngésszük Dan Barna USR-elnök múlt heti marosvásárhelyi nyilatkozatát, akkor azt látjuk, hogy a „legmenőbbnek” számító párt elnöke se többet, se kevesebbet nem mondott, minthogy a nemzetiségi hovatartozás fabatkát sem ér, ehelyett a magyaroknak a román állampolgárságukra kell büszkének lenniük, hiszen ezáltal válnak európai polgárokká. Ez magyarán azt jelenti, hogy Barna ugyanazon asszimilációs politika mellett foglalt állást, illetve jelét sem adta, hogy ebből esetleg valamelyest ki akar mozdulni, miszerint a nemzeti kisebbségeknek joguk van ahhoz, hogy ápolják kultúrájukat, anyanyelvüket és hagyományaikat, de csak egy keveset, lehetőleg a templomban, otthon, a négy fal között, maximum a színházban, ahogyan egy pár évvel ezelőtt nyilatkozta az azóta átvedlett marosvásárhelyi orvosi egyetem hírhedt rektora.
Ez a nemzetiségek integrálására irányuló modell állítólag nagyon eurokonform, már csak azért is, mert ha a nemzetiségek eltűnnek, az Európai Uniónak eggyel kevesebb baja lesz, és nyugodtan foglalatoskodhat a gazdasági kérdésekkel, hiszen egyesek szerint az EU-nak csak a gazdasági szabályokat kell meghatároznia, a többi minden egyéb lényegtelen. Ebben a kontextusban valóban nem fontos az egyének nemzeti, vallási, kulturális identitása, azonban a történelem már sokszor igazolta, hogy ez a fajta szemléletmód nemhogy csökkenti a konfliktusokat, hanem csak szaporítja és állandósítja. A román állam is tartósan, immár száz éve berendezkedett ennek a kisebbségi politikai modellnek a fenntartására. Ez eddig látványosan csődöt mondott a kétségtelen sikerek ellenére, legalábbis a magyarok esetében, hiszen száz évvel Trianon után köszönjük szépen, jól vagyunk szülőföldünkön. Persze nem mondhatják ezt azok a svábok, szászok, zsidók, akik új hazát kerestek, vagy a román nemzetállam által kínált életpályamodellt választották, ami hozzásegítette őket az egyéni boldoguláshoz, de közösségi szempontból a véget jelentette.
Hasonló véget vizionál a román állam immár száz éve a magyarok számára is, s ezek szerint Dan Barna is, de e tekintetben nincs semmi különbség a többi jelölt között sem, hiszen Klaus Iohannis, Viorica Dăncilă is feltétel nélkül elfogadja a szekusállam által sulykolt jövőképet. Ezzel a hagyománnyal ma meghatározó román politikus nem mer szembeszállni, ezért nehéz is elképzelni, hogy a közeljövőben ez a mentalitás változhat. A románok is pont ugyanúgy dédelgetik a nacionalistáikat, mint ahogy nekünk is nehezünkre esik időnként elhatárolódni a szélsőséges megnyilvánulásoktól. A szomorú viszont az, hogy az utóbbi időben egyre több jel arra mutat, hogy a román szélsőségesek alapos állami támogatást kapnak, nem feltétlenül pártoktól, így az ő álláspontjukat a bíróságok, a közigazgatás, az önkormányzatok elfogadják, s ez a magyarellenességnek egy új szintre való emelését jelenti.
Sajnos Romániában egy nemzetiségi még mindig csak akkor számíthat jó románnak, ha gyermekét román iskolába adja, előnyben részesíti az állam nyelvét anyanyelvével szemben, s aztán az ortodoxszá való átkeresztelkedés már csak hab a tortán. Az USR magyarjai is körülbelül erre a pályára kénytelenek beállni, amikor úgy döntenek, hogy román párt színeiben próbálnak érvényesülni. Ez a modell sajnos semmi korszerűt nem tartalmaz, hiszen pusztán egyéni érvényesülést szavatol, amely a közösségi érdekeket teljesen mellőzi és figyelmen kívül hagyja. Ha így nézzük a dolgokat, akkor már rögtön világos, hogy Barna szerint miért nem létezik a nemzetiségi kérdés. Amúgy Romániában valóban nem létezik nemzetiségi kérdés, hiszen száz év alatt ez az ország felemésztette kisebbségeit, a gépezetben egyedüli homokszem a magyarság, amely még mindig számottevő közösséget alkot és ragaszkodik nemzetiségéhez. Nemzetiségi probléma kizárólag nekünk köszönhetően létezik. Hogy ez mennyire probléma vagy nem, mindenkinek magának kell megválaszolnia. Végül a közösség egyénekből áll, akik eldöntik, hogy melyik modellt választják. Ilyen körülmények között cseppet sem luxus államelnök-jelöltet állítani, hiszen a politikai inaktivitás hosszú távon felgyorsítja a közösség felszámolódását.
