kisebbség
A Szilágyi-Gál Mihály által kifogásolt cikkemnek (Nem oszló köd. Válasz Bíró Bélának, Szabadság augusztus 13) van egy alapvető és még mindig cáfolatra váró tétele, miszerint nincs természetes asszimiláció, minden asszimiláció gyöngéd vagy agresszív kényszerek által kiváltott folyamat.
Hogy ezek a folyamatok mikor és miként zajlottak a maguk konkrét valóságában, fontos ugyan, de nem fogalom-meghatározó jelentőségű.
Bíró Béla „Egy torz eszme végórái?” című, a Szabadság augusztus 6-i és 8-i számában két részben közölt írására azért nehéz reflektálni, mert híján van bármiféle központi állításnak, amely mellett vagy amellyel szemben érvelni lehetne. Ez egy további hiányosságra vezethető vissza: Bíró nem közli velünk az asszimiláció fogalmának semmilyen konkrét meghatározását, amelyet ő maga kíván a szövegében használni. Egy ilyen meghatározás nagy segítség lett volna az olvasó számára, hogy megértse, miről szól ez az írás. Az asszimilációról, értem. De mi az asszimiláció? Mit jelent Bíró szerint és mit jelent azok szerint, akikkel szemben Bíró állást foglal? Egyébként az asszimiláció nem magyar szó, vagyis asszimiláns.
