Szilveszter a mosoly országában

Amikor egy csinos thai lány álla alatt összeteszi két kezét, rád néz, s mosolyogva fejet hajt, hogy megköszönje a neki átnyújtott szállodai kulcsot (persze, az már kártya formájú…), szinte ellenállhatatlan varázst gyakorol egy férfira. De azon is meglepődhet valaki, amikor a főutca egyik pénzváltójánál csekély összegre vásárol helyi pénzt, bahtot, s miután átveszi az összeget, a kis fülkében felugrik a pénzkezelő, s összetett kezekkel mosolyogva fejet hajt, s azt az érzést kelti, hogy valami nagyon jót tettek vele. Még az épületek biztonsági őrei, portásai is, amikor a vendég belép, felé fordulnak, s összetett kezekkel köszönik meg a kegyet, hogy éppen oda léptél be.

Biztosan ez az állandó mosoly, a vendég mérhetetlen tisztelete is nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy napjainkban Thaiföld, s különösen Bangkok Ázsia egyes számú turisztikai célpontjává lépett elő. Ehhez járul még, hogy a földrész legbiztonságosabb országának számít és végtelenül toleráns. Különösen a falangot (ahogy az angol ’idegen” jelentésű foreign szót thaiasították), vagyis az európai-amerikai fehér embert nagy megbecsülés övezi. Az utcákon talán a földkerekség minden embertípusa nyüzsög. Az európai csak azt látja rajtuk, hogy keletiek, de nehezen mondaná meg, ki a kínai, ki a japán vagy vietnami. Vannak szép számmal színes bőrűek, meg mongoloidok is.

Thaiföld a turizmus szempontjából három régióra osztható. Északi része gyéren lakott, a Himalája nyúlványai idáig érnek. Van 2500 m feletti hegycsúcsa is. Ide csak a kalandvágyó turisták merészkednek. Külön egységet képvisel Bangkok, a főváros, Délkelet-Ázsia valóságos központja. A harmadik régió a tengerpart jó része, ahol télen-nyáron trópusi langyos vízben lehet fürödni, s minden igényt kielégítő szállodákban lehet szobát bérelni. A december 30-án Kolozsvárról isztambuli átszállással a bangkoki repülőtérre érkező kis csoport ebből a Franciaország-méretű birodalomból keveset láthatott, ismerhetett meg, mondhatni éppen csak ízelítőt kapott hét nap alatt.

Bangkok hatalmas nemzetközi repülőterén elég gördülékeny az útlevél-ellenőrzés, s már vár is ránk a kissé kopott Volvo busz, amely két óra alatt a 140 km-re levő Pattajába „repít” olyan autópályán, hogy mindnyájan ámulunk. Hol három, hol öt sávon haladnak a kocsik anélkül, hogy a megengedett 100–120 km-es óránkénti sebességet lényegesen túllépnék. Pattajában keskeny utcácskákon kanyargunk a szállodánkig, mely a Hotel Pullmann elnevezést viseli. Utóbb tapasztaljuk, hogy valamennyi szállodát európai hangzású nevűre kereszteltek. A szálloda kis rezervátum közepén fekszik, az útról díszes eltolható kapun hajt be a busz. Itt mindig őr veszi szemügyre a betérőket. A telek jobb szélén kétszintes „régiesebb” épületsorban a szálloda első létesítményei láthatók. A középre emelt 12 emeletes modern épület 11. emeletén kapunk erkélyes szobát. Bár nem a tenger fe­löli oldalon fekszik, azért jól rálátunk a tengerre. Az asztallal és székekkel ellátott nagy erkély késő estig a legkellemesebb pihenőhely. Itt szinte egyfolytában 25 fok körüli a hőmérséklet. A szobát túlzottan lehűtve találjuk, az erre szokásos 18 fok valósággal rémisztő: akárhova lép be az ember, izzadt testére fújják a dermesztő hideget. Az erkélyről lenézve felmérhetjük a szálloda telkét. Előtte a tenger felé két nagy fürdőmedence terül el, körülöttük dűlőszékek, bárpultok. Néhány lépcsőn lehet lejutni az elég keskeny parti fövenyre. Utólag jövünk rá, hogy bizony zsákokkal hordták ide a finom homokot, s pár lépés után már mély a víz. Széles bolya-kordon határolja az úszásra fenntartott helyet. Ennek az is az előnye, hogy ide nem hajthatnak be a vízisízők, motoros járművek.

Az első délután és a következő nap szabadprogram, vagyis tetszésünk szerint nézelődhetünk. Pattaja az 1960-as évekig kis halászfalu volt. A vietnami háborúban részt vevő amerikai katonákat állomásoztattak itt átmenetileg. Ők fedezték fel, hogy jól lehet itt fürödni, napozni. Néhány bangkoki vállalkozó gyorsan „lányos házakat” telepített ide, s megkezdődött az üdülőzóna kiépítése. Ma már százezer lakosú város, amelytől északra és délre fekszik a parti szállodasor. Mi az északi részen nézhetünk szét.

