Nem meglepő, hogy az említett 15 százalékba többnyire alacsonyan iskolázott személyek tartoznak, mindenekelőtt Olténia vidékéről. (Feltételezhetően többségük életükben magyar emberrel, vagy más nemzetiséghez tartozó személlyel nem találkozott, és elsősorban a média formálta kisebbségkép telepedett meg tudatukban.) Akik viszont megvonnák a bizalmat a párttól a kisebbségeket hátrányosan érintő kezdeményezéseik miatt, a nagyvárosok lakói az ország nyugati megyéiből, illetve Bukarestből és környékéről.
Ugyanakkor a megkérdezettek 90,6 százaléka véli úgy, hogy Romániában védeni kell a nemzeti kisebbségek jogait (márciusban ez az érték 87,2 százalék volt). Az alanyok 7,7 százaléka szerint viszont ez nem szükséges (márciusi érték 11 százalék). Amennyiben tehát hitelt adhatunk az adatoknak, úgy tűnik Romániában zsugorodóban a nemzetiségek jogait elvitató szélsőségesen nacionalista tábor, a nagytöbbség pedig egyre nyitottabbnak mutatkozik a kisebbségek irányába.
Hogy a második kiadást megért Társadalmi bizalmatlanság: Nyugat vagy Kelet, a nacionalizmus térnyerése az álhírek és félretájékoztatás korában című felmérés mennyire alkalmas a kisebbségekkel kapcsolatos jelenlegi romániai közhangulat mérésére, nem tudom, ezek a számsorok még messze nem elegendőek ahhoz, hogy a romániai többség/kisebbség viszony alakulásának tendenciáját meghatározzák. De ha summás konzekvenciákat nem is sikerül levonni, néhány kérdés megfogalmazására azért alkalmas a felmérés. Például arra volnék kíváncsi elsősorban, mit is jelent, mire elég - vagy nem elég - a román társadalmon belül az említett 15 százalék? Sok vagy kevés? Mennyire zárt tábornak számít ez a kör, vagy folyamatosan újratermelődik? Az „álhírek és félretájékoztatás korában” milyen korrekciókra van szükség az oktatás-nevelés terén ahhoz, hogy Olténia, Moldva, vagy épp Erdély következő nemzedéke számára a mellettük élő etnikumok -, nyilván elsősorban a számbeli többségben levő magyarok - ne mindenféle frusztráció forrását jelentsék? Foglalkozik-e ezzel bárki is tudatosan „odafönt”? Vajon ennek az aránynak a függvényében a politikum lemond végre az elsősorban szavazatmaximáló szándékkal bevetett néphülyítésről a magyarveszélyt illetően? Hiszen, ha ezzel megcélozza az ilyen hívószavakra érzékeny 15 százalékot, másik oldalon elveszíthet negyvenet…
Én mindenesetre elsősorban ilyen logika mentén értelmeztem azt is, hogy június 4-én, noha adva volt minden törvényes feltétel a Trianon-ünnepség kimaxolásához, a hatóságok tették, hogy nem tudják, hányadika és nem éltek a lehetőségekkel. Az ugyanis, hogy az RMDSZ épp a hatalmon levő koalíció tagja, eddig nem feltétlenül számított akadálynak a különböző nacionalista megnyilvánulásokra. Remélhetőleg ezentúl majd fog…
