A szenátusi házelnök arra próbálja rákényszeríteni a szociáldemokratákat, hogy léptessék vissza Viorica Dăncilă miniszterelnököt az államelnök-jelöltségtől, és a szociáldemokraták is sorakozzanak fel Tăriceanu mögött. A nyers, elsődleges számítás csakis ez lehet, hiszen az ALDE roppant megsértődött, és talán joggal, hogy a szociáldemokraták Dăncilă öngyilkos elnökjelölésével szinte végérvényesen aláásták a balközép győzelmi esélyeit a novemberi megmérettetésen.
Tăriceanu kilátásba helyezte, hogy felbontják a koalíciót, amennyiben augusztus 20-ig nem fogadnak el új kormányprogramot és nem hajtanak végre kormányátalakítást. Kissé érthetetlenek ezek a követelések, ha azt vesszük figyelembe, hogy az ALDE csaknem három éve támogatja a kabinetet programostól együtt, a kormányátalakítások végtelen sora után pedig szinte biztos semmi pozitív hozadéka nem lenne egy újabb káderrotálásnak. Ilyen körülmények között az ALDE feltételei nem azt a célt szolgálják, hogy ezek valóban teljesüljenek, hiszen Tăriceanuék sem ezt akarják. Csak azért fogalmazták meg ezeket a feltételeket, hogy nagyobb nyomást helyezzenek a kormányra, hátha legalább a közös elnökjelölt támogatása ügyében megállapodásra jutnak.
Nem kizárt, hogy a kisebbik koalíciós párt vezetősége olyan tervet dolgozott ki, miszerint a következő hónapokban ellenzékből fognak politizálni abban reménykedve, hogy a szociáldemokratáktól való eltávolodás népszerűség-javulást eredményez, de tény, hogy egy ilyen tervnek számos buktatója is van. Tăriceanu számára nehezebb lenne ellenzékből összetartani parányi pártját, amely így is sok haszonleső politikust kebelezett be a kormányzati pozíciónak köszönhetően. Ezek a személyek mindig az elsők között hagyják el az ellenzékbe szorult pártokat, vélhetően ez most sem lesz másként, ha Tăriceanuék meglépik ezt a stratégiaváltást. Emellett a Pro Romániával való szövetkezés, amely egyelőre semmi bizonyosságot nem hordoz magában, szintén nem fog sokat hozni az ALDE konyhájára, ellenzékből pedig a kabinet bírálása is komoly hitelességi problémát vet fel, hiszen Tăriceanuék éppen azokat a szövetségesüket kell majd bírálniuk, akikkel együtt dolgoztak, terveztek immár több mint egy választási cikluson keresztül.
A PSD mély válságban van, de a kormányzati pozícióját nem veszélyezteti semmi, hiszen senki nem akar kormányozni. Lehet, hogy a PSD is szívesen átadná ezt a felelősséget, ha lenne kinek, de az ellenzéki pártoknak sem akaródzik hatalomra kerülni a jövő évi parlamenti választásokig. Ők tiszta lappal kezdenének mindent, ami érthető, hiszen a költségvetésben sok potenciális akna van elrejtve, amelyeknek a robbanása csak idő kérdése. Ennek az újabb belpolitikai balettnek a célja tehát egy újrapozícionálási kísérlet. Tăriceanu kész bevetni az atomfegyverét is azért, hogy sikeres ráncfelvarrást végezzen az ALDE csúfos és váratlan májusi EP-választási szereplése után.
