Ez a rovat a futó percek, tovatűnő érzések mellett azért a konkrét szaladást is érinti. A futás kicsit magától értetődő tevékenység, hozzánőtt a hétköznapjaimhoz, ha kimarad, olyan érzéssel tölt el, mintha elfelejtettem volna fogat mosni. A futás gyakran kaland, időnként becsempész egy kisebb-nagyobb meglepetést a rutinomba. Az alábbiak több évszak során gyűltek össze.

Mindig arra gondolok, hogy mással is megesik, hogy szembe megy valakivel az utcán, leül valaki mellé a színházban, valaki ráteszi a vállára a kezét, és tudja, hogy az illetőbe menthetetlenül bele tudna szeretni. Történik ez így néha egy házasság derekán is: ilyenkor pedig csak a józan ész és a csikorgó fog tud ellenállni a vonzásnak. Van úgy, hogy érzem: kimondatlanul is tudjuk mindketten, hogy vigyáznunk kell, mert a lépcső tetején banánhéj van, és van olyan is, amikor a banánhéj csak rám leskelődik.