„A színház a rend, az igazság keresése”

A Trieszt melletti Barcolában jött a világra, apja osztrák, nagyanyja francia, hegedűművész édesanyja szláv származású volt, tőle örökölte a művészetek szeretetét. 1940-ban végzett a milánói színművészeti akadémián, de a színészet sikerei ellenére sem elégítette ki. A színjátszás modern irányzatai iránt érdeklődő ifjú több csoport munkájába is bekapcsolódott, rendezéssel 1943-ban próbálkozott először. A második világháború végén a behívó elől Svájcba költözött, itt állította színpadra 1945-ben Camus Caligula című darabját.

Két év múlva már otthon dolgozott: 1947 májusában Gorkij Éjjeli menedékhely című darabjával nyílt meg a nevével összeforrt milánói Piccolo Teatro, amelynek 1955-től Pietro Grassi mellett társigazgatója is volt. Olaszországban ez volt az első állandó színház, előtte stagione-rendszer működött, amelyben a színházi épületeket időről-időre más-más társulat bérelte ki. Goldoni általa 1947-ben színre állított Két úr szolgája című darabja felújításokkal negyven évig volt repertoáron, a társulat az egész világot bejárta vele.

A színészi pályától végleg elbúcsúzó Strehler évente tíz darabot rendezett, a Piccolo Teatro a múlt század második felének egyik leghíresebb és legnagyobb színházi iskolája lett. Az alapítók a „színházat mindenkinek” jelszót tűzték zászlajukra, így például ők mutatták be az olasz közönségnek a fasiszta cenzúra által betiltott műveket. Strehler kedvenc szerzői közé Goldoni, Shakespeare és Csehov tartozott, akiknek műveit újraértékelte, s kidolgozta a Shakespeare-darabok korszerű előadásának stílusát. Pályafutása során mintegy 250 darabot állított színre, ő állította először színpadra hazájában Garcia Lorcát és Brechtet, számos alkalommal rendezte Dürrenmatt és Peter Weiss műveit. Stílusában a költőiséget igyekezett ötvözni a realizmussal, s a társadalmi mondanivalót hangsúlyozta.

Rendezései a 20. század színháztörténetében meghatározó, korszakos jelentőségűek voltak. Legnagyobb sikerre Csehov Cseresnyéskert, Brecht Koldusopera, Goldoni A chioggiai csetepaté és Pirandello Hegyóriások című művével tett szert. Brecht nem sokkal halála előtt elragadtatással beszélt a Strehler-féle Koldusoperáról, és úgy értékelte, a rendezés újrateremtette művét.

(Fotó: Luigi Ciminaghi)

Strehler 1968-ban megvált a Piccolo Teatrótól és a római Teatro Stabile igazgatója lett, de 1972-ben visszatért anyaszínházához. A hetvenes években olyan előadásai lettek világhírűek, mint Shakespeare Lear király és Vihar című drámája, vagy az általa a legnagyobb zeneszerzőnek tartott Mozart Figaró házassága című operája a milánói és párizsi operaszínpadon. Olaszország és fél Európa legjobb színészei játszottak rendezéseiben, s egész színészgenerációk tartották tanítómesterüknek.

Külföldön is gyakran dolgozott, színpadi műveket és operákat (főként Verdi és Mozart-alkotásokat) rendezett Párizsban, Salzburgban, Hamburgban, Bécsben, New Yorkban, a salzburgi fesztiválon. A kilencvenes évek közepén Palermóban a nyílt utcán adatta elő Brecht darabjának aktualizált változatát „Szarajevói kurázsi mama” címmel. A Piccolo Teatro társulata több ízben járt Magyarországon, a Vígszínházban emlékezetes sikert aratott Brecht Szecsuáni jóembere és Pirandello Amilyennek te akarsz című műve.

1985-ben a francia kormány kérésére Párizsban létrehozta az Európai Színházat, 1990-ben Taorminában neki ítélték oda az első európai színházi díjat, ekkor mondta: „A színház nem az angyalok világa. Vannak, akik szeretik egymást, mások viszont gyűlölködnek. De a színház ártatlan. Gyermekeknek való játék, amelyet még ősz hajjal is játszani lehet”. Ő volt az európai színházi fesztivál elindítója is: 1990 februárjában az akkori francia kulturális miniszterrel, Jack Langgal közös kezdeményezés nyomán alakult meg Párizsban az Európai Színházak Uniója (UTE) azzal a céllal, hogy elősegítse a határokon túli európai kulturális közösség kialakulását, az európai színházművészet fejlődését. A szervezet hét alapító tagja közt volt a milánói Piccolo Teatro mellett a budapesti Katona József Színház is, ma már 16 országból több mint 20 színház vesz részt az együttműködésben. Az unió elnöki tisztét folyamatos újraválasztással haláláig Strehler töltötte be. (2006-ban Alexandru Darie rendezőt, a bukaresti Bulandra Színház volt igazgatóját választották az elnöki tisztségbe, a szervezetet 2018 óta Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója irányítja.)

A magát elkötelezetten baloldali függetlennek valló rendező egy ideig a politikai életben is aktívan részt vett az olasz szenátus, valamint az Európai Parlament tagjaként.

Az olasz színház mestere, a fáradhatatlan kísérletező Giorgio Strehler 1997. december 25-én luganói otthonában, szívroham következtében halt meg. Hamvai szülővárosában, Triesztben nyugszanak.

(Borítókép: Giorgio Strehler rendezései a 20. század színháztörténetében meghatározó, korszakos jelentőségűek voltak. Fotó: Luigi Ciminaghi)