„Az építkezés kultúránk része, identitástudatunk kivetülése”

Az Év Példaképe pályázat eredményét idén januárban a Pesti Vigadóban hirdették ki, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárnak és Valentínyi Katalinnak, a Példakép Alapítvány alapítójának, valamint a verseny legjobb harminc résztvevőjének a jelenlétében. Potápi hangsúlyozta: „a Példakép Alapítvány idei 30 külhoni magyar fiatal Példaké­pének munkája és életútja egyértelműen megmutatja, hogy a szülőföld termékeny talaj, hiszen olyan fiatal magyar vállalkozók élnek és dolgoznak határainkon túl is, akik szülőföldjükön szeretnének boldogulni.”

„Én szeretem ezt a várost”

– Kolozsváron születtem 1983-ban – meséli Wéber Tibor Rudolf, az Év Példaképe fődíjasa. – Én még az a fiatal nemzedék vagyok, aki saját bőrén megtapasztalta mind a két rendszert. Aminek nagyon örülök, mert látom a különbséget, tudom értékelni azt, ami most van, és ami régen nem volt. Annak idején mi gyerekként nem jutottunk játékszerekhez, és milyen nagy öröm volt kapni egy golyóstollat vagy egy kulcstartót. Ezt a mai kiskorúak nem tudják elképzelni.– Mikor jelent meg érdeklődésed a szakma iránt? Véletlen volt, vagy tudatos választás?– Édesapám építőmérnök, ami még nem számított döntő tényezőnek, de sokat nyomott a latban. Otthon gyakran találkoztam a tervrajzaival, nyaranta kivitt magával terepre, diákmunkásként már kint dolgoztam. A zeneóvoda után beirattak a 3-as számú líceumba, az a mai Apáczai elődje volt. De nyolcadik végéig párhuzamban végeztem a zeneiskolát is, fuvolaszakon. Tizenegyedik végén felmerült a klasszikus kérdés: mi lesz belőled, fiam? És akkor édesapám munkáján keresztül az érdeklődés az építőipari kivitelezés felé vitt engem. Mert az építkezés egy férfinak látványos dolog. Felvételiztem a Kolozsvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karára 2002-ben. Az öt év alatt már dolgoztam, igaz, nem a szakmában, hanem egy irodaszékeket gyártó cégnél eladási ügynökként, marketinges emberként. Nagyon sokat lehetett ott tanulni, de nem volt az én szakmám.

A januári díjátadó gálán, a díj átvételekor

– A mai egyetemisták jelentős hányada végzés után azonnal veszi a sátorfáját Nyugatnak. Nálad ez nem merült fel?– Nem gondoltam arra, hogy valahol máshol folytassam az életet. Én szeretem ezt a várost.