„Az erdélyi kistájban, Kalotaszeg alszegén, a ma közigazgatásilag Szilágy megyéhez tartozó kis faluban újabb helyszínnel bővült a képzőművészeti élet színtere: kilenc éve Sztánán adódik lehetőség a művészeknek együtt töltött időre, alkotásra, eszmecserére. A Szabó Attila zilahi festőművész kezdeményezésére létrejött alkotótábor a Varjúvár szomszédságában épült Szentimrei-házban lelt otthonra. A szilágysági és kalotaszegi alkotókkal induló tábor művészei a témavilágtól függetlenül egyszerre használják a haladó képzőművészeti formanyelvet és a hagyomány nyújtotta lehetőségeket az alkotói önazonosság kialakítására. Célul tűzte ki az alkotói munka serkentését, a kortárs művészeti alkotások létrejöttét, dokumentálását” – olvasható a Szabó Zsolt által írt és szerkesztett szórólapban.
Bibza Gábor esperes-lelkipásztor beszélt a kiállítás létrejöttéről, az alkotói folyamatról és a munkákról. A boltív szerepére mutatott rá, amely képes nagy távolságot áthidalni és jelentős súlyt alátámasztani. A tábor is olyan embereket hoz össze, határon átívelve, akiknek alkotómunkájával gazdagodik a nemzet – állított párhuzamot. „Ezekből a munkákból láthatunk itt két csokorra valót: Torockót és a Székelykőt sárga-zöld fényben. A sztánai Csigadomb tábor résztvevőinek háromévnyi munkáiból állt össze ez a kiállítás, olyan alkotások, amelyeket mi is nagyon jól ismerünk. És mégis minden alkotás más, új és egyedi a maga nemében. Mert a művész átszűri a maga lelkén saját világát, tehetségét, amit a képeken keresztül visszaad, megoszt velünk. Van közöttük három összekötő, összefűző kapocs. Az egyik kapocs a táj, a falu felett magasodó Székelykő és a környezet, a földművelés nyomai és a dicső múltú Torockószentgyörgy dombjai. Ezek mind-mind meghatározóak és visszatérő elemei az itt látható munkáknak. A második kapocs, ami összekapcsolja az alkotótábort és annak termését, a tíz művészt, az a sztánai Csigadomb alkotótábor maga. Mint szabad műhely teszi lehetővé, hogy az alkotók egyazon témát lelkükön átszűrve sárga-zöld fényben lássák a nap sugaraiban fürdő, a zöldellő természet igézetében élő, expresszív módon átadott tapasztalat világát. A harmadik kapocs pedig Szabó Zsolt szerkesztő, író, művelődésvezető, a Kányafő Galéria keresztapja, aki háttérmunkájával összekapcsolja a művészeket, a munkákat, akik a Szentimrei-villában Zsolt felajánlásával, meghívásával a művészek alkothatnak. Az alkotások stílusban, kifejezésmódban különbözőek. Van, aki széles ecsetkezeléssel, vastagon viszi fel az anyagot a felületre, van, aki foltokból állítja össze, festi meg a Székelykőt – közelről a foltok láthatók, hátralépve viszont a hegy pompája, egésze bontakozik ki. Tehát Szabó Zsolt az összekötő boltív, aki összetartja a művészeket és alkotásaikat, és menedzseli a kiállítások létrejöttét is” – zárta beszédét az esperes.
Szabó Attila, a tábor művészeti vezetője kiemelte, hogy fontosnak tartja a tábor közintézményi hátterét. – Ahhoz, hogy a tábor fejlődjön, tovább tudjon lépni, szükség van háttérre. Ezeket az alkotóműhelyeket a zilahi múzeum költségvetéséből és a zilahi művészeti központtal közösen szervezik. Az itt látható alkotások a festészet nyelvén közölnek üzeneteket, a festő a csoda erejével és eszközeivel kihozza magából mindazt, amit mi képnek nevezünk. Kemény kő a Székelykő, mindennap más színe, más arca van, nem lehet mellette csak úgy elmenni. Szimbolikus ereje van, a szakralitás jelképe – fogalmazott a festőművész. László Dániel Budapesten élő festőművész, akinek munkája szintén látható e kiállításon, fontosnak tartja a Csigadomb táborban készült alkotások bemutatását a magyar fővárosban is, éspedig a Bartók 1. galériában. Már többször szervezett a művészek munkáiból ott tárlatot.
A kiállított képek alkotói Dabóczi Géza, Horváth Krisztián, Horváth Levente, Kelemen Dénes Hunor, László Dániel, Rózsa Róbert, Starmüller Géza, Szabó Attila, Tóth Tímea és Vári-Váncza Edit.
A kiállítás augusztus 15-ig látható a Donát út 142. szám alatt lévő református egyházközség Kányafő Galériájában.
