Az RMDSZ oldaláról sem várható holmi formabontó viszonyulás: lesznek, persze, mindenféle üzengetések, meg felvezető körök. Egyik részről az elvárás, hogy a frissen alakult partnerjelölt döntse el, kinek a vezetésével folytatja és miként, másfelől meg az újonnan felmelegített elvárás arra, hogy az europarlamenti listán meg főleg a honi parlamenti választások befutó helyein legyenek ott az EMSZ-jelöltek is.
Túl korai lenne ezzel foglalkozni farsangolás helyett? Valószínűleg nem ez a legaktuálisabb belpolitikai kérdés. De az idejében elkezdett terep-előkészítés, tárgyalássorozat, a sérelmek kibeszélése és (részleges) megoldása akár lépéselőnyt is jelenthet a jövő évi maratoni korteskedésre. Fél szemmel a népszámlálási adatokra tekintve (amelyek a billegő körzetek fogyását valószínűsítik), másikkal meg a kormányzati szerepből származó erózióra sandítva, az RMDSZ stratégái ezúttal végképp nem tekinthetnek el a magyar közösségben kialakult belső ellenzék híveitől, amellett, hogy a közélettől megcsömörlötteket, tehát klasszikusan távol maradókat igyekeznek majd remobilizálni.
AZ EMSZ-nek pedig közben el kell végezni azt a nem egyszerű házi feladatot, aminek látszólag egy összeadási művelet a kulcsa. Arra kell törekednie az MPP és EMNT fúziójából létrejött szereplőnek, hogy az 1+1 lehetőleg 2-es eredményt hozzon. Még akkor is, ha több ízben helyi erőviszonyokból csak 1,5-re futja majd.
Az eddigi tapasztalat tehát nem ígér formabontó és fordulatokban tobzódó szakaszt az erdélyi/romániai magyar–magyar dialógusban, legfeljebb az árnyalatokban várható némi eltérés. A nüanszok viszont, mint nemegyszer, összességükben akár meghatározhatják a tabló összbenyomását. Az összkép kromatikai jellegét, amelyre jó ideje inkább az elszürkülésre való hajlam nyomta rá bélyegét.
