„Új világrend jön létre, ennek zökkenőit éljük meg…”

– A „különleges hadművelet” elindításakor – ahogy annak idején a Kreml nevezte – előrelátható volt, hogy a konfliktus ennyire elhúzódik?

– Még az ukrajnai háború kitörését sem látták sokan előre – emlékezhetünk, 2022. február 20-án Vlagyimir Putyin elnök még úgy nyilatkozott, hogy nem lesz háború. Az Egyesült Államok kormányzata viszont ekkor már hetek óta óvta Ukrajnát az orosz támadástól. Az amerikaiaknak mind ügynöki, mind kiber- és egyéb felderítésük élenjáró, de a háború elhúzódását még Washington sem sejtette. Olyannyira, hogy az orosz támadás másnapján felajánlották Zelenszkij elnöknek a Kijevből való evakuálást – ennyire nem bíztak az ukránok védelmi képességeiben. Amit nem tudtak az amerikaiak sem, az az, hogy az orosz katonai taktika, logisztika, parancsnoki rendszer, hadművelet-összehangolás, felszerelés nem felel meg a korszerű háborúnak, illetve, hogy az ukrán fél erősen hazafias hadserege képes volt a 2014-es krími annektálás után megújulni – mindezen okok miatt húzódott el a háború napjainkig. A francia és német titkosszolgálatok még az orosz támadást sem látták előre, a francia szolgálatok vezetőit le is váltották emiatt, a BND német hírszerző szolgálatot pedig belső botrányok rázták meg.

„A baj az, hogy a háború kiterjedése ránk véletlenül is megtörténhet, ha például egy rakéta meghibásodik és célt téveszt. A színfalak mögött viszont a táborok kommunikálnak, nagyon reménykedem a józan eszükben...”

– Egy év után mennyire lehet tisztábban látni, ami a konfliktus kimenetelét illeti?

– A szakértők többsége, így a brit honvédelmi minisztérium becslése szerint a hadban lévő felek ez év nyarára merülnek ki emberileg és anyagilag is, így őszre állóháború várható, ami elvben lehetőséget adna a tűzszünetre és a béketárgyalásokra. Ha nyár végére az orosz hadsereg elfoglalja az egész Donbász térségét (jelenleg kb. 65-70 százalékát bírják), akkor merész propagandával akár győzelemként prezentálhatják ezt saját népük felé. Ennek az orosz győzelemnek viszont kevés az esélye, mert az ukránoknak több jól kiépített védelmi vonaluk is van Nyugat-Donbászban. Az idő előrehaladtával várhatóan csökken az oroszok utánpótlása (pl. ágyúlövedékek, tankok, rakéták), és szinten marad az Ukrajnának adott nyugati katonai segítség, így ez is az oroszok esélyeit gyengíti. Ugyanakkor az orosz vezető réteg félti hatalmát egy esetleges gyenge katonai eredmény miatt, ezért attól tartok, szintet fognak lépni haditechnikában, veszélyesebb, pusztítóbb fegyverzetet használhatnak, pl. fragmentációs lövedéket, vagy foszforbombát. Ez utóbbi viszont várhatóan eltávolítja a Kreml politikájától az eddig partner Kínát és Indiát, akik számára a hadijog ilyen szintű áthágása már vállalhatatlan lesz. Putyin elnök világossá tette, hogy a világot dominálni akaró liberális Nyugat ellen vív háborút, így stratégiailag szüksége van arra, hogy kijusson Ukrajna nyugati határaihoz, egyébként nem tud megfelelő erőt kivetíteni Európára. Ha a Kreml Nyugat-Ukrajnát is el akarja foglalni, akkor várhatón a baltiak, Moldova és Belarusz is belesodródnak a konfliktusba. Ezek a gondolatsorok is jelzik, a háború eszkalálódása komoly veszély, és emiatt Európa biztonsága egyre inkább veszélyeztetett. A helyzet azonban nem reménytelen, nagyon bízom abban, hogy a nyugati világon kívüli hatalmak is nyomást fognak gyakorolni a béke érdekében. Elég csak Kí­nára gondolni, az ország gazdasági növekedése lelassult, a világ blokkosodása Pekingnek nem áll érdekében. A józan ész is jelen kell hogy legyen a keleti vezetőkben, hogy ne eszkalálják a háborút – azzal együtt, hogy Ukrajna honvédő háborúja jogos, és részünkről is támogatandó.

