Több okból is sürgősé vált a büntetőtörvénykönyv módosítása. Tegnap megszületett premierben az első olyan bírósági döntés, amely eltörölt egy hivatali visszaélés bűncselekménye miatt három év szabadságvesztést kiszabó korábbi ítéletet, amelyet a Hunyad megyei tanács volt jegyzőjére róttak ki. Mint ismert, az alkotmánybíróság tavaly júniusban részben alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította a Btk.-nak a hivatali visszaélésre vonatkozó cikkelyét, amely túl laza keretek közé helyezte ezt a típusú bűncselekményt. Lehetőséget teremtett az ügyészeknek, hogy visszaéljenek hatalmukkal és ráhúzzák olyan esetekre is ezt a vádat, amikor egy hivatalnok nem sértett meg konkrétan törvényes előírást. A börtönbüntetésről szóló ítélet törlését a gyulafehérvári ítélőtábla mondta ki tegnap.
Prémium tartalom
Nem a kormány menesztése, hanem egy új parlamenti többség kialakítása jelentheti a kimozdulást abból a patthelyzetből, amiben jelenleg Románia toporog. Erre pedig kevés az esély – a demokrácia játékszabályai szerint legalábbis. A PSD túlnyerte magát az őszi választásokon, az ALDE-val kialakított szövetsége akkora többséget biztosít neki a parlamentben, hogy az ellenzéknek esélye sincs elmozdítására például bizalmatlansági indítvány útján. A tegnap szavazásra bocsátott kezdeményezés ezért csak gesztusértékű, és sokkal inkább az ellenzék tehetetlenségét, szűk mozgásterét engedte láttatni, nem pedig erejét, vagy a válságból kivezető utat.
Klaus Johannis államfő keddi parlamenti felszólalásától valószínűleg sokan többet vártak volna, azt, hogy valamilyen megoldás ötlettel helyére teszi a dolgokat, vagy legalább felvillantja egyfajta lehetséges lezárását az elmúlt időszak eseményeinek. Ehelyett egy „talányos” megfogalmazásra tellett, miszerint a hatalmas közfelháborodást és tiltakozást kiváltott 13-as sürgősségi kormányrendelet hatálytalanítása, meg a kijelentéseiben és intézkedéseiben félelmesen csetlő-botló és ezzel hozzá nem értését bizonyító igazságügyi miniszter lemondása nem elegendő a kialakult helyzet feloldására. És akkor mi legyen?
A balkáni politikacsinálás iskolapéldája az, ahogy Dragneáék megoldották a Btk. módosítását: sunyin, aljasul, önkényesen. Az előre meghirdetett napirend szerint a kormány (hivatalosan) nem tervezte a büntetőtörvénykönyv kényes témájának vitáját keddi ülésén. De alighogy kialudt a lámpa az elnöki hálószobában, és elhárult annak a veszélye, hogy Johannis ismét rajtaüt a bandán, a kabinet előszedte az inkriminált dokumentumot, és még mielőtt megszólalt volna a kakas, máris napvilágot látott a Hivatalos Közlönyben a Dragnea kényére-kedvére megváltoztatott Btk. Mindez olyan körülmények között, hogy az elmúlt hetekben az ország minden szegletében ezrek vonultak az utcára tiltakozva az egyértelműen Liviu Dragnea érdekeit – szabadságát! – szolgáló-garantáló módosítás ellen.
Alig néhány nappal hivatalos elnöki beiktatását követően, Donald J. Trump, az Egyesült Államok 45. elnöke hivatalos rendeletben indítványozta a Mexikóval mintegy 3200 km hosszan elterülő déli határvonalon megépítendő fal létrehozását. A becslések szerint 15-20 milliárd dollárba (84,5 milliárd RON) kerülő falat a mexikói árukat sújtó 20%-os adókból szeretné Donald Trump megépíttetni. Ennek a történelmi léptékben is szinte egyedülálló projektnek számos technikai és gazdasági akadálya merült fel.
Mélyre ható és mélyre nyúló hosszú politikai csatározás elé nézünk, ha egymás mellé rakjuk a hétvégi eseményeket valamint azok fejleményeit, amelyek egyébként sok feltevést és kérdést idéztek elő máris. A szembenálló felek és táborok: Klaus Johannis államelnök versus Liviu Dragnea pártelnök (amolyan incognito miniszterelnök), illetve az utcára kivonult (vagy otthonról szolidarizáló) elégedetlenkedő tüntetők meg az államfő halvány hátországát képező választásvesztes liberálisok kontra szociáldemokraták és híveik, meg az érdekdrukkerek. Próbáljuk összerakni a közelmúlt események képkockáit, tisztánlátás végett.
Miközben Európa vezető politikusai is többnyire fintorogva, mi több, aggodalommal reagáltak Donald Trump megválasztására, majd beiktatására, Liviu Dragnea időt és pénzt nem sajnálva igyekezett elsőként az új elnök közelébe férkőzni– és sikerült. Állítólag kemény dollárszázezrek árán jutott meghívó Dragneáéknak, viszont megérte! A három napos „politikai wellness” alatt a PSD-elnök és Sorin Grindeanu kormányfő több, talán még az ország érdekei szempontjából is jelentősnek számító megbeszélésen vehetett részt, az elnöki kézfogás csak bónusz volt. (Most aztán lesz mit visszalapátolni a pártkasszába!)
