MÁSKÉP(P) – A SZUBJEKTÍV ROVAT

Két, sok értelemben eltérő alapállás, amely érdekes módon ugyanazt a reakciót váltja ki – ilyenkor hajlamos a megfigyelő, a „hírfejtő” belegondolni. Még akkor is, ha a következtetései nem épp pengeélesek, de legalább továbbgondolhatók. Van itt ez a Bode-ügylet: a jelenlegi román kormány főbelügyérének (egyre kínosabb) plágiumkérdése, és van a pedagógusok magyarországi tiltakozássorozata, amelyet a hatalmi körök (és a kormányzati kommunikátorok) értelmezésében nemzetietlen elemek tüzelnek-táplálnak a ködös háttérből.

A Mandineren találkoztam egy különös szöveggel, melyről aztán kiderült, hogy voltaképpen a mi Parászka Borókánk blogjáról került a lapba. Hogy miként, érdektelen. Annál érdekesebb a szöveg. A blogon cím még nincs, de a kezdő mondat („Huszonkilenc másodperc”), mint bizonyos költőknél, akár címnek is tekinthető. A Mandineren aztán beszédesebb cím is születik: A szégyen útja.

Több önkormányzatban megújulás történt 2020 őszén. Új polgármesterek, új összetételű önkormányzatok kerültek a települések élére. Ezek közé tartozik Bukarest és Marosvásárhely is, de még hosszan lehetne sorolni az új vezetéssel rendelkező települések sorát.