– Egyes vélekedések szerint a háború addig tart, ameddig az amerikaiak akarják… Egyetért-e ezzel?

– Ez propagandisztikus dezinformáció. Az Egyesült Államok fő érdeke Kína globális térnyerésének moderálása, de mind Peking, mind Washington kerülné a globális gazdaság komolyabb sérülését ebben a folyamatban. Oroszország ambíciói ezt a globális egyensúlyt fenyegetik, ezt akarja helyretenni az Egyesült Államok. Új világrend jön létre, ennek zökkenőit éljük meg. A legkomolyabb gond jelenleg a világ bizonytalansága, emlékezzünk, a hidegháború azért működött, mert voltak meghatározott érdekzónák, fegyverkorlátozási szerződések, monitorozási és tárgyalási mechanizmusok – vagyis világrend. Ukrajnában az elkövetkező világrend pufferzónáját „rögzítik”.

– Milyen tényezőktől függ a konfliktus időbeli kitolódása, illetve kiterjedése Európa más régióira? Látja-e esélyét annak, hogy Ukrajna és Oroszország tárgyalóasztalhoz kényszerül? Létezik-e életképes, mindkét fél számára elfogadható béketerv?

– A nyár végéig, a felek kifulladásáig nem látok lehetőséget a tárgyalásokra, ennek megfelelően nincs mindkét fél számára elfogadható béketerv sem jelenleg. A konfliktus máris kiterjedt Európára, hiszen információs háború dúl, energiaválsággal, inflációval küzdünk. Katonailag Oroszország nem támadhat meg, mert atomháborút kockáztat. A baj az, hogy a háború kiterjedése ránk véletlenül is megtörténhet, ha például egy rakéta meghibásodik és célt téveszt. A színfalak mögött viszont a táborok kommunikálnak, nagyon reménykedem a józan eszükben.

– Hogyan ítéli meg az EU válaszát az ukrajnai helyzetre? Mennyire volt eredményes a brüsszeli szankciós politika?

– Az EU-nak kétes és összefüggéstelen válasza van az ukrajnai háború kihívásaira. Ezt jelzi például az is, hogy Németország tavaly ősszel előrukkolt az európai légelhárító pajzzsal, a Skyshield-projekttel, amit Franciaország és Lengyelország ellenez, mert nem európai cégeket hozna előnybe, illetve mert Varsó a maga útját járja a dél-koreai és amerikai hadiipari partnerséggel. Az európai gyengeség nem meglepő, hiszen a felmérések azt mutatják, hogy az EU polgárainak csak igen kis része támogatna az unión kívüli katonai missziót, Európa vezető gazdasági ereje, Németország pedig nem fejlesztette haderejét, mert nem akart háborús célponttá válni, és a keleti nyitással (Ostpolitik) építette eddig gazdaságát. Az EU szankciói kevés eredményt hoztak, az orosz gazdaság tavaly csak három százalékkal csökkent, és növekedtek energiahordozóexport-jövedelmei, főleg az indiai kereslet miatt. Ennek ellenére hosszú távon mégiscsak hatékony lesz az EU szankciós politikája, mert jelentősen visszaveti Oroszország technikai, menedzsmentbeli fejlődését.

– Ön a moldovai helyzet kitűnő ismerője, a Pruton túli ország belpolitikai válsága véleménye szerint mire vezethető vissza?

