A szerző amerikai határvidéken játszódó, nihilizmus ihlette, erőszakos történetei és apokalipszis utáni világképe számos díjat és filmadaptációt eredményezett, valamint álmatlan éjszakákat szerzett az olvasóknak – írja az MTI. Cormac McCarthy élete első hatvan évében alig volt ismert, a nagy áttörést a Határvidék trilógia első részével, a Vad lovakkal érte el, ami mindent megváltoztatott. Az írót sosem lehetett a vörös szőnyegen látni, visszahúzódó természet volt, alig adott interjút. McCarthy – akit Ernest Hemingway, valamint William Faulkner után a legnagyobb amerikai írónak tartanak – az új-mexikói Santa Fében lévő otthonában hunyt el, a hírt fia, John McCarthy erősítette meg.
A „Vadnyugat krónikása” ifjabb Charles Joseph McCarthy néven született 1933. július 22-én a Rhode Island-i Providence-ben, hatgyermekes ír katolikus családban, később vette fel az ősi ír Cormac nevet. Apja ügyvéd volt, az író pedig Tennessee-ben nőtt fel viszonylagos jólétben, de Közép-Amerikában nem érezte otthon magát.
Az 1950-es években a légierőben szolgált, az 1960-as évek végéig kétszer nősült, először Lee Hollemant vette el, akitől fia is született, majd Anne DeLisle angol énekesnőt, akitől 1976-ban vált el. Rövid európai tartózkodás után visszatért Tennessee-be, Knoxville-ben telepedett lett, majd a texasi El Pasóba, illetve Santa Fébe költözött.
Első műve, az 1965-ben megjelent, a tennessee-i vidéken játszódó A gyümölcskertész (The Orchard Keeper) Faulkner utolsó kiadójának kezébe került, aki látott fantáziát a fiatal íróban. Az Isten gyermeke és az Outer Dark című korai művei nem hoztak sokat a konyhára.
1985-ben jelent meg a Véres délkörök (Blood Meridian) című regénye, amely megjelenésekor kevés figyelmet ébresztett, mégis ezt a művét tekintik az első valóban nagy és talán a legjobb regényének. Az erőszakkal teli, hősök nélküli regény skalpvadász banda történetét meséli el a XIX. századi Vadnyugaton.
A Határvidék trilógia első darabja, a Vad lovak, amely határ közeli texasi tanyán játszódik, végre elhozta számára az elismerést az 1990-es években. A trilógiát követő Nem vénnek való vidék című regényét Joel és Ethan Coen rövidesen filmre vitték, az alkotás 2007-ben elnyerte a legjobb filmnek járó Oscart.
Az út című, 2007-ben Pulitzer-díjat érdemelt regénye még a korábbiaknál is sötétebb világba vezeti az olvasót. Ismeretlen katasztrófa utáni világban, amely véget vetett a társadalomnak és az élelmiszertermelésnek, apa és fia vándorol reménytelen emberek között az elpusztult tájon át. A regényből szintén készült film, amely számos díjat nyert. Hosszú szünet után tavaly jelentek meg az idős író The Passenger és Stella maris című regényei.
„McCarthy műveiben a valóságot – legyen szó akár tájról, akár érzésről – mindig a maga egyszerűségében igyekezett a legelemibben megragadni, szóvirágok és barokkozás nélkül. Egyes kritikusok William Faulkner és Herman Melville örökösének nevezték, akikkel közös volt az érdeklődése a veszteség, a szenvedés, a vérontás, a sors iránt. A Rolling Stone magazinnak prózatémái kapcsán egyszer azt nyilatkozta: ha nem életről és halálról van szó, akkor őt nem is érdekli a dolog” – írja a Könyves Magazin.
Borítókép forrása: Facebook/Cormac McCarthy
