Beton.hofi a nulláról és a kemény belső utazásának inspiráló jellegéről
LUKÁCS ORSOLYA-IZABELLA
– Milyen érzés újra itt lenni a Vibe fesztiválon?
– Nagyon jó mindig Erdélybe jönni, én már egy nappal hamarabb érkeztem, Dés mellett voltam, majd a csapat felvett Tordán és úgy érkeztem ide. Sajnos most nem tudunk túl sokat maradni, illetve a Park után jöttünk (július 5-én Beton.Hofi a Budapest Parkban lépett fel. szerk. megj.), úgyhogy elég kemény hévégéje volt a csapatnak, de jó érzés mindig itt lenni.
– A decemberi interjúnk óta jó sok minden történt, többek között megjelent a nulla mixtape, rajta a 16 tonna fehér hó dallal, ennek a klipforgatásának kolozsvári részébe mi is kicsit bekukkanthattunk. Mesélj az albumról így fél év távlatában, mi volt az alapkoncepció, mit sikerült megvalósítani?
– Az alapelképzelés az volt, hogy a hétköznapjaim minden spektrumából tudjak valamilyen színárnyalatot megjeleníteni rajta, ezáltal visszacsupaszodni nullára. A nullával valahogy az élet ciklikusságára is próbáltam egyfajta szimbolikát létrehozni, amiben benne van a kör is, benne van az is, hogy időről időre újra eléred a zéróst és onnan újra elindulsz felfele. Azt gondolom, sikerült elég sokféle dalt ráhelyezni, sikerült megmutatni szerintem, hogy a rap most 2024-ben különböző zenei műfajokon miként ível át, és helyet kap rajta old-school, new-school, de valaki úgy fogalmazott, hogy ez egy darkpop lemez, de kinek mi a szájíze, azt mondja rá. Összességében én egyébként elégedett vagyok a munkámmal meg a csapatom munkájával.
– Milyen visszajelzések érkeztek rá?
– Nagyon vegyes visszajelzések érkeztek, de általában mindegyik mixtapere vegyesek voltak. Valahol azt mondják, hogy a legerősebb albumom, van, aki azt mondja, hogy a leggyengébb. Kritikai szinten is volt olyan sajtóorgánum, ami azt mondta, hogy ez már nem ütött akkorát, máshol pedig azt mondták, hogy ez az életem mesterműve. Nem tudom, hogy ebből mit tudnék levonni, igyekszem nagyjából semmit, nullát levonni belőle. Aki ismer engem, a közvetlen zenei meg baráti környezetem, nagyon szereti és ez számít.
– A Frida Kahlo single ötlete hogyan született meg? Mi a történeted a Carson Coma-val?
– Giorgioékkal egy zeneipari momentumban keztük el a pályánkat és végigkövettük, ahogy a Carson Coma és a Beton.hofi projekt egyre inkább kiemelkedik a saját környezetéből. Érdekes kihívás volt átmenni az ő univerzumukba. Miki357-nek a közreműködése kellett ehhez, ő a klipben is megjelent, mint készítő, mind büszkék vagyunk erre a közös munkára.
– Három mixtape után hogy érzed, mi a legnehezebb számodra a teljes folyamatban?
– Kizárni a külső tényezőket, a külső nyomást, nem valakinek a szájízére faragni, hanem, hogyha én szeretném ezt bizonyos szempontból, akár dalszelekcióban absztraktnak tartani, vagy mások által nem feltétlenül indokoltnak, ahhoz az kell, hogy minél inkább elkülönítsem magam a külső hangoktól. Én éppen ezért be is költöztem a stúdióba, teljesen kizártam a magánéletemet is, és minden nap ezzel foglalkoztam. De nehéz utána vissza is térni, meg újra integrálódni. Ha valaki olyan szövegeket próbál írni, amelyek tartalmilag a saját érzelmei mentén rezegnek, akkor az egy kemény belső utazás és meg kell tisztelni azt az utazást, mert nagyon veszélyes helyekre is el tud vinni.
