A külügy közben nemkívánatos személynek nyilvánított két orosz diplomatát, hogy aztán kiderüljön, miért is tette ezt. Tartalékos katonák egy szervezetet hoztak létre, amelynek a fő ideológusa a Nagy-Románia Párt egyik alapítója volt. Az úgynevezett Vlad Țepeș Parancsnokság tagjai a szervezett bűnözés és terrorizmus ellenes ügyészség szerint Románia kilépését követelik a NATO-ból, az ország gazdasági és kulturális kapcsolatainak visszaállítását Oroszországgal, Kínával és Iránnal, illetve az úgynevezett Geția projekt révén Románia újraszervezését oly módon, hogy az országot a szervezet által létrehozott bölcsek tanácsa vezesse. A szervezet vezetőségének egyik tagja az a 101 éves Radu Theodoru nyugalmazott tábornok, aki a Nagy-Románia Párt egyik alapítója és a néhai Corneliu Vadim Tudor PRM-elnök jobb keze volt egy ideig. Az összesen hat személyt azzal gyanúsítják, hogy a kiutasított orosz diplomatákkal találkoztak, Moszkvába is ellátogattak. Ezért a gyanúsítottak az ügyészek szerint katonai jellegű szervezetet hoztak létre, és orosz ügynökökkel tárgyaltak Románia NATO-ból való kilépéséről.
Mindenki számára nyilvánvaló, hogy azok a célok, amelyekért ezek a tartalékosok küzdenek azonosak Georgescu politikai céljaival. A kampányban támogatták egymást, de az ügyészek semmi terhelőt nem mutattak fel egyelőre Georgescura nézve, ezért jogosan felmerül az igény, hogy ezt a részét is feltárják, milyen viszonyban voltak ezek a tartalékosok Georgescuval és annak támogatóival. Az is elég nyilvánvaló, hogy ezekről az emberekről az állami intézmények tudtak, nem véletlen, hogy a tábornokot a védelmi minisztérium is köszöntötte születésnapja alkalmából.
Jól beazonosítható társadalmi réteg eszmei világát testesítik meg ezek az egykori katonák, akik nosztalgikusok a kommunizmus iránt, és a múltat valami oly mértékben megszépítik vágyálmaikkal, hogy teljesen eltorzítják. A holokausztot is tagadják és a nagy dicső, többezeréves román nemzeti múlt rabjai, ami nem más, mint illúzió. Nem új jelenségről van szó, tudjuk, hogy a román társadalom elég jelentős része idealizálva gondol vissza Nicolae Ceaușescura, a nacionalista-kommunista eszmeiség nagy, erős és szuverén Románia iránti vágyát vizionálva bele a mai gyökeresen eltérő valóságba és azt próbálják életre kelteni.
Ezek a szélsőséges erők eddig sose jelentek meg reális veszélyként a hírszerzési jelentésekben, sőt legutóbb még úgy vélték a titkosszolgák, hogy nem rendelkeznek komoly társadalmi felhajtó erővel, nem képeznek modern szerveződéseket, hogy aztán alaposan rácáfoljon erre a Georgescu-jelenség, amely vélhetően orosz befolyással korszerűsíteni tudta magát és a közösségi média segítségével tavaly decemberben berobbant a köztudatba.
Az ügyészség eljárása kirakatpernek tűnik, mert ezekről a szerveződésekről az állami intézmények régen tudhattak, csak senki nem vette őket komolyan. Most, amikor közeledik az elnökválasztás megismétlése, gyorsan előkapták őket, és hirtelen alkalmazni kezdték ellenük a törvényeket. Mert az nem kétséges, hogy eddig is ezt kellett volna tenniük, de a román igazságszolgáltatás és hírszerzés hálóján csak a „székely terroristák” akadtak fenn. Nem kizárt, hogy ezekkel a volt katonákkal is példát akarnak statuálni, mint ahogy az sem, hogy csak májusig lesz nekik szerepük, csak addig fogják őket vörös posztóként zászlóra tűzni, majd utána hagyják elévülni az ügyet. Emiatt lehet sokaknak olyan érzése, hogy kirakatperről van szó. Nem először fordulna elő, hogy a hazai igazságszolgáltatás látszatintézkedésekkel próbálja helyrehozni évtizedes mulasztásait.
Mindazonáltal nem kell lebecsülni ezeket a szélsőséges erőket, hiszen a társadalmon belül oly nagy mértékű feszültség uralkodott el, hogy az emberek jó része bárkire hajlandó hallgatni még akkor is, ha nyilvánvaló politikai sarlatánok próbálják átverni. Meg vannak győződve, hogy a jelenleginél rosszabb társadalmi-politikai-gazdasági helyzet nem alakulhat ki, s ebben a fősodratú pártok iránti mély zsigeri utálatukban azt sem hajlandók észrevenni, hogy Románia közben teljesen megváltozott 35 év alatt. Még a mentalitás szintjén is komoly kedvező változások érhetők tetten, de a Georgescu-féle kalandorokat mozgató erők abban érdekeltek, hogy a lakosság percepcióját megváltoztassák, és elhitessék vele, hogy borzalmas körülmények között él. S ezt még akkor is el tudják hitetni vele, ha a romániai társadalom valójában soha nem élt még olyan jól, mint most.
Aggodalmak persze mindig bőségesen vannak, a kánaán sem olyan, mint ahogy azt sokan elképzelték, hiszen a modernizáció számos új problémát hozott létre, s ezektől való menekülésként igyekeznek egyesek a megszépített dicső múltba visszafordulni. Sajnos ott sem fognak találni megnyugtató megoldásokat a jelenlegi problémákra, csak ezt már senki nem mondja el nekik. Aki pedig elmondja, annak meg nem hisznek.
Borítókép: Facebook