Pattaja városi fövénye

Már a szálloda erkélyéről feltűnik az épületek teljes összevisszasága. Nagy befektetők megvásároltak két-három magántelket, s arra húzták fel a szállodájukat. A régebbiek három-négyszintesek, az újabbak már több mint tízemeletesek, a most épülők pedig 25–30 emeletes tornyok. A szállodánk mellett, a mi szobánk oldalán még két magántelek húzódik, zöld fákkal. A túlsó oldalon viszont, alig néhány méterre a szállótól két toronyház épült, az egyik be sincs fejezve. Ezek elveszik a kilátást. Mindegyik telekhez tengerpart is tartozik, de mikor a toronyépületek vendégei a partra tódulnak, egymás mellett sem férnek majd el.

Pattajának ezen a részén nem valami élvezet a séta. A parttal párhuzamos utcáról a part felé elterülő magántelkek és szállodák lezárják a kilátást. A túlsó oldalon viszont csak néhány kisebb szálloda áll, a többi – gondozatlan – telket magas bádogkerítéssel választották el az utcától. Járda sehol sincs, a száguldozó autók néha az ember ruhája mellett húznak el. Hozzá kell szokni a gyalogosnak is a „balra hajts!”-hoz. Egy-egy 7 (Seven) lánchoz tartozó élelmiszerüzlet, pénzváltó valamint kirakódó zöldségárus színezi az utca képét. Meglepő, hogy a nagy szállodákhoz klasszicizáló hatalmas kapukat építettek görög–római motívumokkal, de az utca mentén lógó 30–40 huzal és vezeték valósággal elrondítja őket. A legtöbb szálló bejáratánál kis „szellemház” is található: oszlopon álló platón pagodaszerű díszes miniatűr épület, mely elé virágokat, sőt élelmet is helyeznek. A rossz szellemek akkor itt meghúzódnak, s elkerülik a belső épületben lakókat, nem okoznak nekik bosszúságot. A thaiföldi nép igen-igen babonás. A számoknak is ilyen szempontból jelentőséget tulajdonítanak, a páratlan számok például általában kedvezőbbek.

Kirakat a sétáló utcában

A parttal párhuzamos út sem egyenes, mert néhol a parti telek jobban benyúlik a szárazföldbe, s ilyenkor az út kénytelen kikerülni azt. Látszik, hogy minden terv nélkül alakul itt az üdülőzónában. Sok toronyház már elérte a 30 emeletes szintet, de át lehet látni rajtuk, mert belső berendezése, tagolása még befektetőkre vár. Ez a tervszerűtlen építkezés magára Pattaja központjára is jellemző. Mikor a szálloda kis buszával bevitetjük magunkat a központba, éppen déli csúcsforgalom van. A parti főutca-sétánnyal párhuzamosan még három utca és sok keresztsikátor képezi a központot. A főutcákon egyirányú a forgalom, a sikátorokon mindenki úgy közlekedik, ahogy tud. A régebbi épületek két-három emeletesek, közéjük most néhány torony épül, többnyire szállodának. A keskeny föveny ilyen szabadnapokon teljesen telített. A gyorsan mélyülő vízben alig fürödnek, de mindenféle motoros járművekkel száguldoznak. Meglepődve látjuk, hogy az itteni áruházak jó része is a TESCO-lánchoz tartozik, akárcsak Magyarországon. A parti sétány egyszer csak kapuval zárul, illetve azon túl „sétálóutcát” találunk. Ez a „Walking Street” egyedülálló az országban, s déli időben nem is igazán csak gyalogosok használják: szinte percenként behajt egy-egy autó – nyilván a boltokat el kell látni. Az utcának itt a tenger felöli oldalán is üzletsor található. Illetve dehogy üzletsor: klubok, masszázsszalonok, bárok, szaunák. Ez az ország leghíresebb – vagy hírhedtebb – vöröslámpás negyede. A kirakatokon, cégtáblákon alig öltözött lányok sorakoznak, estéli-éjszakai órában élőben is kiállnak és keresik a klienst.

Thaiföld egyik nevezetessége a szexturizmus. Európa és Amerika nagy városaiból külön ilyen jellegű utakat szerveznek. Egyes becslések szerint az országban egy millióhoz közelít a szexmunkások száma. A törvény ugyan tiltja a kiskorúak (15 év alattiak) bevonását e munkakörbe, de a legfiatalabb lányok a legjövedelmezőbbek. Az árak világviszonylatban itt igen alacsonyak.

Díszkapu huzalokkal