Szilveszter a mosoly országában

FOLYTATÁS

Az Ajutthajába rendezett kirándulások kötelező megállóhelye a folyó menti szigeten elhelyezkedő Bang Pa-In nyári királyi palota és kert. Először az 1650-es években épült itt királyi nyaraló, de a mostani csodás parkot és az épületek többségét 1872 és 1889 között alakították ki. A park közepén hidakkal összekötött szigeteken állnak az épületek. A varázslatos hatást az adja, hogy néhány épület jellegzetes thai stílusban, a pagoda-építészet elemeivel készült, míg mások a korabeli eklektikus európai építészet hatását tükrözik. A királyi család rendszerint néhány hetet minden nyáron itt tölt. Mindegyik király valamivel bővíti az épület-komplexumot, van benne egy kínai császári palota és kilátótorony is. Ez a mesebeli környezet némileg érzékelteti, hogy milyen lehet a – szintén európai és keleti épületeket kombináló – bangkoki királyi rezidencia, amit nem nézhettünk meg. Számos keleti uralkodó vendégeskedett itt, de legbüszkébbek arra, hogy II. Miklós még cárevicsként 1890-ben ide látogatott. Több királynénak az emlékműve is látható a sétányokon, egyikük tragikus története korjellemző: amikor a folyón áthozták csónakkal, kisgyermekével együtt belefordult a vízbe. Volt a csónakban néhány meglett tiszt és tengerész, de egy sem merte a királynét kimenteni, mert a királyné érintése halálos bűnnek számított…

Ajutthaja – sztúpák

A Bangkoktól 70 km-re északra fekvő Ajutthaja szinte leírhatatlan. Egy városnyi romkert, tele kolonádokkal, hatalmas sztúpákkal, épületek alapfalaival. Üveg alatt makettek mutatják, milyen lehetett az eredeti város és kolostortemplom-rendszere. A ma látható épületekről nehéz megállapítani, hogy mi a múlt század restaurálásának eredménye. Aki nem jártas a buddhizmusban, alig tudja felfogni, miért kellett ennyi és ilyen méretű épület, hatalmasnál hatalmasabb Buddha-szobor. Mintha nem is emberi mérethez szabták volna őket. Ma már csak kevés színes mázas cserép érzékelteti az egykori csillogást – annak idején a sztúpák, szobrok jó része aranybevonattal kápráztatta el az itt áhítatot keresőt.

A módosabb látogatók elefánthátra illesztett ernyős székekben ülve fedezik fel a romokat. Mindenki csodálja a hat elefánt színes felvonulását. Aztán egy helyen az idegenvezető magyaráz nekik. Az egyik kan elefánt semmilyen nógatásra sem akar tovább lépni, s mindenki ámulatára kiereszt magából egy férfikarnyi hímvesszőt, s azon át legalább egy vedernyi folyadékkal öntözi a talajt. Utána tisztálkodik is: megszaglássza vesszejét, s hatalmas fújásokkal meg is szárítja, mielőtt visszahúzná.

Az ajutthajai kirándulások rendszerint hajós visszatéréssel zárulnak. Ezúttal egy tényleges turistahajón tesszük meg a közel kétórás utat, közben ebédet is felszolgálnak.

Ajutthaja – elefántos nézelődés

Utolsó napunk délelőttjére még egy rövid programot iktatnak be: csónakázás a klongok úszó piacai közt. A klong tulajdonképpen csatornát jelent, ilyen csatornák hálózták be a 20. század elejéig egész Bangkokot. Ezeken csónakok hozták az árut, s gyakran csónakról csónakra történt az eladás. Aztán a klongok jó részét betömték, s utcává alakították. Még akad azonban néhány külső, folyó menti terület, ahol léteznek klongok, s ténylegesen a közlekedési utat jelentik. Egy ilyen negyedbe visznek el, beültetnek néhány motorcsónakba, amelyek aztán ijesztő gyorsasággal repítnek a klongok útvesztőjében. Látjuk, hogy az egyik csónakról nyers húst árulnak, a másikról zöldséget, gyümölcsöt. Egy asszony ételt főz a csónakban, s átnyújtja a megrakott tányért a parti vásárlónak vagy a szomszédos bárkának. Minthogy néha nem húzhat a csónak egészen közel a vásárlóhoz, hosszú rúd végén van kis kosár, s azzal nyújtják át az árut, s abba helyezik a fizetséget. A klong mentén a házak mind a vízből kiemelkedő oszlopokra épültek, s mindegyikhez egy-két csónak is tartozik. Egy klongoktól övezett fapadlós téren kis vásárt létesítettek, itt a turista nézelődhet, s megveheti emléktárgyait. Délire érünk vissza szállodánkba, amikor gyorsan kell csomagolni és kiköltözni, bár a repülőtérre csak este szállítanak ki.