Imacsokrok – kiállítás Márton Áron püspök személyi hagyatékából

Közös imádsággal és érseki áldással zárult az esemény (A SZERZŐ FELVÉTELEI)
Isten szolgája Márton Áront 1924. július 6-án, a gyulafehérvári székesegyházban szentelte pappá Mailáth Gusztáv Károly püspök. Az esemény közelgő 100. évfordulója tiszteletére nyílt meg április 11-én a kolozsvári Szent Mihály plébánia Szentegyház utcai Ars sacra egyházművészeti galériájában az a kiállítás, amelyet az elmúlt négy év folyamán a főegyházmegye nyolc településén mutattak be és most Kolozsvárra is eljutott. A tárlat kifejezetten a Márton Áron személyi hagyatékában fellelhető és a szűkebb értelemben vett történetkutatásból kirekedt lelki csokrok szemléletesebb darabjait tárja a látogatók elé.

Az ünnepélyes megnyitón László Attila főesperes köszöntőjében rámutatott, hogy ez az esemény csíki gyermekkorából idéz emlékeket, amelyek a kor hívő légkörét érzékeltetik. A kiállított tárgyak korában élt nagymamája, akivel együtt imádkozott, neki köszönhetően már hétévesen hallott az imacsokrokról. Az volt az emlékkönyvek kora, amikor még füzetbe jegyeztek fel megőrzendő emlékeket egymásnak és maguknak az emberek. Hátha ez a kiállítás segít abban, hogy például a hittanosok is műveljék ezeket – fejezte ki reményét a főesperes.

A kiállítást Kovács Gergely gyulafehérvári római katolikus érsek nyitotta meg, aki Márton Áron boldoggá avatása posztulátoraként a tárlat létbe álmodója volt. Hangsúlyozta: napjainkban is folyamatosan tenni kell Márton Áron püspökért – ne feledjük, hogy ő is tesz értünk. Azt is elmondta: aránylag hamar összeállt a kiállítás anyaga az addig elfekvő tárgyakból, imacsokrokból. A vándorkiállítást – amelynek fontos állomása Kolozsvár – Isten Szolgája Márton Áron püspökké szentelése 80. évfordulóján, 2019-ben nyitották meg.

Kovács Gergely érsek: folyamatosan tenni kell Márton Áron püspökért, mert ő is tesz értünk

 Az imacsokor vagy lelki csokor csoportoknak, közösségeknek vagy egyéneknek a rászoruló, nehéz feladat előtt álló személyért felajánlott imáiból, jócselekedetből, erénygyakorlatból álló lelki természetű „csokor”. Ezeket gyakran szép képpel, illusztrációval, kézimunkával kísérve küldik lelki ajándék, illetve köszöntő gyanánt. 

Lelkicsokor a csíksomlyói ferences harmadrendi, világi testvérektől, 1939

A megnyitó folytatásában Bernád Rita-Magdolna, a gyulafehérvári érseki és főkáptalani levéltár igazgatója és főlevéltárosa tartott átfogó előadást, elmondva többek között: „A tárlat keretében olyan tárgyi, elsősorban levéltári emlékanyag kerül bemutatásra, amelynek nagyobb része Márton Áron személyi hagyatékából származik. Ezen hagyatékban levő több száz, a püspöknek küldött imacsokor mellett az Érseki Levéltár más fondjaiban – a püspöki hivatal levelezésében, és az ünnepi alkalmakra, így születésnapra, karácsonyra, húsvétra küldött üdvözletek, köszöntők gyűjteményében – is feltűnnek Márton Áronnak címzett lelkicsokrok és köszöntőkbe foglalt felajánlások. A kiállítás lehetőséget nyújtott elővenni és közzétenni az eddig még feldolgozatlan, a történetkutatás látóköréből kimaradt emlékanyagot. A tárlaton a látványosabb imacsokrok, üdvözletek kerültek bemutatásra, a püspöki lakosztály néhány tárgyi emlékével kiegészítve. Ezek az imacsokrok »látható jelei« a Márton Áront övező és kísérő szeretetnek, féltő ragaszkodásnak, ami négy évtizedes szolgálata alatt folyamatosan megnyilvánult. A plébánosok és egyházközségek, lelkiségi csoportok, szerzetesközösségek, papi és világi személyek – a kor gyakorlata szerint – imafelajánlásokból, jócselekedetekből, erénygyakorlatokból álló színes rajzokkal és kézimunkával díszített lelki csokrokkal kedveskedtek a főpásztornak.”

Az imacsokrok a főpásztor iránti mélységes szeretetről, együttérzésről, segítőkészségről, a kereszthordozásában való részt vállalásról tanúskodnak – hangsúlyozta Bernád Rita-Magdolna

Megtudhattuk, hogy Márton Áron 1939-ben, a püspökké szentelés alkalmából kapta az első imacsokrot. A hagyatékában levő 1939. évi díszes imacsokrok között találjuk a marosvásárhelyi római katolikus tanítóképző és gimnázium növendékeinek és a csíksomlyói ferences harmadrendieknek a felajánlását. Az imacsokrok legnagyobb része 1949-ben, Márton Áron püspökké szentelésének 10. (és pappá szentelésének 25.) évfordulójára érkezett Gyulafehérvárra. Volt olyan csokor is, amely a letartóztatását követően érkezett, például a csíkszentmiklósi, borzsovai hívek néhány nappal a letartóztatás után keltezték lelkicsokrukat.

