Akinek utazni támadt kedve, nem kell messze mennie, hiszen ezek a helyszínek mind fellelhetők Gross Arnold (1929–2015) grafikus-, festőművész munkáiban, akinek az Utazások valós és képzeletbeli tájakra című kiállítását nyitották meg szerdán a Kolozsvári Művészeti Múzeumban. A Gross születésének 95. évfordulója alkalmából bemutatott válogatás az alkotó életművének legfontosabb témáit gyűjti össze: a szülői háztól és a tordai kerttől kezdve a hazai tájakon és európai városokon át, egészen a művész fantáziája szülte képzeletbeli világokig.
Amint a művészeti múzeum által közzétett ismertetőben olvashatjuk, Gross Arnold számára szülővárosa, Torda – a poros cementüzemek, a gyermekkori otthon, édesanyja kertje és a környező dombvidék – kifogyhatatlan ihletforrást jelentett. Az Aranyos völgye, a Tordai-hasadék, a Körösök vidéke, Torockó vagy a Segesvár felé vezető utak visszatérő motívumai műveinek. „Számomra Torda a biztonságot jelentette, azt a védelmet, amit szüleim adtak nekem tizenhét éves koromig” – vallotta a művész.
A művek túlnyomó része rézkarc technikával készült, a kompozíciókat ötvösműves pontosság jellemzi, amely álomszerű világban, a valóság és a képzelet törékeny egyensúlyban kapcsolódik össze. Deklaratív, naiv, meseszerű stílusában Gross alternatív valóságot teremt, ahol minden mű ablak a láthatatlan világokra – tele játékossággal, humorral és szelíd iróniával.
A tordai szülői ház műterme és kertje sokszor elveszett paradicsomként jelenik meg – a zavartalan alkotás színhelyeként, ahol összefonódik a személyes mitológia a modern technológiával, és a képzelet közös nevezőre hozza őket (Tordai műterem, Az emlékek kertje, Beszélgetések a barátságról). A természeti tájak mellett a város is Gross kedvelt témái közé tartozik: a kisvárosi idilltől (Külvárosi álom, Kisvárosi álom) egészen a kék álmok városáig, Budapestig (Budapest, a kék álmok városa).
A tárlat a budapesti Gross Arnold Galéria archívumából válogatott alkotásokból áll össze, amelyeket Gross András – a művész fia, egyben örökségének gondozója és a tárlat kurátora – állított össze. A kiállítás szövegei Révész Emese művészettörténész tanulmányára épülnek.
A megnyitón Lucian Nastasă-Kovács, a művészeti múzeum igazgatója, Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője, valamint Iakob Attila kurátor szólalt fel.
Lucian Nastasă-Kovács úgy fogalmazott, olyan erdélyi származású művész kiállítása nyílik meg, aki a közeli településen, Tordán született, és aki bizonyos értelemben a kultúrák átörökítésének, a romániai és magyarországi kultúra megőrzésének képviselője. Hozzátette: kivételes dolgok vannak itt, rézkarcok – párban, ami ritka –, erdélyi tájak és nemcsak. „Úgy gondolom, hogy ez a kiállítás méltó ehhez a múzeumhoz, különösen ehhez a díszteremhez” – jegyezte meg.
Szebeni Zsuzsa felhívta a figyelmet a Gross világában rejlő mágikus miszticizmusra, a mesevilágra, amelyet a művei rejtenek. Úgy gondolja, érdemes hosszasabban elidőzni a munkák előtt. „Elsőre könnyen befogadható, egyszerűen megérthető világnak tűnik. De érdemes a részleteken elidőzni, mert nagyon különleges életpálya és világ tárul elénk” – fogalmazott a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője.
Szebeni Zsuzsától megtudtuk, Gross pályája úgy indult, hogy munkáját azonnal beválasztották a Velencei Biennálé anyagába, ezért úgy nézett ki, hogy a pályája zavartalan és akadálytalan lesz. Később a biennáléra való beválogatást politikai alapon keresztülhúzták, ettől kezdve egyfajta keserűség és a mellőzöttség érzése kísérte Grosst. Szebeni Zsuzsa szerint Gross nem az a fajta ember volt, aki könnyen feladta. Továbbra is ugyanolyan erős alkotókedvvel folytatta, technikája sokat változott, megújult. Ennek a megújulásnak a tükrét láthatjuk a termekben, ahol a térbeli alkotásai is megtalálhatók.
Művein Torda többször megjelenik, de az Aranyos-völgyét és Abrudbányát is felfedezhetjük. A képzeletbeli utazás nemcsak Budapesten, hanem elképzelt, illetve olyan kultúrtájakon folytatódik, amelyben a filmnek, a zenének, a jazznek nagy szerepe van. Az utolsó teremben Gross külföldi útjai, illetve a nemzetközi kapcsolatainak a tükrei láthatók.
Szebeni Zsuzsa szerint fontos, hogy Gross művészetét megismerjük. „Legyünk büszkék arra, hogy ő erdélyi alkotó, akinek művei nagyrészét az erdélyi inspiráció hatja át” – zárta gondolatait a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője.
Az esemény végén Iakob Attila a kiállított munkákat ismertette, elmondta, a művek Gross Arnold életét és munkamódszerét mutatják be, aki Tordán hagyta örökségét. Az első teremben azokat az alkotásokat láthatjuk, amelyek kifejezetten Erdély tájaira jellemzőek, különösen Torda környékéről. De olyan alkotások is megtekinthetők, amelyeket Budapesten készített. Az utolsó teremben városi és falusi tájakat ábrázoló művek csodálhatók meg, olyan nemzetközi helyszínekről, azokból a városokból, ahol a művész járt. Az utolsó teremben az alkotó által megteremtett képzeletbeli tájképek találhatók. „Gross csalódott a magyarországi művészélet helyzetében, ezért különböző lehetőségeket keresett, hogy nemzetközi és európai szinten is érvényesülhessen, például nagykövetségeken keresztül vagy nemzetközi kiállításokon való részvétellel” – fogalmazott Iakob Attila.
