Szilveszter a mosoly országában

2. Bangkok – modern szállodánk egy sikátorban

Szilveszter a mosoly országában
FOLYTATÁS Ahogy a busz közeledik Bangkok központjához, mind sűrűbb a forgalom, mind többet állunk a stoplámpáknál. Eleinte még a házak közötti magas lábakon nyugvó gyorsforgalmi úton haladunk, de mikor letérünk a földszintre, csak araszolni lehet, pedig vagy négy sávon haladnak a kocsik. Megtanuljuk, hogy ezután a városból kihajtás vagy az ide behajtás legalább egy órát igényel.

Az új városrész Shukumvit főutcájának egyik sikátorában, a Mövenpick szállónál állunk meg. Modern épület, két nyolcemeletes toronyház, a tetején függőfolyosóval összekötve, ott van a medence és a napozó. A szobák jól felszereltek, de egyetlen ablakuk sem nyitható, csak a központi légszabályozóból lehet szellőztetni, s egy kis meleget beengedni. Sikátorunk túloldalán építőtelep, bizonyára majd egy 15–20 emeletes toronyház épül oda, s akkor a szobánkból sem lesz kilátás. Most igen változatos kép tárul elénk: az építőtelepen túl néhány egészen kis, nyomorúságos ház található, mellettük egy magas kerítéssel övezett egyemeletes luxusvilla, aztán vagy három 20 emelet körüli felhőkarcoló. Helyi vezetőnk figyelmeztet, hogy ilyen tarka ez a 11 milliós város: nincsenek benne külön szegénynegyedek, üzleti központok, villanegyedek. Egyik mellett megfér a másik. De azért a belvárosban most egyre gyakrabban felvásárolják a kis épületeket, s legalább 20–30 emeletes irodaházakat, szállodákat építenek helyükre. Szobánk elfoglalása után a portáról sikerül egy várostérképet kapni, s elindulunk felfedezni a környéket. Persze, csak néhány óra áll rendelkezésünkre.

Sikátorunkon, melynek csak száma van, kikecmergünk a Shukumvit főutcára. Nem könnyű feladat, mert csak úttest létezik, járdát legfeljebb a szállodák előtt hagytak. Ha egy autóbusz talál jönni, akkor a falhoz kell lapulni. A Shukumvit az új városrész központi utcája. Mindkét oldalán üzletsor, ahol egy kis kerítés akadna, ott mozgóárusok foglalják el a keskeny járdát. De a járdába ékelődnek a különböző oszlopok is, a kanálisok fedői billegnek vagy éppen hiányoznak, ajánlatos őket kerülgetni. A járdáról lelépni elég veszélyes, mert a két irányban négy-négy sorban hajtó kocsik alig törődnek a járókelőkkel. Az úttesten átmenni már azért is lehetetlen, mert közbül magas drótkerítés eleve megakadályozza azt. Körülbelül minden ötödik üzlet masszázsszalon. Van, ahol a képek alapján csak lábmasszázst ígérnek, van ahol két és négykezes masszázst, más helyen pedig kis női talpak tapossák majd meg a fájós testrészeket. Mindezt néhol olajos, más helyen szappanos, megint más helyen gyógyszeres kenőanyaggal. Csoportunk néhány tagja ki is próbálja ezt a kezelést. A szalonok előtt nagyon csinos, alig öltözött lányok tessékelik be a járókelőket. Hogy aztán a masszázs után hol és mi következik, azt nehéz megmondani – csak a vezetőnőnktől tudjuk, hogy egyes szalonokban van hátsó lépcső, s a kezelés után a felajzott kliens ott feljutva az emeleti részlegen kielégítheti vágyait. A helybéliek tudják, hogy mely egységekben mire lehet számítani…