Az imákat a püspök a börtönből való, 1955-ben történt szabadulása után írt első körlevelében így köszönte meg: „Távollétem alatt mindig éreztem, hogy Tisztelendő Testvéreim együtt éreznek velem, gondolnak reám, imádkoznak érettem. Köszönöm a jóságukat”. 1959-ben, a püspökké szentelés 20. évfordulójára is nagyszámú lelki csokor érkezett a püspöki székhelyre, úgyszintén 1964-ben, a 25 éves püspöki (és 40 éves papi) jubileumára, 1966-ban, a 70. születésnapjára (még a háziőrizet ideje alatt), majd 1974-ben pappá szentelésének 50. évfordulójára, és 1976-ban, a 80. születésnapjára is.

A felejthetetlen főpásztor püspöksüvegét (mitra) is kiállították

A hatalmas mennyiségű, több mint másfél millió imádságot (Miatyánk, Üdvözlégy Mária, rózsafüzér, Hiszekegy, Szűz Szülője, Mária énekek, különböző litániák és kilencedek, keresztút végzése), szentségek vételét, szentgyónást, szentáldozást, szentmisén való részvételt, valamint ezernyi böjti napot és jócselekedetet egybefoglaló „csokrok” messze túlmutatnak az ünnepi alkalomból lerótt „kötelező” tiszteleten, és folyamatosan (a háziőrizetre kényszerített, majd idősödő korában is) a főpásztor iránti mélységes szeretetről, aggodalomról, együttérzésről, segítőkészségről és a kereszthordozásában való részt vállalásról tanúskodnak. 

Az eddig feldolgozott anyag összesítéséből kiderült, hogy az erdélyi egyházmegye területéről 158 helységből küldtek imacsokrot (egy-egy helységből akár többet is), és érkeztek ilyenek a szatmári, váradi és temesvári részekről is.

Márton Áron stólája mellett levél és üdvözlet látható

Az imacsokrok formai megoldásai, díszítése, kivitelezése több szempontból a huszadik században elterjedt rajzos „emlékes” füzetek kinézetéhez hasonlít, ugyanakkor ezeket a lelki témákhoz igazították és paphoz, püspökhöz méltó jelképeket használtak. Gondolhatunk arra is, hogy az ’50–’70-es években, amikor nemigen volt lehetőség szentképhez jutni, de még albumok sem igen voltak, készítőik ezen hiányt kézügyességgel és szépérzékkel igyekeztek pótolni. Lehetőségük szerint törekedtek az igényes kivitelezésre is. A NON RECUSO LABOREM jelmondat mellett ugyanakkor megsokasodtak az elnyomásra vonatkozó, áthallásos szövegek is: „üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk”. 

Az imacsokrok felajánlásait kiegészítik a személyesebb hangvételű levelek és üdvözletek. Feladóik – püspöktársak, főesperesek, plébánosok, ferences szerzetesek, szociális testvérek és sokan mások – elismerően írnak. A ’70-es években a négy Rómában tanuló egyházmegyés kispap – köztük Jakubinyi György nyugalmazott érsek – is többször küldött üdvözletet és kérte „az Úr Jézust, a mi Főpapunkat, hogy továbbra is így vezesse Püspök Atyánkat papi-főpapi életútján”. Rómából küldött üdvözlő lapján Domokos Pál Péter is feltünteti, hogy „Itt porbahulltan Püspök atya egészségéért esedezem” – mutatott rá rangos előadásában Bernád Rita-Magdolna.

Szénszállító csille-makett, a lupényi hívek ajándéka, 1949

A kiállításon látható Márton Áron püspöki jelvényei – mitra, pileolus, stóla – mellett néhány, az ünnepi évfordulókhoz kapcsolódó, ajándékba kapott emléktárgy is, így római érmék XII. Piusz pápáról, VI. Pál és II. János Pál pápáról, a II. Vatikáni Zsinat IV. üléséről (1965), de rendhagyó módon szénszállító csille-makett is a lupényi hívektől (1949). A kapnikbányaiaktól küldött bányavirágok (1964) is helyet kaptak a tárlaton, amelynek megteremtésében közreműködött Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatója és Hegedűs Enikő művészettörténész, egyházművészeti referens is. A kiállítás előkészítésében nyújtott segítségért köszönet illeti Dicu Adrian informatikai konzultánst, és Vass Csongor munkaügyi referenst, a felépítésben való részvételért pedig Pál Pétert, Benedek Árpádot és nem utolsósorban Nagy Emőkét, a kolozsvári gyűjtőlevéltár levéltárosát, egyben az esemény moderátorát. 

Az eseményen, amelyet közös imádság és Kovács Gergely érsek áldása zárt, a Szent Cecília kórus egy csoportja Potyó István karnagy vezetésével az alkalomhoz illő műveket szólaltatott meg.

László Attila főesperes a kiállítás fontosságát hangsúlyozza Maksay Ágnes tévériporternek

Elődeinknek a kiállításon látható, megtapasztalható példája erősítsen minket a hitben, az ima erejében, és abban a reményben, hogy Márton Áron püspök Isten színe előtt közbenjár főegyházmegyénkért és mindannyiunkért. 

Az egyházművészeti galériában látható tárlat megtekinthető június 7-ig, hétköznapokon délelőtt 10-től délután 5 óráig.

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei

Ezekben a napokban emlékezünk arra, hogy idén 25 esztendeje annak a történelmi látogatásnak, amelyet Szent II. János Pál pápa tett 1999. május 7–9. között Romániában. Személyében első ízben látogatott el Krisztus földi helytartója, a katolikus egyház feje többségében ortodox vallású országba.
Közhír