Püspökké szentelésére emlékeztek Kolozsváron
Szerdán, február 12-én este a kolozsvári Szent Mihály-templomban a 86 évvel ezelőtti eseményre, Márton Áron püspökké szentelésére emlékeztünk ünnepélyes szentmise keretében.
A liturgia bevezetőjében László Attila főesperes plébános rámutatott, hogy a Tiszteletreméltó Márton Áron püspökké szentelésére emlékezve ünneplünk. „Jubileumi esztendőnkben, a búcsúnyerési lehetőség reményével emlékezünk, imádkozva munkáljuk a jövőt, ma is Márton Áronnal látva megerősödésünk lehetőségét. Áron püspök szavai egyértelműsítik, hogy mit kínál e jubileumi ünneplés, a búcsúnyerés lehetősége: «Sokan vannak, akik tőlünk várják, hogy megnyissuk számukra az örök boldogság kapuját. Szülők, testvérek, rég elhalt rokonok, ismerősök. Talán azok, akikkel csak egy futó pillanatra, utcán, templomban vagy munkahelyen találkoztunk, de akik az elfutó pillanatról is rokonszenves emléket vittek magukkal. Vagy akiknek mostani szenvedéseit mi okoztuk, a mi bűneink, bűnös példánk, könnyelműségünk vitte a gyalázatba, amelyet le kell mosnia. S ott vannak azok, akiknek senkijük sincs, az elfelejtett lelkek ezrei és tízezrei, akikről senki sem emlékezik meg, akik hitetlen és közömbös környezetben is megőrizték és megszentelték a lelküket, de a világnak és önmaguknak élő hozzátartozóiktól hiába várják a vallásos kegyeletet.» (Kolozsvár, 1937. november 1.)
Így legyünk együtt hálaadásban, imádságban, Áron püspök boldoggá avatásáért és ahogy ő is kívánná mindannyiunk számára: ünnepeljük életjobbító szándékkal Urunk szent titkait, elnyerve a búcsú kegyelmeit a magunk vagy szeretteink javára” – hívta fel a figyelmet László Attila.
A szentmise kezdetén annak főcelebránsa, Kerekes László, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye segédpüspöke – akivel húsz pap koncelebrált – köszöntötte a híveket, majd az Erdélyi Iskola oktatásügyi és népnevelő folyóirat – amelynek főszerkesztője volt Márton Áron püspök is – 1938/39. VI. évfolyam 5–6. számából Veress Ernő, Márton Áron kolozsvári helyettes plébánosa, felelős szerkesztő Ave Episcope! című, a püspökké szentelés kapcsán írt bevezetőjéből idézett: „...Annál nagyobb az örömünk, hogy az isteni Gondviselés beleszólt a dolgok szokott rendjébe, s azt a férfit tette vezérré, aki lelkipásztori, közéleti és írói pályáján ugyancsak eredeti utakon járt, s a meglevő langyosságokat nem igen kímélte.” Ugyanebben a számban a Hírek rovatban az Erdélyi Iskola folyóirat üdvözölte püspök-szerkesztőjét. Dr. György Lajos így ír: „Meghatottságunk, hogy szerkesztőnkben, szellemi vezérünkben egyházmegyénk főpásztorát tisztelhetjük, sokkal nagyobb, hogysem szavakba lehetne önteni érzésünket. Bolyongunk a földi tereken, bolyong az egész erdélyi életünk, iskolai és népnevelésünk a bátortalan bizonytalanság pusztaságában.
Meggyőződésesen érezzük, hogy tévelygésünkből és szétszóródottságunkból egyedül csak a Jó Pásztor eszménye terelhet a helyes irányba. Kegyeskedjék megengedni, hogy Nagyméltóságod jó pásztorsága nyomában haladjon továbbra is az Erdélyi Iskola népünket az üdvösség útjára terelő törekvésében.”
Tiszteletreméltó Márton Áron püspök életével valóban a Jó Pásztort, Jézus Krisztust mutatta meg nekünk. Imádkozzunk, hogy mielőbb a szentek között tisztelhessük. Ugyanakkor kérjük az ő közbenjárását, hogy a mindennapi keresztény életünkkel a Jó Pásztor eszményét tudjuk megélni életünk minden napján – nyomatékosította Kerekes László segédpüspök.