– A nulla esetében húszból három dalnál szerepelsz egyedüli szerzőként. Mi alapján feateltél?
– Alapvetően a saját zenei kollektívánk és házunk tájáról, meg az elmúlt pár évben kialakult zenei meg baráti kapcsolatokból válogattam, és ha valamiféle jelentősége van, akkor az az, hogy szerintem a zene még inkább érdekes dolog, ha több ember világa találkozik. Én ezt egy csapatjátéknak fogom fel, külön kihívás is ilyen elgondolásból, mert, ugye, én vagyok a név rajta, főleg én vagyok, akinek a lelkivilága kibontakozik. Szerintem ez érdekes lehet azoknak is, akik együtt dolgoznak velem. Időnként megterhelő belépni valakinek az ennyire mély érzelmi életébe, de mindannyiunk számára komoly tapasztalatszerzés egy ekkora volumenű anyag elkészítése.
– A leggyakrabban Anubii$-szel vannak közös dalok. Mindketten erdélyi kötődésűek vagytok. Ez miben releváns, miben mutatkozik meg, mi a kettőtök története?
– Abban releváns, hogy vannak olyan közös generációs meg családi ismereteink, amelyek miatt kevesebb szóból is megértjük egymást. A mi történetünk az, hogy az Anubii$ megkeresett, hogy zenélne velem. Akkor én még nem adtam neki lehetőséget, mert bizalmatlan voltam, csak egy internetes felhasználó volt számomra, egy facebook profil. Aztán annyira kitartó volt, hogy egyszerűen elfogyott a türelmem és elküldtem valahova a zenéit úgy, hogy meg sem hallgattam. Egyszer csak megjelent egy zenei táborban itt Magyarországon. Utána igazából az hozott össze bennünket, hogy Walesben az óceánparton töltöttünk együtt időt egy konténerházban, és három napig csak zenéltünk. Ott született meg egy csomó dal erről a mixtaperől. Aztán megbeszéltük, hogy ezt Budapesten folytatjuk, ő oda is költözik, és mindent alárendeltünk ennek, ő még azt is, hogy hol lakik.
– A nulláról melyik dalt emelnéd ki, melyik áll hozzád a legközelebb?
– Az Indián, a Margaréta meg a Lucyd. Ezek igazán személyes darabok.
– A Tükörterem egyik sora: ,,Háromféle Beton.Hofi van a Parkba”. Mit takar ez a hármas szám? Hogyan, mi alapján különíted el ezt a három Beton.Hofit?
– Ez szerintem egy elvont szimbólum, de a három Beton.Hofiból azt hiszem van egy teljesen barbár, egy nagyon szenzitív, és mindig van egy középút is.
– Amikor én próbáltam ezt megfejteni, valahogy úgy kategorizáltam, hogy van egy előadói én, egy valamikori futballista és egy magánéletét élő karakter ebben. Ezt mennyire lehet így különválasztani?
– Így is lehet. Igazából van egy valamikori labdarúgó, van egy valaki, aki az egyetemet megpróbálta, a közgazdász diplomájával kezdene valamit, és van egy rapper.
– Egy idei forbesos interjúban úgy fogalmazol, a nulla név azért lett, mert a trilógia lezáró szimbóluma. Ezek szerint a következő munkád egy új kezdet lesz? Ha igen, miben lesz más?
– Valószínűleg igen, és abban lesz más, hogy nagyon sok tapasztalattal, fentekkel, lentekkel, hullámvasúttal volt teli ennek a három mixtapenek, ennek a trilógiának az elkészítése, és azt hiszem, benne lesz az összes tapasztalat abban a hangban, amiben megszólalok majd a következő anyagokon. Nem tudom mennyi ideig tervezek még zenével foglalkozni, de azt hiszem, hogy egy ciklusnak vége van, és lehet van még egy második felvonás, végülis egy a ráadás, a magyar igazság. Mindenképpen a karrierem második felére fordulok át.
Borítókép: Vibe fesztivál
