A kutatásból kiderül: jelentős átrendeződés történt a nem demokratikus döntéshozási mechanizmusok támogatottságát illetően a járvány előtti állapotokhoz viszonyítva. Egyrészt 77%-ról 80%-ra nőtt a technokrata vezetés támogatottsága a romániai magyarok körében, vagyis a megkérdezettek nagyobb bizalommal vannak a pártfüggetlen szakértők, mint a politikusok iránt. Jelentős mértékben csökkent viszont az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnek (DNA) a törvényhozásba való beleszólásának a támogatottsága (a 2019-ben mért 61%-ról 48%-ra). Szintén jóval kevesebben (49% helyett 24%) gondolják, hogy a parlament rovására növelni kellene az államelnök jogköreit. Jelentősen csökkent az Európai Unióba (56%-ról 41%-ra), a DNA-ba (45%-ról 22%-ra), az államelnökbe (41%-ról 18%-ra) és a SRI-be (33%-ról 20%-ra) vetett bizalom. Nem változott a romániai magyaroknak az önkormányzatokba vetett bizalma: 2019-ben és 2020-ban is 61%-os bizalmi mutatót értek el.
A romániai magyaroknak az állam nyelvéhez való viszonyát több kérdésre adott válaszokból mérték fel. Az eredmények szerint a romániai magyarok 22%-a gondolja azt, hogy tökéletesen vagy anyanyelvi szinten beszéli a román nyelvet. További 33% jól, de érezhető akcentussal beszél románul, 29% csak épp, hogy meg tudja értetni magát, míg 16% nehézségekkel vagy egyáltalán nem beszél románul. A kutatásokból arra lehet következtetni: elsősorban a Székelyföldön és a Partiumban élők, illetve a fiatalok, a nők azok, akik elismerik, hogy nem beszélnek jól románul.
A megkérdezettek 69%-a szerint nagyon fontos, 22%-a szerint fontos, hogy a gyermekek jól megtanuljanak románul, és csupán 1% azoknak az aránya, akik szerint nem vagy egyáltalán nem fontos az állam nyelvének elsajátítása. A jelek szerint a románnyelv-tanulás fontosságáról, a romániai magyarok körében létrejött konszenzusról nincs is tudomásuk. Széles körben elterjedt az a sztereotípia, hogy az itt élők többsége nem is akar megtanulni románul”. Ezzel a megállapítással az interjúalanyok 34 százaléka teljes mértékben, további 13 százalékuk pedig nagymértékben egyetért, de a kijelentést nem magára, hanem másokra vonatkoztatja.
A felmérés szerint a romániai magyarok egy részének a román nyelv használata jelentős frusztráció forrása: 22% szorong, ha románul kell beszélnie, 53%-nak viszont ez nem okoz gondot. A kutatók szerint elképzelhető, hogy ezzel a szorongással függ össze, hogy a megkérdezettek mintegy 38%-a szeretne akcentus nélkül beszélni románul, 41%-ra ez a törekvés azonban egyáltalán nem jellemző. A szorongás és tökéletes romántudás iránti vágy az átlagnál jóval nagyobb arányban jellemző a Székelyföldre, tehát a magyar többségi környezetben, falun élőkre, ezen belül is inkább nőkre, fiatalokra. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők ugyan az átlagnál kisebb arányban szoronganak a román nyelv miatt, viszont nagyobb arányban vágynak arra, hogy akcentus nélkül beszéljenek.
És hogy mennyire tartják kínosnak a romániai magyarok, ha valakit nyilvános helyzetben, médiában helytelenül vagy akcentussal hallanak beszélni románul? A hibás beszéd 51%-ot, míg az akcentussal való beszéd 74%-ot zavar. A hiányos nyelvismeret vagy akcentus iránti intolerancia magasabb a szórványban, nagyvárosokban, az értelmiségiek között.
A megkérdezett magyarok többsége nem ért egyet azzal, hogy a jelentős arányban magyarlakta településeken a román gyermekek számára kötelező magyar nyelvórákat kellene bevezetni – még Székelyföldön sem. Inkább a 35–50 százalékban magyar településen élők körében van ennek támogatottsága.
Diszkriminatív érettségi
A magyar válaszadók lesújtó véleménnyel vannak általában a romániai oktatásról, ám a romániai magyar nyelvű oktatást lényegesebben jobbnak tartják. Ez ellentmondásban van a politikai elit véleményével, amely szerint a romániai magyar oktatás minősége gyengébb – ezt elsősorban az érettségi eredményekre alapozzák, ahol a sikerarány 2012 óta valóban drasztikusan alacsonyabb az országos átlaghoz viszonyítva. Ha viszont a magyar érettségizők átlagából kivesszük a román érettségin elért jegyet, akkor a magyar végzősök eredményei megegyeznek a román nemzetiségű fiatalokéval. A PISA és egyéb nemzetközi mérések sem igazolják vissza a magyar diákok gyengébb teljesítményét.
A kutatók szerint a politikai elit jelentős részének nem a magyar oktatás alacsonyabb színvonalának gondolatát, hanem az érettséginek a magyar gyermekekre nézve diszkriminatív voltát kellene tematizálnia. A jelenlegi románérettségit különben a magyarok 67%-a érzi diszkriminatívnak, csupán 28%-a tartja igazságosnak.
A válaszokból kiderül az is: a megkérdezettek kétharmada szerint a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy a gyerekek megtanuljanak románul, mintegy 40 százalékuk szerint a románnyelv-tudás megszerzése érdekében az is elfogadható lenne, hogy bizonyos tárgyakat románul tanuljanak; 27% azt is elfogadná, ha a líceumban a tárgyak jelentős részét román nyelven tanulnák a gyerekek. A kutatók szerint a „párhuzamosodás”, vagyis a különálló magyar iskolák nem örvendenek többségi támogatottságnak: az interjúalanyok 57%-a szerint kedvezőbb, ha vegyes iskolákba járnak a gyermekek. Hozzáteszik: 2012–2019 között a vegyes iskolákba járó diákok aránya 42%-ról 35%-ra csökkent, tehát a trend a „párhuzamosodás” felé mozdult el.
Zárszóként a szakemberek megjegyezték: az online mérések semmi esetre sem tekinthetők reprezentatívnak a romániai magyar alapnépességre. Az online mérés eredményeit nem is szabad összehasonlítani a korábbi, szemtől szembeni mérések eredményeivel. A hagyományos és az online válaszadók közötti különbségek abban nyilvánulnak meg, hogy az online válaszadók radikálisabbak, a telefonos válaszadók pedig főként olyan személyek, akik nem rendelkeznek internettel, vagy nem érdeklik őket az interneten terjedő hírek és hozzászólások.
A Bálványos Intézet és a Székelyföldi Közpolitikai Intézet által júniusban, illetve júliusban lebonyolított közvélemény-kutatás eredményeit ismertette Kiss Tamás szociológus, Székely István Gergő politológus, a Székely Közpolitikai Intézet kutatási igazgatója, valamint Toró Tibor politológus, a Bálványos Intézet kutatási igazgatója. A júniusi telefonos adatfeldolgozás során 968 személyt kérdeztek meg rétegzett, véletlenszerű mintavétel által, míg a júliusi online kutatásban 1842 személy vett részt, a település, a nem, az életkor szerint célzott Facebook-hirdetések által.
