Miután meghallgatta a migránsokat, el kellett ismernie, hogy az ő helyükben ő sem tenne egyebet. Az egyetlen dolog, ami megkülönbözteti őt tőlük abban áll, hogy ő az első világban született, előbbiek a harmadikban. De ez önmagában nem érdem. Neki legalábbis semmi erkölcsi kiválóságát vagy kimagasló szellemi teljesítményt nem kellett ezért felmutatnia. Egyszerűen a sorsa hozta így. Ezért, mint mondta, mindig nehezére esett, hogy az Európai kontinens határainak lezárását követelje, soha nem is tette meg. De arra sem volt soha képes, hogy a csőlátásban szenvedő álhumanistákhoz hasonlóan figyelmen kívül hagyja a kontinens lakosainak és maguknak a migránsoknak a valóságos problémáit.
„A gazdasági bevándorlók – írja – abban a hitben jönnek hozzánk, hogy Európa a béke és a jólét földje. Fogalmuk sincs róla, hogy itt tulajdonképpen senki nem várja őket. Hogy sokan közülük elkerülhetetlenül ismét nyomorúságban fognak kikötni, mert menekültjogi kérelmüket a hatóságok el fogják utasítani. Mindez nem vezethet semmi jóra. Az a mindennapos emberáradat, mely újabban Spanyolország határait ostromolja, sem Európának, sem a bevándorlóknak nem válik hasznára.Európa-szerte növekszik a nyitott határokkal szembeni ellenállás. Egy tetszés szerinti országot önkényesen lakóhelyül választani, ez egyszerűen nem életszerű ötlet. Nincs az a szociális ellátórendszer, mely ezt a kísérletet huzamosabb időn át el tudná viselni.”
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
Előfizetés
