Minél jobban tagadják a hatóságok a kisebbségekkel – ebben az esetben a magyarokkal – szemben megnyilvánuló gyűlöletet, annál gyakrabban kerülnek felszínre ilyen esetek. Tökéletes lakmuszpapír erre a társadalmi valóságra az, hogy mi történik a lelátókon vagy a meccsek után, amikor a tömegbe elkeveredett személyek átléphetik a jóérzés korlátait, és kifröccsenhet az a mély zsigeri gyűlölet, ami más helyzetekben nem biztos, hogy ennyire erőteljesen megnyilvánul. Persze, azt is lehet mondani, hogy az a jó, amíg az ultrák kitombolhatják magukat a lelátón, kiereszthetik a gőzt, mert akkor a mindennapokban nem lesznek intoleránsak. Ez azonban meglehetősen naiv szemléletmód, hiszen jól látjuk, hogy nemcsak a stadionokban nyilvánul meg a magyarellenesség, hanem a munkahelyeken, a kórházakban, az igazságszolgáltatásban is napirenden van, amikor folyamatosan kettős mércét alkalmaznak, a magyar alkalmazottnak pedig finoman a tudtára adják, hogy ne beszéljen anyanyelvén a munkahelyén telefonon családtagjaival sem. Hát mi ez, ha nem magyargyűlölet?  

A magyar kultúra és nyelv iránti ellenszenvet főleg az erdélyi városokban – sajnos – magukba szívják a többségi fiatalok a társadalomból (otthon a szülőktől, az iskolában, barátoktól, a tananyagból, a médiából stb.) és rendszerint újratermelődik, hiszen a kisebbségvédelmi törvényes keret kedvező alakulása ellenére a hatóságok elmulasztották azokat a mélyreható társadalmi átalakításokat, amelyekkel a többségi lakosságot elfogadóbbá teszik. S alkalomadtán a kisebbségit is, bár strukturálisan és a számokat tekintve ilyen esetben mindig a többségre hárul nagyobb felelősség. A román politikusok azonban csak formailag akarják kipipálni a kisebbségeket védő intézkedéseket, a társadalmi átalakítást megspórolták, kerülik azokat a görcsoldó, mélyreható változásokat előidéző jelképes és valós gesztusokat, amelyek valóban kimozdíthatnák a román–magyar kapcsolatot a jelenlegi stagnáló állapotból. Nagyon veszélyes ez a helyzet, hiszen nem kell sok ahhoz, hogy ebből a törékeny egyensúlyállapotból ismét a sötét 1980-as 1990-es évek szintjére süllyesszék az etnikumok közötti viszonyt. Elég csak egy gyutacs, és máris felperzselődhet az, amit 35 év alatt a románok és a magyarok együtt kiépítettek.