Andrei Pleşu legfrissebb dilemmatermelő írása – újra – a nemzeti értékek okos féltéséről arra késztet, hogy elmerengjek az elégséges, a jó, a nagyon jó és a kitűnően jó magyarról: mert ha románok közt ekkora választék van, ugyan mi sem maradhatunk le akár egy kisebb(ségnyi) arasszal.
Prémium tartalom
Klaus Johannist egyáltalán nem lehet azzal vádolni, hogy túlzottan igénybe venné mimikai izmait, de Sevil Shhaideh miniszterelnök-jelölésének tegnapi visszautasítását szemmel láthatóan élvezte - gúnyosan mosolygott. Egy pillanatig úgy tűnt, ez az egész Shhaideh-malőr csupán azt a cél szolgálja, hogy Johannisnak legyen végre egy mosolygós jó napja. Hogy hosszú hónapok tartalmatlan hallgatása után ismét magabiztosan mikrofon elé állhasson, mint a hatalom number one letéteményese, akinek elnöki vértezetén visszapattan a parlamenti százalékaitól megrészegült PSD bármilyen illegitim kezdeményezése.
Meglepetést bőven tartogatott a parlamenti választás, de fordulatot távolról sem.
Sokaknak érthetetlen, hogy a lakosság opciója hogyan változhatott meg ilyen rövid idő alatt, hiszen 2014-ben még főlényes győzelemmel juttatták hatalomra Klaus Johannis elnököt, most pedig a választók több mint 60 százaléka a PSD példátlanul nagyarányú győzelméhez asszisztált úgy, hogy el sem ment szavazni.