A szónok, György Alfréd, a kamilliánus rend generálisi delegátusa homíliájában elmondta, szerinte Márton Áron a küzdő remény és a szenvedő szeretet embere. Többek között hangsúlyozta: „Márton Áron politikai téren a keresztény tanokon álló demokratikus berendezést támogatta. Elvetette és károsnak tartotta a széles körben terjedő liberalizmust, amiért az nem szab korlátokat az egyén szabadságának, így aláássa a társadalmi struktúrákat (például a családot), és a marxizmust, mert erőszakos és a magántulajdon semmibe vételét hirdeti. Tudta, hogy a merev korlátokat felállító eszmerendszerek könnyen válhatnak öntörvényűvé. Krisztus király ünnepén, 1946. október végén a marosvásárhelyi egyházközség nyolcnapos missziójának befejező ünnepségén a demokrácia erkölcsi feltételeiről beszélt: «A demokrácia csak a lelkileg művelt és fegyelmezett emberek között működik jól (...), a demokrácia igazi hordozója a nép, és nem az utcai tömeg. A tömeg nem azonos a néppel. A nép saját erejéből él és cselekszik, a tömeget kívülről mozgatják. A népet a meggyőződéses és felelősségük tudatában lévő emberek alkotják, a tömegeket összeterelik élelmes emberek. A nép, amely méltó e névre, maga határozza meg a magatartását, a tömeg oda mozdul, ahová az ösztöne vagy az ügyes emberek hajtják. Ugyanaz a tömeg ösztönére hallgatva virágvasárnapján hozsannát, a közéje dobott jelszavak hatása alatt pedig nagypénteken feszítsdmeget kiáltott.»
Márton Áron olyan korban élt, amely arra tanította az ifjúságot, hogy az állam legborzasztóbb ellensége a papság. Mindszenty József bíboros hagyatékában szerepel az az 1948. májusi levél, amelyben ismertették vele a Szovjetunió egyetlen ifjúsági szervezetének, a Komszomolnak az előző évben kiadott tízparancsolatát. Ennek 10. pontja szerint, >ha nem vagy meggyőződéses istentelen, nem lehetsz jó kommunista>. Ennek ellenére Márton Áron püspök a fiatalság valódi vezetője, hiteles nevelője volt, azzal a szándékkal, hogy a keze alól kikerülő ember «ne legyen a történések akarat nélküli labdája, ne a körülmények alakítsák, hanem ő alakítsa az életét.» Rendíthetetlen hitével, munkásságával, szenvedésével bizonyította, hogy mindez lehetséges” – mutatott rá a szónok.
Az egyetemes könyörgések keretében, Márton Áron közbenjárását is kérve és boldoggá avatásáért imádkozva, a jelenlevők Istenhez fohászkodtak a kereszt árnyékában élő egyházáért, a szétszóratottságban élő népéért, népünk elöljáróiért és nevelőiért, a megosztott családok egységéért, a kisgyermekeket váró édesanyákért, az édesapákért, hogy Isten szándéka szerint hűséggel álljanak családjuk mellett; a szülőkért, hogy gyermekeiket becsületességre, munka- és igazságszeretetre neveljék, az idegenben dolgozó fiatalokért, a plébániai közösségek egységéért és megújulásáért, az egyháztanácsosokért, hogy gondossággal és szeretettel őrizzék az őseinktől kapott hagyatékot; az Egyház közösségéből eltávolodottak, a hitükben megingott testvéreinkért, a betegek és szenvedők gyógyulásáért.
A szentmise végén László Attila többek között elmondta, hogy papi hivatásukat Tiszteletreméltó püspökünk szellemi kisugárzásának köszönhetően szülőfalujából, Csíkszentdomokosból jelenleg kilenc pap szolgálja odaadóan Istent, egyházunkat és népünket. Közülük négyen koncelebráltak most a megemlékező szentmisén.
(Az ünnepi szónok, György Alfréd, a kamilliánus rend generálisi delegátusa, Bőjte Csongor, a Szent Mihály-plébánia segédlelkésze, a Verbum Egyesület igazgatója, Bara László, a marosvásárhelyi Árpádházi Szent Erzsébet és Boros Vilmos, a nyújtódi egyházközség plébánosa – a szerző megj.).
A szentmisén, amelynek zárásaként elhangzott nemzeti imánk és a Márton Áron-himnusz, felemelő egyházzenei szolgálatot teljesített a templom Szent Cecília kórusa, Potyó István kántor, karnagy vezényletével.
