A határ menti térségekben új gazdasági lehetőségeket nyit meg befektetőknek, de az állampolgároknak is, akiknek szélesebb régióban válik lehetővé a munkavállalás, hiszen az ingázás egyszerűsödik a határellenőrzés eltűnésével. Az Arad Megyei Tanács például azért örvend, mert remélik, január 1-jétől Kelet-Magyarországról vonzanak könnyebben munkaerőt, amelynek az utaztatása egyszerűsődik, ami nem ritkán alacsonyabb költségekben fejeződik ki, de az ingázás erőfeszítése is kisebb a munkavállalók számára. Megszűnnek a román–magyar határon a hosszú kamionsorok is, amelyek a szállítók, de mások életét is megkeserítették.
Ezt a 13 éve várt döntést itthon mindenki üdvözölte. Feltűnő azonban, hogy Klaus Iohannis államelnök nem köszönte meg nevezetesen Magyarországnak, hogy az ő soros EU-elnöksége idején következett be ez a döntés, holott könnyű elképzelni, hogy ha spanyol, portugál, német vagy bármely más elnökség idején történt volna ugyanez, akkor a soros elnök is kapott volna minden bizonnyal egy félmondatnyi államfői elismerést. Az elnök ehelyett valamennyi uniós intézménynek és tagállamnak megköszönte a kedvező döntést. Iohannis hosszú idő után ismét mosolygott, hiszen a botrányosan véget ért, illetve kényszerűen meghosszabbított mandátuma végén legalább jó hírt is tudott közölni a lakossággal.
Nem így tett viszont Marcel Ciolacu miniszterelnök, aki Olaf Scholz, Pedro Sanchez, Giorgia Meloni mellett Orbán Viktornak is megköszönte a Romániának nyújtott támogatást. Ő nem felejtette el, hogy Magyarország hathatós segítsége nélkül most aligha örvendhettünk volna a határellenőrzés teljes megszűnésének. Minden bizonnyal azok is örülnek a döntésnek, akik két vagy három héttel ezelőtt olyan jelöltekre és pártokra szavaztak, amelyek Romániának az Európai Unióból való kilépését sem utasítják el. Ezért ez a döntés éppen jókor jött az Európa-barát pártoknak, hiszen olyan kézzelfogható bizonyítékot tudnak felmutatni, ami löketet adhat nekik hitelességük visszaszerzésében, és a lakosság meggyőzésében, hogy Romániának az unión kívül nincs reális alternatívája. Még akkor sem, ha az EU-ban nem minden működik jól, és nem minden a kelet-közép-európai országok érdekei szerint történik.
