A balkáni politikacsinálás iskolapéldája az, ahogy Dragneáék megoldották a Btk. módosítását: sunyin, aljasul, önkényesen. Az előre meghirdetett napirend szerint a kormány (hivatalosan) nem tervezte a büntetőtörvénykönyv kényes témájának vitáját keddi ülésén. De alighogy kialudt a lámpa az elnöki hálószobában, és elhárult annak a veszélye, hogy Johannis ismét rajtaüt a bandán, a kabinet előszedte az inkriminált dokumentumot, és még mielőtt megszólalt volna a kakas, máris napvilágot látott a Hivatalos Közlönyben a Dragnea kényére-kedvére megváltoztatott Btk. Mindez olyan körülmények között, hogy az elmúlt hetekben az ország minden szegletében ezrek vonultak az utcára tiltakozva az egyértelműen Liviu Dragnea érdekeit – szabadságát! – szolgáló-garantáló módosítás ellen.
Prémium tartalom
Alig néhány nappal hivatalos elnöki beiktatását követően, Donald J. Trump, az Egyesült Államok 45. elnöke hivatalos rendeletben indítványozta a Mexikóval mintegy 3200 km hosszan elterülő déli határvonalon megépítendő fal létrehozását. A becslések szerint 15-20 milliárd dollárba (84,5 milliárd RON) kerülő falat a mexikói árukat sújtó 20%-os adókból szeretné Donald Trump megépíttetni. Ennek a történelmi léptékben is szinte egyedülálló projektnek számos technikai és gazdasági akadálya merült fel.
Mélyre ható és mélyre nyúló hosszú politikai csatározás elé nézünk, ha egymás mellé rakjuk a hétvégi eseményeket valamint azok fejleményeit, amelyek egyébként sok feltevést és kérdést idéztek elő máris. A szembenálló felek és táborok: Klaus Johannis államelnök versus Liviu Dragnea pártelnök (amolyan incognito miniszterelnök), illetve az utcára kivonult (vagy otthonról szolidarizáló) elégedetlenkedő tüntetők meg az államfő halvány hátországát képező választásvesztes liberálisok kontra szociáldemokraták és híveik, meg az érdekdrukkerek. Próbáljuk összerakni a közelmúlt események képkockáit, tisztánlátás végett.
Miközben Európa vezető politikusai is többnyire fintorogva, mi több, aggodalommal reagáltak Donald Trump megválasztására, majd beiktatására, Liviu Dragnea időt és pénzt nem sajnálva igyekezett elsőként az új elnök közelébe férkőzni– és sikerült. Állítólag kemény dollárszázezrek árán jutott meghívó Dragneáéknak, viszont megérte! A három napos „politikai wellness” alatt a PSD-elnök és Sorin Grindeanu kormányfő több, talán még az ország érdekei szempontjából is jelentősnek számító megbeszélésen vehetett részt, az elnöki kézfogás csak bónusz volt. (Most aztán lesz mit visszalapátolni a pártkasszába!)
Számítani lehetett arra, hogy Florian Coldea nem kerül vissza a hazai hírszerzés élére. Az altábornagy volt a második embere, lényegében az operatív vezetője a belföldi titkosszolgálatnak. Pozíciójából a múlt héten függesztették fel, miután a megszökött Sebastian Ghiţă üzletember Coldea számára szakmai szempontból kevésbé kecsegtető információkat hozott nyilvánosságra kettőjük kapcsolatáról. Szinte lehetetlen rámutatni, hogy mely információk igazak, melyek részigazságok, illetve mi hazugság abból a halmazból, amit Ghiţă szappanopera stílusban kipakolt. De tény, hogy ha csak részben bizonyulnak igaznak az elhangzottak, akkor is alapos oka volt az államfőnek, hogy kérje a 2005-ben elrabolt román újságírók kiszabadításában érdemeket szerzett, és ezért titkosszolgálati vezetőnek megtett altábornagy leváltását.
Hogy ez a Victor Ciorbea már rég nem az a Victor Ciorbea, azt korábbról tudtuk. És hogy ebből a Romániából soha nem lesz az a Románia, amiben az ország első nem kommunista miniszterelnökének hatalomra kerülésekor hittünk, azzal az ábránddal is leszámoltunk.
Andrei Pleşu legfrissebb dilemmatermelő írása – újra – a nemzeti értékek okos féltéséről arra késztet, hogy elmerengjek az elégséges, a jó, a nagyon jó és a kitűnően jó magyarról: mert ha románok közt ekkora választék van, ugyan mi sem maradhatunk le akár egy kisebb(ségnyi) arasszal.
