Lelki szemem előtt hirtelen meg is jelent, amint George Simion, az említett Târziu szenátor és a magyar nemzeti jelképek miatt a székelyföldi vezetőket évek óta vegzáló Dan Tanasă felgyűrt ingujjal, egy pohár Unicum mellett éjszakába nyúlva egyeztetik a stratégiát az RMDSZ-vezetőkkel a határon túli kisebbségek nyelvi jogvédelméről. Nem mondom, hogy haszontalan volna a továbbképzés az AUR-számára, a történet azonban távolról sem arról szól, hogy Simionék megjavultak , és ezentúl nagyobb empátiával viseltetnek a kisebbség iránt.
Román részről különben nem előszört hangzik el az elmúlt nagyon sok évben elismerés Budapest határon túli kisebbségpolitikáját illetően. Időnként valamelyik – az esetek többségében ellenzéki – román párt felrója az épp kormányon lévő, és a határon túli románokkal foglalkozó illetékesnek, hogy semmit sem tesz a környező országokban élő testvérekért. Bezzeg Magyarország! Arra is volt példa, hogy RMDSZ-indítványt szélsőségesen nacionalista román politikai alakulat támogasson. Én egyről tudok, amikor a nagyromániás Gheorghe Funar teljes mellszélességgel kiállt Eckstein-Kovács Péter szenátornak a Verespatak megmentéséért kezdeményezett, a bányászati ciántechnológiák betiltását célzó törvénytervezete mellett. (Funar a római “ősök” még megmaradt nyomainak pusztulásáért aggódott. Nem alaptalanul… )
Gondolom, az AUR-osok azt is tudják: Magyarországnak azért van ilyen irigylésre méltó határon túli politikája, és az RMDSZ azért számít ma a kisebbségvédelem egyik európai bajnokának, mert az elmúlt harminc egynéhány évben a román politika hemzsegett az olyan alakulatoktól és alakoktól, mint Simion, Târziu, Tanasă és társaik. Feltételezem, azzal is tisztában vannak, hogy Bukarest folyamatosan kettős mércét alkalmazott kisebbségek ügyében, és hogy ilyen talajra semmiféle hosszú távú együttműködést nem lehet alapozni. Titus Corlățean, a Szociáldemokrata Párt (PSD) egykori külügyminisztere például különösebb lelki tusa nélkül csatlakozott a Minority SafePack ellen agitálókhoz az akkor koalíciós partnerének számító RMDSZ háta mögött. Aztán az európai fórumokon öblős hangon emelt szót az elnyomott ukrajnai román kisebbségért. Ha viszont igazak a határon túli román közösségek panaszai, az ilyen szónoklatokkal, úgy tűnik, ki is merült Corlățeanék, mint ahogy a legtöbb kormányon levő román párt nemzetféltése. Ezt a piaci rést találta meg és próbálja most maximálisan kihasználni az AUR.
Vannak azonban kommentátorok, akik szerint a román nemzeti érzelmek iránti elkötelezettség csak szemfényvesztés az AUR részéről. Vladimir Munteanu a Ziaristii.com portálon megjelenő elemzésében “orosz húron pendülő profi provokátornak” nevezi az AUR vezetőit. A legutóbbi Moldova Köztársaságbeli botrány kapcsán - Simiont több alkalommal kitiltottak már izgatás miatt országból, néhány hete viszont a frissen szerzett parlamenti immunitás leple alatt akart ismét átjutni a Prúton túlra, sikertelenül – Munteanu azt a véleményt fogalmazta meg: az ottani hatóságok folyamatos provokálása nemhogy használna, direkt árt a nemzeti ügynek. Simion szélsőséges fellépései, kemény unionista retorikája teljesen ellentétes Brüsszel és Bukarest Moldova Köztársasággal kapcsolatos “puhább” stratégiájával. Úgy véli, a minél hangosabb botrány és feszültségkeltés a térségben gyengíti az EU-párti haladó erőket is, hathatósan hozzájárul a folyamatosan politikai válságokban vergődő Moldova Köztársaság további destabilizálásához. Ennek pedig, állítja a szerző, a legfőbb haszonélvezője nem más, mint Oroszország, amelynek aztán végképp nem érdeke a románok egyesülése.
Ilyen összefüggésben a “magyar barátaink” felé fordulás – idézek Târziu nyilatkozatából – nem csak váratlan, megmosolyogtató, hanem gyanus is. Mintha azzal próbálná legitimizálni a várhatóan most Ukrajnában készülő balhét Simion, hogy lám, a magyarok is felemelik a szavukat a Kárpátalján élő kisebbségükért, hol lehett akkor a baj? Ha nekik elismerés jár érte, ki merné az AUR-on számonkérni, hogy félti sajátjait?
Azt gyanítom, az RMDSZ ellen fog állni a kísértésnek, és udvariasan visszautasítja Simionékat. Ha az AUR-nak valóban komoly a kisebbségek ügye iránti elkötelezettsége, bőven lesz alkalma bizonyítani. Például amikor a nemzeti szimbólumok használatáról szóló szabályozás minél megengedőbb formában való módosításához kell majd a támogatás. Akkor lássuk majd “román barátainkat”!