– Még cári időktől Besszarábia a Balkánra kivetített orosz befolyás kiindulópontja. Az orosz nacionalizmus egyben imperializmus is, amit még a legnagyobb orosz gondolkodók, Tolsztoj, Gorkij, Szolzsenyicin is támogattak. A Russzkij Mir, vagyis az orosz világ részeként és stratégiai területként tekintenek Moszkvában Moldovára. A román nyelvű moldávok fele is a Russzkij Mirhez érzi magát közelebb. Ez a kettős közösségi mentalitás a moldovai feszültségek fő oka. A pandémia és a háború energiaválságot és inflációt okozott, amit az oroszbarát moldáv politikai tábor – moszkvai ügynöki munkával segítve – ki is használ utcai tüntetések, propagandaterjesztés formájában. A Kreml moldovai befolyásának gyakorlása a Donbásztól is elvonhatja Kijev és a Nyugat figyelmét.

– 2024 választási év, nemcsak Romániában, hanem ugyanekkor kerül sor az európai parlamenti választásokra, az elnökválasztásokra az Egyesült Államokban, de még Oroszországban is. A konfliktus, amelyet sokan gyakorlatilag a harmadik világháború „prológusának” tartanak, hogyan befolyásolhatja a különböző megmérettetések kimenetelét?

– Világháborúvá a konfliktus akkor dagadhat, ha Kína katonai szövetséget köt Oroszországgal, és fegyvereket szállít Moszkvának. Ez utóbbira kevés esélyt látok, hiszen Kína fejlődése még vagy tíz évig a Nyugattól függ. A nyugati demokráciák választásai nem változtatnak a helyzeten, hiszen szövetségi rendszerekben, szilárd elvi alapokon állnak.

– Hogyan látja Ukrajna – gyorsítottnak remélt – EU-, illetve NATO-taggá válásának esélyeit?

– Az EU és a NATO mostani politikai, költségvetési mechanizmusai legalább nyolcéves felkészülést diktálnak Ukrajnának. Ezek megváltoztatására nem látok rövid távon lehetőséget, minden más propaganda.

– Mennyire megosztottak az európai országok Ukrajnát illetően?

– Ukrajnával kapcsolatosan vannak nézeteltérések az EU-tagállamok között, de ezek tárgyalásokkal megoldhatóak. Ez utóbbit segítené a közös energia- és fejlesztési politika megvalósítása.

– Úgy tűnik, az ukrán–orosz konfliktus ellenére – ezzel párhuzamosan – napirenden vannak a viták Kijev és a szomszédos országok között, gondolok itt elsősorban a kárpátaljai magyarság vegzálására az ukrán hatóságok részéről, vagy Bukarest reakciójára, ami az Ukrajna területén élő román közösség nyelvi jogait illeti, most pedig ismét napirenden a Bisztroje-csatorna-ügy…

– Az ukrán nyelvtörvény és egyéb kijevi intézkedések sértőek és diszkriminatívak minden etnikai kisebbségre, ezt rövid távon nem lehet orvosolni, mert az Egyesült Államok és a progresszív politikai kultúra elutasítja a kollektív nemzeti kisebbségi jogokat, ráadásul az oroszok elleni háború mindennél fontosabb. Tehát a háború utáni Ukrajnával való kétoldalú tárgyalásokon reménykedhetünk kisebb engedményekre. A Bisztroje-csatorna nagyobb kotrásával Ukrajna európai és kétoldalú egyezményeket (nem szerződéseket) sértett meg, de a füst nagyobb a lángnál, mert nincs és nem várható jelentős hajóforgalom a csatornán. Választási évben, persze, előjönnek a román nacionalista témák…

– Milyen üzenete volt véleménye szerint Biden meglepetésszerű kijevi látogatásának?

– Egyrészt az, hogy a kelet-európai NATO-tagok jobbak, mint a nyugatiak. Pontosabban: keletiek, nyugodjunk meg, a nagy testvér segít! Másrészt pedig, hogy Ukrajnát a végsőkig támogatják, magasabb szintű fegyverzettel is. Harmadrészt Biden, ugye, eljutott Kijevbe, Putyin pedig nem – mindez PR-szempontból fontos üzenet is lehet. Negyedrészt a látogatás jelzés arra vonatkozóan is, hogy Lengyelország lesz a bázisa az európai védelemnek, Franciaország legfeljebb a mediterrán térségért felelhet, Németországnak pedig még hosszú utat kell bejárnia a biztonságpolitikában…