Mert akkor is, ha egyre több a pozitív visszajelzés a román közösség részéről, ünneprontásra mindig volt alkalom. Ne felejtsük el, hogy három évvel ezelőtt, amikor Romsics Ignác történész tartott előadást Horthy Miklósról, egyesek mennyire negatívan viszonyultak az eseményhez, mennyi félremagyarázás, félreértés, feszültség keletkezett ebből.
Vagy emlékezzünk arra, hogy két évvel ezelőtt, amikor a Beatrice együttes és Nagy Feró Kolozsváron koncertezett, micsoda bonyodalom keletkezett egy zeneszámból, amelyet a román média megbocsáthatatlanul félremagyarázott. Lett is belőle több héten át tartó cirkusz, ahol az észérveknek jutott a legkisebb szerep és fontosság. S ha nem emlékezünk, hát van, aki emlékeztet rá.
A centenárium időszakában a magyarok elleni hecckampány úgy tűnik, minden szinten elkezdődött. Július végén az egyik helyi román napilapban megjelent egy cikk, amelyben pusztán azért, mert a KMN román nyelvű honlapja akkor még nem készült el, megkérdőjelezték, hogy ennek a rendezvénynek bármiféle híd szerepe lehetne a román többség és a magyar kisebbség között, amint azt a szervezők is remélik. A cikk szerzője méltatlankodik: bár a városi és a megyei tanács is anyagilag támogatja a rendezvényt, méghozzá évről évre nagyobb összeggel, a KMN szervezők részéről semmi jele a hálának, lojalitásnak, hiszen a román tájékoztatás késik. Aztán felemlegeti Horthyt, Nagy Ferót, hogy a helyi román olvasó „képben legyen”, ha valamiért zavaros, hogy akkor most mi a baj a néhány nap késéssel.
Mindig kérdés volt számomra, hogy a centenáriumi örömmámor hogyan fér össze a piszkálódással, uszítással, félremagyarázással, gyűlöletkeltéssel. Az viszont egyértelmű számomra: a mostani magyar napok során az öröm és a szórakozás mellett arra is kell ügyelnünk, hogy ne válaszoljunk az esetleges provokációkra. Ne adjunk teret a félreértésnek, ne hagyjuk magunkat manipulálni. Ügyeljünk magunkra és a Kolozsvári Magyar Napokra.