Kolostorépület

A gyalogos közlekedés szinte rémálom. A nagyon zsúfolt kereszteződéseknél ezért van egy emeleti pótjárda. Ez részben az úttest fölötti felüljáróként is szolgál, de akár több száz métert lehet haladni rajta úgy két emelet magasságban: innen nyílnak a nagy áruházak, s itt lehet a gyorsvasútra jegyet venni, majd egy emelettel feljebb felülni erre a járműre. Van még harmadik emelet is, azon a „skytrain”, a leggyorsabb tömegközlekedési eszköz száguld. Más helyen a gyorsforgalmi út is elfoglal egy-egy szintet – ilyen zsúfoltságot eddig csak Hongkongban láttunk. Így is alig bírják már az utcák a forgalmat, néha hat-nyolcórás dugók alakulnak ki. A gépkocsiknak több mint fele a Toyota modelljei közül való, de akad szép számmal Mazda és Mitsubishi is. Legelegánsabbak a Hondák. Az európai márkák közül a Mercedes vezet, látszik, hogy nem akárki engedheti meg magának fenntartását. Rendszerint külön sofőr ül bennük. És a sok kocsi között a kisebb-nagyobb motorbiciklik száguldoznak. Ahogy beáll a stop piros fénye, a motorosok mind előre húzódnak, s még a sárga sem gyulladt meg, már irdatlan zajjal elindulnak. Ahol – elég ritkán – zebra található, ott is jól kell szedni a lábat. Centivel húznak el az ember orra előtt a kocsik, s ha úgy vélik, nem siet eléggé, akkor rádudálnak. Itt mindenki rohan valahova. Vezetőnőnk meséli, hogy lakástól munkahelyig elérni legalább egy órát jelent a dolgozók életében, ezért aztán az utcán mindenki eszik ebben az időben. Menet-jövet két étkezést lebonyolít, legfeljebb egy vacsora marad a család berkében. A közlekedést megkönnyíti a föld alatt futó metró is, de ez csak a külvárosokat köti össze.

Szomorúan állapítjuk meg, hogy szokásos városnézésünk, kószálásunk teljesen reménytelen. Még ha egy egész szabad napunk volna, akkor sem bonyolódhatnánk bele ebbe az utca- és házdzsungelbe. A térkép akkora távolságokat mutat, amelyeket a tömegközlekedési eszközök is félórákban mérnek.

Szerzetesi lakóház

Bangkok ma Délkelet-Ázsia, vagy régiesebb nevén Indo­kina nem hivatalos fővárosa is egyben. Az országot a Himalája nyúlványaitól a Sziámi öbölig átszelő bővizű Csaophraja folyó egy kanyarulatában fekszik, mintegy 25 km-re az öböltől. Ez már az ország harmadik fővárosa, a most uralkodó Csakri-dinasztia első királya, I. Ráma 1782-ben nyilvánította fővárossá. Azután a kanyarulatok közé két félkörös csatornát építettek, s azokon belül még fal is védte a városmagot. Egykor annyira sok csatornája volt a településnek, hogy kiérdemelte a Kelet Velencéje nevet is. Máskülönben a világ leghosszabb nevű városa, a teljes név 16 szóból áll, s bár az iskolában tanítják, versenytéma, hogy ki hány nevet tud felsorolni. Az útikönyvek leginkább a Krung Thep (Angyalok városa) elnevezést emlegetik. A 19. század végén indult gyors fejélődésnek, akkor épültek reprezentatív épületei is (köztük a magas fallal övezett királyi palota). 1917-ben nyílt meg első egyeteme. Napjainkban messze túlhaladta a folyó kanyarulatát, attól keletre kiépült az új, modern városmag, de a folyó nyugati oldalán is városnegyedek jöttek létre. 1932-ben nyitották meg az első folyón átvezető hidat, ma vagy hét is átível rajta, kettő művészi szerkezetű. Hozzávetőlegesen 450 buddhista templom, 170 mecset, 60 keresztény templom valamint ezernél több felhőkarcoló színezi a városképet. Itt van az ország legnagyobb kikötője, legfontosabb vasúti csomópontja, itt termelik meg az ország GDP-jének 43%-át. A lakosság az 1980-as évekig évtizedenként 1 millióval gyarapodott, napjainkra csökkent ez a szám. A város a nemzetközi politikában főleg 1955-től játszott szerepet, amikor a SEATO, a Délkelet-Ázsiai Szerződés Szervezetének központjává vált. Innen irányították a kommunizmus terjedése elleni harcot a szervezet 1977-es megszűnéséig.

Esti programunk éppen a város panorámájának megismerését célozza: vacsora a legmagasabb felhőkarcoló, a Baiyoke-torony tetején lévő vendéglőben. A toronyház nagy része szálloda, első négy emelete csak garázsként szolgál. Számos vendéglő, konferencia-központ, masszázs­szalon található benne. Most az ország legmagasabb épülete a maga 84 emeletével, 328 méteres magasságával. Húsz éve tartja e rekordot, de már épül a még magasabb toronyház. Világviszonylatban ez a magasság csekély, ha arra gondolunk, hogy Dubai büszkesége, a Burdzs Kalifa 828 méteres és 160 emeletes. Az ízletes, büfé rendszerű vacsora után egy kis liftezéssel jutunk fel a forgó tetőteraszra. Fényesen kanyargó utak szövevényét láthatjuk, nem messze a toronytól van egy legalább négyszintes útkereszteződés, hatalmas 8-asokat ír le. A város széle, a folyó nem bontakozik ki – talán napvilág idején tanulságosabb lett volna körülnézni.

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!