Wass Albertre emlékezünk

Ami az emigrációba magával vitt háborús bűnösségét illeti, a Szekuritáté valójában azért próbálkozott több ízben a likvidálásával, mert Wass írásban tett hitet a kommunista hatalom igazságtalansága ellen és a magyarság jogai mellett. Mondhatni: összekuszált világ emberiségének lelkiismerete volt. Meggyőződésem: Wass Albert korának áldozata, szülőhazáját elhagyni kényszerülő politikai mártír, sokáig meg nem értett és el nem ismert, ízig-vérig erdélyi magyar értelmiségi. Élete egyik legnehezebb pillanatában Erdély, majd Magyarország elhagyása mellett döntött, bízva abban, hogy életben maradva az erdélyi magyarság, az összmagyarság kedvezőtlen sorsának a közvetítése írói hivatása és feladata lesz egyben. A kezdeti megélhetési nehézségek ellenére erőt merítve ahhoz, hogy még nagyobb író legyen, mint otthoni grófsága idején. Legnagyobb művei az emigrációban jelentek meg: németországi tartózkodása idején vált sikerkönyvvé az Adjátok vissza a hegyeimet!, Amerikában született meg A funtineli boszorkány, valamint a Kard és kasza. E három könyv az ötven legnépszerűbb magyar regény között szerepel ma is. És a többiekről még említést sem tettem. Wass Albert a legolvasottabb magyar írók közé tartozik, művei ott sorakoznak a könyvespolcokon, szívekben és lelkekben egyaránt. Miközben fájó, hogy az író emlékére csak „vándor székely” aláírással lehet szobrot állítani szülőföldjén.

Wass Albert hosszú, gazdag és értékes, ellentmondásoktól sem mentes írói pályafutását Molter ­Károly méltatása jellemzi a legjobban, aki a feltörekvő fiatal írótehetségről az alábbiakat vallotta: „Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám.”