Ami igazán szomorú, ahogy a hazai sajtó teljesen kritikátlanul átvette az álhírt. Május 27-én még a megbízható forrásnak számító agrointel.ro hírportál is cikket közölt az alábbi címmel: Július 1-jétől újabb abszurd törvény: tilos az esővíz engedély nélküli használata. A jogszabályt megszegők több mint 100 eurós bírságra számíthatnak (https://agrointel.ro/328680/de-la-1-iulie-noua-lege-absurda-folosirea-apei-de-ploaie-interzisa-fara-autorizatie-amenzi-de-peste-100-de-euro). A cikk címe is a tipikus klikkvadász kategóriába tartozik, ugyanis nincs szó benne arról, hogy az állítólagos jogszabály Franciaországot érinti! Csak a harmadik mondat említi a francia hatóságokat! De lássuk, hogy miképpen lehetett ebből a marhaságból szenzáció...
Kezdjük rögtön a félrevezető címmel, amely elhallgat egy lényeges információt, mégpedig azt, hogy az ominózus – egyébként sem létező – rendelkezés nem Romániára vonatkozik. Miért fontos ez? Ismerős ugye az általam egyszerűen tulokolvasónak nevezett karakterfogyasztó típusa? Aki rendszerint csak a címek elolvasásáig jut el, s ahelyett hogy továbbolvasna – ez csak elvesztegetett időt jelent számára –, és zsugoragyában megvizsgálná, meghányná-vetné a tartalom hihetőségét, telefont ragad, és mindenkit értesít a felfedezésről. Vagy ami még rosszabb, billentyűzet elé ül, és mindenféle oldalakon kezd „írni”, mert ugye ezt napjainkban bárki ellenőrizetlenül megteheti.
Most vessünk egy pillantást minden bajok okozójára, a francia álhírre. Magyar fordításban ennek a címe így hangzik: Rossz hír: 2025. július 1-jétől súlyos, 135 eurós bírságot kell fizetniük azoknak a kertészeknek, akik engedély nélkül használják az esővizet. A szöveg május 23-án jelent meg, és a manapság nagyon divatos káros szokásnak hódolva, az is fel van tűntetve, hogy az olvasási idő 3 perc. Mert az olvasó türelmetlen. Karaktereket akar fogyasztani, mi több, habzsolni. És közben meg kell pucolni a főtt pityókát, elő kell készíteni az ebédet, olajcserére kell vinni az autót... ezer a munka. Mit szövegekben elmélyülni, kérdéseket megfogalmazni, valóságtartalmakkal bíbelődni? Gondolkodott helyette a szerző, akit azért fizetnek. Le van írva, tehát úgy is van!
A francia cikkben (egyébként itt olvasható: https://www.farmitoo.com/fr/actu/jardinage-bricolage/51786-mauvaise-nouvelle-une-lourde-amende-de-135-e-sappliquera-aux-jardiniers-utilisant-de-leau-de-pluie-sans-autorisation-des-le-1er-juillet-2025/) a megtévesztő információ igen pofásan van csomagolva. A belengetett 135 eurós büntetésen túl ilyen meggyőzően hangzó okosságok olvashatók a szövegben: „Ez az intézkedés a vízkészletek kezelésére irányuló szélesebb körű erőfeszítések része a klímaváltozás és a fokozott környezeti terhelés közepette”, vagy: „A hatóságok ezt az új intézkedést azzal indokolják, hogy szigorúbban kell ellenőrizni a vízkészletek használatát, hogy elkerüljék a hiányokat, és elősegítsék az igazságos elosztást aszályos időkben”, illetve: „Az esővíz gyűjtésére és felhasználására vonatkozó engedélyek beszerzésének folyamatát az önkormányzatok fogják irányítani. A kérelmezőknek be kell nyújtaniuk egy tervet, amely részletezi a gyűjtőrendszert és a várható vízmennyiségeket. Rendszeres ellenőrzéseket is végezhetnek a vonatkozó előírások betartásának biztosítása érdekében.” Hihetőnek tűnik, nemde?
Csakhogy... hiányzik a hiteles cikkek néhány alapvető ismérve! Nincs feltűntetve a szerző neve (!), azaz nem tudni, hogy pontosan ki vonható felelősségre a félrevezető tartalomért. Továbbá: egy rendelkezésről, törvényről van szó, de anélkül, hogy megjelenne egy iktatószám, vagy bármilyen azonosító. Arról sem esik említés, hogy az állítólagos „hatóságok” mikor tartották azt a gyűlést, megbeszélést, amelyiken egy ilyen, sok ember életét befolyásoló törvény született. És egyáltalán: kit takar a „hatóságok” kifejezés?
Amiről viszont említés esik, az Martine, a 67 éves szenvedélyes kertész vallomása, aki nem mellékesen nyugdíjas és Lyon külvárosában él. És akkor nézzük csak... Lyon Franciaország második legnagyobb városa, a külvárosa lényegesen nagyobb, mint nyolc körzetre osztott belvárosa (aki nem hiszi, nézze meg a város közigazgatási beosztását). A közölt adatok – Martine, 67 éves, szenvedélyes kertész, nyugdíjas – valószínűleg sok ott élő polgárra érvényes. Mondjuk ki: az idézett Martine egy kitalált (hazudott) személy, akinek a szájába egy „képzelt riportot” szuszakolt a cikkíró, aki véleményem szerint kitartott baloldali klímajanicsár. Az, hogy „nyugdíjas”, a szövegben roppant tendenciózus: ki ne sajnálná a kisjövedelmű, külvárosi, kertészkedő nyugdíjasokat, akik a begyűjtött esővizzel sáfárkodva csökkentik kiadásaikat... A képzeletbeli Martine meg is szólal és elmondja: „Évek óta esővizet használok a kertem öntözésére. Ez lehetővé teszi számomra, hogy csökkentsem az ivóvízfogyasztásomat, és jelentős megtakarítást érjek el a számlámon.” Az ember szíve megszakad ezeket olvasva.
A címeken, sorokon átvágtató agyzsugorodott tulokolvasó ezeket kell(ene) észrevegye, és ilyen vagy ehhez hasonló kérdéseket megfogalmaznia. Hogy nem ezt teszi, egyrészt azt idézi elő, hogy a szövegben említett 135 eurós bírság a román közösségi médiában 10 000 euróra hízik. Idézem a Környezetvédelmi Minisztérium közleményét: „Az elmúlt napokban az interneten és a közösségi hálózatokon olyan téves információk terjedtek el, amelyek szerint 2025. július 1-jétől tilos lesz az esővíz engedély nélküli felhasználása Romániában, és az állítólagos szabályozás be nem tartása akár 10 000 eurós bírságot is vonhat maga után.” Másrészt pedig azt, hogy a természeti katasztrófák, áradások idején a minisztérium szakembereinek ilyen szamárságokra kell pazarolniuk az értékes időt.
A legfájdalmasabb viszont, hogy a sok bosszúságot okozó jelenség – az álhírek kritikátlan átvétele és továbbterjesztése – vélhetően a jövőben is folytatódni fog.
Mindaddig, amíg csak tulokolvasó szuszog a földkeregségen.
