Számítani lehetett arra, hogy Florian Coldea nem kerül vissza a hazai hírszerzés élére. Az altábornagy volt a második embere, lényegében az operatív vezetője a belföldi titkosszolgálatnak. Pozíciójából a múlt héten függesztették fel, miután a megszökött Sebastian Ghiţă üzletember Coldea számára szakmai szempontból kevésbé kecsegtető információkat hozott nyilvánosságra kettőjük kapcsolatáról. Szinte lehetetlen rámutatni, hogy mely információk igazak, melyek részigazságok, illetve mi hazugság abból a halmazból, amit Ghiţă szappanopera stílusban kipakolt. De tény, hogy ha csak részben bizonyulnak igaznak az elhangzottak, akkor is alapos oka volt az államfőnek, hogy kérje a 2005-ben elrabolt román újságírók kiszabadításában érdemeket szerzett, és ezért titkosszolgálati vezetőnek megtett altábornagy leváltását.
Prémium tartalom
Hogy ez a Victor Ciorbea már rég nem az a Victor Ciorbea, azt korábbról tudtuk. És hogy ebből a Romániából soha nem lesz az a Románia, amiben az ország első nem kommunista miniszterelnökének hatalomra kerülésekor hittünk, azzal az ábránddal is leszámoltunk.
Andrei Pleşu legfrissebb dilemmatermelő írása – újra – a nemzeti értékek okos féltéséről arra késztet, hogy elmerengjek az elégséges, a jó, a nagyon jó és a kitűnően jó magyarról: mert ha románok közt ekkora választék van, ugyan mi sem maradhatunk le akár egy kisebb(ségnyi) arasszal.
Klaus Johannist egyáltalán nem lehet azzal vádolni, hogy túlzottan igénybe venné mimikai izmait, de Sevil Shhaideh miniszterelnök-jelölésének tegnapi visszautasítását szemmel láthatóan élvezte - gúnyosan mosolygott. Egy pillanatig úgy tűnt, ez az egész Shhaideh-malőr csupán azt a cél szolgálja, hogy Johannisnak legyen végre egy mosolygós jó napja. Hogy hosszú hónapok tartalmatlan hallgatása után ismét magabiztosan mikrofon elé állhasson, mint a hatalom number one letéteményese, akinek elnöki vértezetén visszapattan a parlamenti százalékaitól megrészegült PSD bármilyen illegitim kezdeményezése.
